2016. február 29., hétfő

Kody Keplinger - The DUFF (A Pótkerék)

Oldalszám: 304
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Kft.
Eredeti cím: The Duff
Fordító: Szabó Krisztina
ISBN: 9789633992463
Országos megjelenés: 2014.12.12
Termékkód: 6818

Fülszöveg:

DUFF = Designated Ugly Fat Friend, magyarul kb. Ügyeletes Ronda Dagi Barátnő
A tizenhét éves Bianca Piper cinikus, hűséges, és még véletlenül sem gondolja azt, hogy ő lenne a legszebb a barátnői között. Arról nem is beszélve, hogy okosabb annál, mint hogy elkábítsák az iskolai nőcsábász, Wesley Rush szavai. 
Ami azt illeti, Bianca kifejezetten gyűlöli ezt a srácot. 
Amikor pedig Wesley Duffnak nevezi őt, egyszerűen ráborítja a kóláját.
Ám Bianca élete otthon sem éppen tökéletes, így figyelemelterelésre van szüksége. Azon kapja magát, hogy megcsókolja Wesleyt. És ami a legrosszabb, még élvezi is. Hogy elszabaduljon a mindennapok poklából, beleveti magát a fiúval egy titkos „ellenségek extrákkal” kapcsolatba.
És ez egészen addig működik is, amíg ki nem csúsznak a dolgok az irányítása alól: kiderül, hogy Wesley nem is olyan rossz hallgatóság, ráadásul az ő élete is elég kiábrándító. Bianca elborzadva veszi észre, hogy kezd beleszeretni abba a srácba, akiről úgy gondolta, mindenkinél jobban utálja.


Véleményem:
Érezted már azt, hogy egy baráti társaságba te vagy a gyenge láncszem? Hogy a jó kapcsolat ellenére te kiütsz néhány másik személy közül? Érezted magad csúnyának?
Nos, ha csak egy kicsit is elgondolkodtak a fenti kérdések, akkor a Duff egy olyan könyv, amit muszáj elolvasnod.

De ne szaladjunk ennyire előre. Kezdjük a történettel. Bianca egy olyan lány, aki mondhatni elég határozott, van egy kialakult személyisége, elvei és elhatározásai az élettel kapcsolatban. Egyenesen gyűlöli Wesleyt, amit én személy szerint meg is értettem. Tipikusan az a fiú, akit semmi más nem érdekel, csak az, hogy legyen kit az ágyba vinni. Ezért a lány megpróbál távol maradni tőle, aztán a fiú egyszer csak megkörnyékezi - no nem azért, mert vele vannak tervei, hanem mert az egyik barátnőjéhez szeretne közelebb kerülni (a szó legszorosabb értelmében). A beszélgetés folyamán Wesley Duff-nak nevezi Biancát, aki erre kiborul.
Csakhogy Wesleyt nem lehet könnyen lerázni, és mivel Bianca élete kezd vakvágányra futni, a saját figyelmének elterelése érdekében megcsókolja a fiút elsőre nekem is az jutott eszembe, hogy érdekes módszerei vannak.  Ráébred, hogy ez nem is rossz módszer, és tulajdonképpen mint egy drogra, rászokik a fiúval folytatott, meglehetősen intim kapcsolatra. Jó, mondjuk ki; csak szex és semmi más. Továbbra is kiáll amellett, hogy gyűlöli, de azért rendszeresen lefekszik vele.

És ez engem lepett meg a legjobban, de én nagyjából végig meg tudtam érteni. A szülei kapcsolata végleg tönkremegy, az apja az alkoholizmusba menekül, és ezt egyedül kell elintéznie. Nincs ott senki, aki segítene rajta, csak ő van és a problémái. Ráadásul megvan az a rossz szokása, hogy mindent magába fojt.

Persze nem is ez lenne a megoldás a problémáira, mégis, nem tudom elítélni azért, ahogyan viselkedett. Maga is küzd a gondolattal, hogy mennyire viselkedett. Hm. Országút szélén álldogáló, nem követendő példaként. És igen, érdekes a helyzet, ugyanakkor nem is teljesen menthetetlen a két főszereplő. Kiderül, hogy Wesley sem a velejéig romlott, hogy az ő családi háttere sem tökéletes (sőt), és mellesleg a könyv rámutat arra, hogy senki sem tökéletes, és ez remekül van így.

