Blogszülinap, egy könyvmoly vallomás, és hol az istenben voltam eddig

Szóval az úgy volt, hogy egy sárkány felgyújtotta a helyi könyvtárat - a zösszeset -, aztán az Erin Watt könyveknek hála maradandó agykárosodást szenvedtem és elfelejtettem olvasni és írni, úgyhogy vért izzadva, éjt nappallá téve tanultam, hogy pótoljam eme újdonsült hiányosságomat...
Aha, nem, bár isten bizony egyszerűbben hangzik, mint ami a valóság.

Na de kezdjük a lényeggel; Boldog szülinapot Passz.! Ez most kicsit olyan, mintha magamat ünnepelném itt a laptopom magányában, de hát nem minden nap lesz az ember blogja három éves. Szóval igen, egy ideje tervezgetem a visszatérést, és nem teljesen véletlenszerűen időzítettem erre a napra.

De csak annak kell visszatérni, aki egyszer elszublimált, szóval akkor lássuk a medvét.
Novemberben megint hagytam felszínre törni a mazochizmusomat, és belevágtam a NaNoWriMo-ba. Ez egy amolyan írós dolog, a lényege, hogy egy hónap alatt meg lehet írni egy regényt, pontosabban ötvenezer szót, ami sok esetben még nem befejezett regény, de mennyiségileg eleget tesz a feltételeknek.
Mivel a November előtti hónapokban hanyagoltam az írást, de a fejem televolt egy sztorival, ezért ez kifejezetten jól jött, és láss csodát, végigcsináltam.

Decemberben Lylával ismét megszerveztük és lebonyolítottuk a bloggerkarácsonyt, pluszba még meg is betegedtem, aztán itthon lezavartuk életem eddigi legrosszabb karácsonyát, ami határozottan megborított lelkileg.

Ezt követte a félévzárás előtti hajtás, ami szintén nem segített az állapotomon, és eljutottam oda, hogy semmi kedvem és energiám nem maradt a blogra.
Na most, ennek több oka van.
Mert önmagában olvasni, és könyvekről írni szeretek, és még csak energiát sem nagyon vesz igénybe, vagy ha igen, akkor élvezem, hiszen azt teszi az ember a hobbijaival, vagy mi a szösz.

Amihez semmi kedvem nem volt, az az, ami mostanában a könyvesblogok körül van, és hát, ezt nem tudom szépen megfogalmazni. Vagy benyal az ember a Könyvmolyképző kiadónak és ontja magából a gyakorlatilag üres bejegyzéseket, vagy megeheti a fene a véleményével együtt ott, ahol van. (Tisztelet a kivételnek, kivétel erősíti a szabályt, stb.)
Nem egy balhét végignéztem azért csendes időszakomban, és nem jött meg tőle a kedvem ahhoz, hogy még többet generáljak, pedig az őszinte vélemények azt generálnak, evvan. Továbbra is szívügyem a YA könyvek témája, és ez igazából valószínűleg még minimum évtizedekig balhés téma lesz. Azt, hogy pontosan miket láttam, és mi az, amiben én is részt vettem, majd kifejtem egy külön bejegyzésben.

De jelentem, megembereltem magam, és visszatértem. Kevésbé türelmesen talán (tudom, az teljesítmény), és azzal a magamnak tett ígérettel, hogy nem olvasok el annyi hulladékot, mert az idegeim már így is utálnak, köszönik szépen.

A blogszülinap alkalmából most zsinórban több bejegyzést fogok hozni, kezdve egy olyannal, ami a könyvesblog vezetésre és a véleményközlésre fókuszál, számomra fontos olvasmányokról írt véleményekkel folytatva. Mert azért nem olvasás nélkül töltöttem az utóbbi hónapokat, új kedvenceket szedtem össze, tovább küzdöttem John Greennel, és hatszáz topplistát állítottam össze a fejemben alvás helyett.
Szóval lesz miről írnom, remélhetőleg senki sem nyomozza ki a címemet, aki meg szeretne kövezni, és ha minden jól megy, a Passz. újra életre kel.