Itt pedig el is érkeztünk oda, ami szerintem igazán fontos a könyvben. Mert igen, van egy jó kis történetünk, de mégsem ez a leglényegesebb. Hanem az, hogy mindenki Duff. Illetve, nem is mindenki, eleve rossz a megközelítés. Ugyanis a Duff nem egy személy, hanem egy helyzet. Mégpedig egy olyan helyzet, amin jóformán mindenki átmegy, főleg a lányok közül. Rengetegen szenvednek önbizalomhiányban, úgy érzik, hogy ők csúnyábbak, mint mások, hogy esélytelen az érvényesülés tekintetében, és hogy valamiben rosszabbak a barátaiknál.

És ha igen, akkor mi van? Mi van, ha ez igaz, és mindenki Duff, mindenki volt már ilyen helyzetben? Semmi. Ebben a könyvben nem az történik, hogy a tökéletes fiú és a tökéletes lány rájönnek, hogy tökéletesek, egymásra találnak, és élik a tökéletes életüket, amíg meg nem halnak (tökéletesen, persze), hanem ez a könyv a kőkemény valóság! Mindenki Duff egy bizonyos társaságban, mert senki sem tökéletes, és ez így van rendjén. Wesley nem változik meg teljesen, Bianca sem vedli le a hibáit. Megtanul velük élni, elfogadja, hogy Duff, és büszke rá.

Ennek a könyvnek minden 13 éves, vagy annál idősebb lány polcán ott kellene lennie, hogy amikor szüksége van rá, és úgy érzi, kevesebbet ér, mint mások, akkor el tudja olvasni, és lenyugtassa az idegeit.

A Duff ezen kívül még valamit megmutat. Mégpedig hogy milyen elcseszett egy generáció éli éppen a középiskolás éveit, már magyarán. Kőkeményen odamondja, hogy a legtöbb tizenévesnek (akinek nem inge...) csak a külseje körül járnak a gondolatai, hogy a szüzesség korai elvesztése mostanra hétköznapi dolog. Persze egy kicsit el is túlozza a helyzetet, de az a baj, hogy nem nagyon... Igenis itt tartunk, és ezen igenis változtatni kell.



A helyzet az, hogy én egy nap alatt olvastam el a könyvet, annyira felkeltette az érdeklődésemet, mégis jó pár órát kellett gondolkodnom rajta, mire mindez leesett. Ez nem csak egy ifjúsági love-sztori, hanem sokkal több annál. A Duff szó pedig egy életre bevéste magát a szótáramba.





Egyetlen egy apró problémám volt. Tudom, hogy mostanában teljesen hétköznapi dolog, ha végigkáromkodnak egy könyvet, de könyörgöm, ez még ehhez képest is sok volt. Nem mondanám, hogy ront a könyv minőségén, de akkor is, ez nekem már több volt, mint elég. Értem én, hogy ettől csak hitelesebb lesz, mert manapság mindenki káromkodik, mint egy kocsis, de engem ez nem érdekel, kicsit vissza lehetne fogni. Csak egy kicsit, és akkor már teljes lesz az örömöm.

Karakterek:
Javarészt szerettem őket, bár az is igaz, hogy nem volt belőlük túl sok. A két főszereplőt megkedveli az ember, minden hibájuk ellenére. Casey és Jessica, Bianca két barátnője eleinte nem tűnik nagy egyéniségnek, de aztán ügyesen rácáfolnak erre. Casey az ügyeletes pszichológus, és én nagyon szerettem, annak ellenére is, hogy szépséghibákból kijutott neki is (elvégre ez egy ilyen könyv, itt a szereplők elég valóságosak, tehát hibáik is vannak), például egyértelműen kiderül, hogy nem tud felemelkedni azon, hogy egyszer eltávolodhat legjobb barátnőjétől. Jessica sokkal hamarabb képes azt mondani, hogy igen, nekem az a legfontosabb, hogy boldog légy, és nem érdekel, ha ez azt jelenti, hogy kevesebbet vagyunk együtt.
Bianca apja ott van, iszik, aztán magához tér, és eldobja az alkoholt, de túl sokat nem lehet róla mondani, hiszen a történet szempontjából inkább csak megoldandó probléma szerepét játssza (félreértés ne essék, ez nem probléma). Az anyja szintén ilyen.
Akit még meg kell említeni, az Toby. Hát, nekem szimpatikus volt, az igaz, de valahogy felesleges is. Egyszer sem éreztem azt, hogy nem lenne meg a könyv nélküle.

Borító:
Elmegy, nem túl feltűnő... Nem is tudom, nem a borító miatt kezdte el birizgálni a fantáziámat. Nem rossz, de nem is az a kiemelkedően szép darab.

Kedvenc idézetem:
 "– Beszélnünk kell. 
    Próbáltam nem a félmeztelen, őrülten vonzó Wesley-t nézni, és a saját lábaim tűntek a legjobb megoldásnak erre a problémára. 
    – Hmm – nyögte Wesley, miközben végigfuttatta egyik kezét kócos haján. – Tudod, apám mindig azt mondogatja, hogy ez a két legfélelmetesebb szó, amit egy nő kiejthet a száján. Szerinte soha semmi jó nem kezdődött még azzal, hogy „Beszélnünk kell.” Kezdek aggódni, Duffy. 
    – Jobb, ha bemegyünk. 
    – Ettől nem lett jobb."


 Rövid összefoglalás:
Minden tizenéves lánynak kötelező, ha voltak már önbizalom gondjai. Sőt, még idősebb korban is ajánlom. Nem hibátlan könyv, soha életében nem volt az, de van benne valami, amiért érdemes legalább egyszer kézbe venni. 



30+1 nap könyvkihívás - 2. nap


2. nap – A könyv, amit háromnál többször olvastál el 

Moly
Cím: Harry Potter és az Azkabani Fogoly
Szerző: J. K. Rowling

Oldalszám: 400
Kiadó: Animus Kiadó
Eredeti cím: Harry Potter and the Prisoner of Azkaban
Fordító: Tóth Tamás Boldizsár
ISBN: 9789639884038
Országos megjelenés: 2000

Fülszöveg: Azkabanból, a gonosz varázslókat őrző rettegett és szuperbiztos börtönből megszökik egy fogoly. A Mágiaügyi Minisztériumban tudják, hogy a veszélyes szökevény Roxfortba tart, a Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolába. A varázslónövendék Harry Potter és barátai számára a harmadik tanév sem csak a vizsgák izgalmait tartogatja…





Miért?
Ennél a napnál még gondolkodnom sem kellett. A legtöbbet olvasott sorozatom a Harry Potter. Oda meg vissza vagyok ezért a sorozatért, és ezek közül is a harmadik, azaz a Harry Potter és az Azkabani Fogoly a kedvencem. Megmondani pontosan nem tudom, hogy miért. Sokan azt mondanák, hogy a Sirius Black miatt, de én nem. Sirius nekem csak egy átlagos szereplő, akiről már rögtön az elején éreztem, hogy nem lehet olyan gonosz, ahogy állítják. Soha nem volt a kedvencem, habár azt megsirattam, amikor meghalt.
Többnyire azért érzem, hogy ez a könyv a kedvencem, mert az író stílusa ebben a könyvben kezd inkább kibontakozni, Ha jól megfigyelitek az első két könyv olyan könnyű nyelvezeten íródott, mint ha mesekönyvet olvasna az ember, és amikor eljutunk a harmadik könyvhöz az egyszerűen "felnő". Úgy éreztem, hogy a könyv, Jo írásmódja Harryvel együtt nő, és ennél a résznél érkeztünk el oda, ahol úgy éreztem az én nevemen írják. Egyszerűen olvastatta magát.
És hogy összesen hányszor is olvastam el ezt a könyvet? Fogalmam sincs, de abban biztos vagyok, hogy tíznél többször.




A teljes kihívás: 
1. nap – A legjobb könyv, amit a múlt évben olvastál 
2. nap – A könyv, amit háromnál többször olvastál el 
3. nap – Kedvenc könyvsorozatod 
4. nap – Kedvenc könyved a kedvenc könyvsorozatodból 
5. nap – Egy könyv, ami felvidít 
6. nap – Egy könyv, ami elszomorít 
7. nap – Egy könyv, amit szerinted alulértékelnek 
8. nap – Egy könyv, amit szerinted túlértékelnek 
9. nap – Egy könyv, amiről azt hittem, nem fogom szeretni, de a végén mégis másképp alakult 
10. nap – Kedvenc klasszikus könyved 
11. nap – Egy könyv, amit utáltál 
12. nap – Egy könyv, amit régen szerettél, de már nem 
13. nap – A kedvenc íród 
14. nap – A kedvenc könyved a kedvenc íródtól 
15. nap – Kedvenc férfi szereplőd 
16. nap – Kedvenc női szereplőd 
17. nap – A kedvenc idézeted a kedvenc könyvedből 
18. nap – Egy könyv, amiben csalódtál 
19. nap – Kedvenc könyved, amit megfilmestettek 
20. nap – Kedvenc romantikus könyved 
21. nap – Kedvenc könyved a gyerekkorodból 
22. nap – A kedvenced a birtokodban lévő könyvek közül 
23. nap – Egy könyv, amit már régóta el akarsz olvasni 
24. nap – Egy könyv, amit jó lenne, ha többen elolvasnának 
25. nap – Az a karakter, akire a legjobban hasonlítasz 
26. nap – Egy könyv, ami megváltoztatta a véleményedet valamiről 
27. nap – A legmeglepőbb csavar egy történetben / a legmeglepőbb befejezés 
28. nap – Kedvenc könyvcímed 
29. nap – Egy könyv, amit mindenki utált, de te szeretted 
30. nap – Minden idők kedvenc könyve 
+31. nap- A legelső könyv amit elolvastál


Ha kedvet kaptál hozzá, kezd el te is! Én innen szereztem → http://moly.hu/zonak/30-1-napos-konyves-kihivas


2016. február 28., vasárnap

Marie Lu - Legend

Sokat gondolkodtam rajta, hogy melyik könyvvel kezdjek a blogon, és a nap végére nagy nehezen sikerült is döntenem. Hogy pontosan miért Marie Lu: Legend c. könyvére esett a választásom, azt nem tudnám megmagyarázni. Talán mert bűntudatom támadt, amiért egy ideje eszembe sem jutott, holott egy fantasztikus könyv. Vagy csak szimplán mert ezzel álmodtam. Mindenesetre erre esett a választásom, szóval akkor lássuk is.

Oldalszám: 304
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Kft.
Eredeti cím: Legend Trilogy
Fordító: AncsaT
ISBN: 9789632457048
Országos megjelenés: 2012.12.10.
Termékkód: 910


Fülszöveg:
A hajdani Los Angeles partvidékét elöntötte a tenger. Észak-Amerika két nemzetre szakadt; a Köztársaság hadban áll a Kolóniákkal. A jómódú környéken, az elithez tartozó családba született, tizenöt éves June kivételes tehetség. kötelességtudó, szenvedélyes, a haza iránt elkötelezett, nyitva áll előtte az út a Köztársaság legmagasabb katonai köreibe. A Lake Szektorban, a nyomornegyedben született, tizenöt éves Day a Köztársaság legkeresettebb bűnözője. De a szándékai korántsem olyan elítélendők, mint azt gondolnánk. Ők ketten két külön világban élnek, és talán sosem keresztezné egymást az útjuk, ám egy nap June bátyja gyilkosság áldozatává válik. Az első számú gyanúsított Day lesz. Ezzel kezdetét veszi a mindent eldöntő macska-egér játék, melyben Day kétségbeesett versenyt fut a családja életéért, miközben June elszántan igyekszik megbosszulni bátyja halálát. De az események megdöbbentő fordulatot vesznek. Rájönnek, kettejükben van valami közös, és azt is megtudják, milyen messzire hajlandó elmenni a hatalom, hogy megőrizze titkait.


Véleményem:
Na most én az első betűjétől az utolsóig imádtam ezt a könyvet. Mikor megkaptam, az volt az első, hogy beletemetkeztem, kizártam a külvilágot, és a fülem botját sem mozdítottam, mikor hozzám szóltak, csak olvastam és olvastam.
A cselekmény már az első oldalon beránt. Kapunk egy világot, ahol (jó disztópiához híven) ha fegyverrel kényszerítenek sem akarnánk kikötni az idő múlásával. Mégis, a Legend az emberiség nagyon is valós hibáira világít rá, azzal, hogy kicsit eltúlozza őket.

De akkor térjünk vissza ahhoz, hogy mi is történik ebben a világban. A könyvben folyamatosan ugrálunk Day és June szemszöge között, és bár én alapból kedvelem a több szemszögből írt könyveket, itt egyenesen imádtam ezt a technikát. Day és June hasonló, és mégis más. Egészen más elvek mellett nőttek fel, másban hittek egész életükben. Day tisztában van vele, hogy a rendszer koránt sem jó, June pedig pont ezt a rendszert szolgálja.

És akkor jön a fő történetszál: ezt a két szereplőt összeeresztik. Mikor June bátyja meghal, azonnal Dayre terelődik a gyanú, és (érthető módon) a lány a szívén viseli az ügyet. A képességeik nagyjából egyformák, és ebből ki is alakul a fülszövegben említett macska-egér játék. Csakhogy June ekkor egy elég alattomos módszerhez folyamodik; Day bizalmába férkőzik. És ahogy közösen járják az utcákat, kiderül, hogy nagyon is sok bennük a közös, és nem minden úgy van, ahogy azt első ránézésre gondolnánk.

Aztán persze jön a nagy konfliktus, és jön a végkifejlet, amit leginkább fájdalmasnak lehet nevezni... Nem akarok spoilerezni, de én részben örültem a végén, részben a sírhatnék kerülgetett, aki elolvassa, rá fog jönni, hogy miért.

Külön tetszett még az, ahogy a könyv a családi kapcsolatokat bemutatja. Day nagyon ragaszkodik a családjához, még akkor is, ha nem fedheti fel magát előttük, és mindent megtesz, hogy segítse őket. June helyzete egészen más, hiszen neki már csak a bátyja maradt, és ő sem túl sokáig. Mégis végig érezzük, mennyire ragaszkodott hozzá, és ez egy elég szívbemarkoló élmény tud lenni az olvasóknak.

Összesen talán egy negatívum volt számomra: a kor. A könyv nagyon furcsán kezeli az életkort. A főszereplőink ugyanis 15 évesek, mégis teljesen felnőttként viselkednek. Lehet, hogy ez az elrontott világ eredménye, vagy Day esetében az utcán élt életé... Nekem mindenesetre így is furcsa volt.

Karakterek:
A két főszereplőt nem lehet nem szeretni, de ha választanom kéne, akkor Day jobban a szívemhez nőtt, még ha csak egy árnyalatnyival is.
Mellékszereplőkből is akad, és őket sem szabad kifelejteni, mert szépen kidolgozottak. Metias-t nagyon megkedveltem, kár, hogy már a könyv eleje felé el kellett válnunk tőle... Thomas-t kellőképpen utáltam. Még egy ilyen hidegvérű gyilkost, nekem végig felállt tőle a szőr a hátamon. Day családjából jobban csak a bátyját, John-t volt esélyünk megismerni, és szintén egy olyan szereplő, akit kedvelni kell, mert nem tudsz vele mást csinálni, főleg a könyv vége miatt. Úgy viselkedik, ahogy egy igazán jó testvér, és azt hiszem, ez elég is.
Még Tess-t említeném meg. Ő az, aki ott van, mert ott van, de különösebb szerepe nincs. Persze fontos Day-nek, és ezzel végig tisztában vagyunk, meg azért segít is eleget, de mást nem nagyon lehet róla elmondani. Nem mintha ez baj lenne. Mindenesetre érdekel, hogy később mi lesz vele, remélem kiderül.

Borító:
Nagyon-nagyon ürülök, hogy megtartották az eredeti borítót. Egyszerű, és nagyszerű, nekem nagyon tetszik.

Kedvenc idézetem:
"– Még sose kérdeztelek a becenevedről. Miért pont Day? 
– Minden nap azt jelenti, hogy újabb huszonnégy órányi lehetőséged van. Minden nap azt jelenti, hogy megint megtörténhet bármi. A pillanatnak élsz, és meghalhatsz egy szempillantás alatt, ezért aztán épp elég, ha egyszerre csak egy nappal törődsz. – Kifelé bámult a vasúti kocsi nyitott ajtaján, ahol sötét vízfüggöny takarja a világot. – Próbálsz a fényben járni."


Rövid összefoglalás:
Nagyon ajánlom mindenkinek, főleg a disztópia kedvelőknek. Pörgős, szerethető, az egyik kedvencem lett. Olvastatja magát, nem engedi, hogy letedd. A végén még anyukám is elkérte, mivel amíg én olvastam, se kép se hang üzemmódban voltam, és ez felkeltette az érdeklődését :D No nem mintha ez nem fordulna elő rendszeresen...




És van a könyvnek egy rövidke trailere is:




30+1 nap könyvkihívás - 1. nap

1. nap – A legjobb könyv, amit a múlt évben olvastál 



Moly
Cím: Vihar (Elementál 1.)
Szerző: Brigid Kemmerer

Oldalszám: 536
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Kft.
Eredeti cím: Storm
Fordító: Vallató Péter
ISBN: 9789633738320
Országos megjelenés: 2014.09.19

Fülszöveg: Becca Chandler egyszer csak abban a helyzetben találja magát, hogy bármelyik fiút megszerezheti – bármelyiket, amelyiket nem akarja. Köszönhetően volt barátja hazug pletykáinak. Egy este kimenti Chris Merricket az iskola parkolójában zajló verekedésből. Chris más. Egészen más: uralja a vizet -a testvérei pedig a tüzet, a levegőt és a földet. Erősek. Veszélyesek. Halál fiai. És most, hogy ismeri az igazságot, Becca is. Nehéz titkot tartani, ha az életed van veszélyben. Amikor megjelenik az iskolában Hunter, a titokzatos új fiú, és kiderül, hogy kivételes tehetsége van a rossz helyen a rossz időben lenni, Becca eleinte azt hiszi, bízhat benne. Ám Hunter hamarosan összecsap Chrisszel, és Becca már nem is tudja, ki rejtegeti a legveszélyesebb titkot.


Miért?

Nagyon sokat gondolkoztam azon, hogy vajon melyik lehet az a könyv, amelyiket tavaly olvastam, és melyik tetszett a legjobban, így végül becsuktam a szemem, és végig gondoltam. A kép ami először beugrott, az volt, amint tavasszal kint ülök a teraszon és olvasok. Anya próbál velem kommunikálni, de én szinte meg se hallom, amikor azt mondja, hogy csináljak meg valamit duzzogva, de azért leteszem a könyvet. Majd az, amikor este fent maradtam sokáig, csak hogy elolvassam még az nap, mert nem tudtam addig várni, míg felkelek. Tisztában voltam vele, hogy jobb lenne, ha inkább az érettségire tanulnék, de nem tudtam letenni.
És mivel ez volt az első, ami beugrott, úgy gondoltam ez tetszett a legjobban. Sose voltak kimondottan kedvenc könyveim, így az ilyen posztok nálam nehezek lesznek.


Véleményem

Mint már arra rájöhettetek szeretem ezt a könyvet. Adott benne egy lány és egy fiú. Valamint még egy fiú, és ebből kialakul egy szerelmi háromszög, amiket én kimondottan nem szeretek, de elviseltem, mert annyira magával ragadott a történet, hogy egyáltalán nem zavart. Aki ismer, az tudhatja, hogy nálam ez igazán nagy szó.
Ismét egy tipikus fantasy könyv. Mostanában sok olyat olvasok, amiknek ugyanaz az alapja: egy kisváros, valahol az istenháta mögött; egy fiú és egy lány; valamelyiknek van valami természetfeletti képessége; egy harmadik személy, aki megpróbál közéjük állni; egy titok, amit nagy becsben tartanak; és olyan családtagok, aki tiltják egymásól a szerelmeseket.
Egy valami nagyon idegesített, de még ezt se kiáltom ki negatívumnak, mert elérték vele, hogy el akarjam olvasni a következő részt: még az utolsó oldalon se jönnek össze a főszereplők, pedig nagyon is össze illenek.
Többet nem igazán tudok róla mondani, mert ugye bár nem most olvastam, és nem akarok butaságokat beszélni, ha esetleg rosszul írok valamit.




A teljes kihívás: 
1. nap – A legjobb könyv, amit a múlt évben olvastál 
2. nap – A könyv, amit háromnál többször olvastál el 
3. nap – Kedvenc könyvsorozatod 
4. nap – Kedvenc könyved a kedvenc könyvsorozatodból 
5. nap – Egy könyv, ami felvidít 
6. nap – Egy könyv, ami elszomorít 
7. nap – Egy könyv, amit szerinted alulértékelnek 
8. nap – Egy könyv, amit szerinted túlértékelnek 
9. nap – Egy könyv, amiről azt hittem, nem fogom szeretni, de a végén mégis másképp alakult 
10. nap – Kedvenc klasszikus könyved 
11. nap – Egy könyv, amit utáltál 
12. nap – Egy könyv, amit régen szerettél, de már nem 
13. nap – A kedvenc íród 
14. nap – A kedvenc könyved a kedvenc íródtól 
15. nap – Kedvenc férfi szereplőd 
16. nap – Kedvenc női szereplőd 
17. nap – A kedvenc idézeted a kedvenc könyvedből 
18. nap – Egy könyv, amiben csalódtál 
19. nap – Kedvenc könyved, amit megfilmestettek 
20. nap – Kedvenc romantikus könyved 
21. nap – Kedvenc könyved a gyerekkorodból 
22. nap – A kedvenced a birtokodban lévő könyvek közül 
23. nap – Egy könyv, amit már régóta el akarsz olvasni 
24. nap – Egy könyv, amit jó lenne, ha többen elolvasnának 
25. nap – Az a karakter, akire a legjobban hasonlítasz 
26. nap – Egy könyv, ami megváltoztatta a véleményedet valamiről 
27. nap – A legmeglepőbb csavar egy történetben / a legmeglepőbb befejezés 
28. nap – Kedvenc könyvcímed 
29. nap – Egy könyv, amit mindenki utált, de te szeretted 
30. nap – Minden idők kedvenc könyve 
+31. nap- A legelső könyv amit elolvastál


Ha kedvet kaptál hozzá, csináld meg te is! Én innen szereztem → http://moly.hu/zonak/30-1-napos-konyves-kihivas


2016. február 27., szombat

Rólunk

Az Óperenciás-tengeren és Középföldén is túl, ahol semmiféle állat nem túr, élt egyszer két blogger: Blair Tonkin és Giger.
Mivelhogy nem vetté fel őket a Roxfortba, nem találták meg Narniát a szekrényben, de még csak Elfajzottaknak sem kiáltották ki őket, elhatározták, hogy Árnyvadászok lesznek. Azóta is ezzel vannak elfoglalva, és közben hódolnak a hobbiuknak: blogolnak és olvasnak. 
Ez a két bloggerina felettébb különös szerzet, amit valószínűleg már csak a blog címére pillantva is meg tud állapítani minden kedves olvasó. Holott ennek megszületése igen egyszerű: címek kitalálásában pocsékak. Tény, hogy nem ez az első közös bloguk, és ezzel mindig problémáik voltak. Amikor felvetették, hogy esetleg el is kéne nevezni azt a szerencsétlen létrehozott blogot, akárki is kérdezett rá a másiknál, mi az ördögöt kezdjenek a témában, a válasz mindig ugyanaz volt: Passz. Na most, mivel a fentebb említettek értelmében eme két lány soha sem volt száz százalékig normális (bizonyára az agyukra ment a sok írás és olvasás. Megesik, nem kell pánikolni), úgy határoztak, hogy ez az egy szócska tökéletesen megteszi blogcímnek. 

Hogy mivel fogtok itt találkozni? Sajnos a bloggerek Narniában, Roxfortban és Középföldén átélt kalandjaival nem, tekintve hogy ilyenek nincsenek - MÉG! (A keresés folyamatosan zajlik, nem adták fel a reményt.) Viszont ehelyett lesznek vélemények. Rengeteg vélemény, mégpedig főleg könyv, de néha napján film témában is. 

Tehát, lélekben készülj fel rá, hogy amennyiben még nem menekültél el a blogról, ennek a két könyvmolynak a véleményeit fogod olvasni. 

Jó szórakozást kíván hozzá a két Árnyvadász; Blair és Giger!