Erin Watt - Megtört herceg

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Kft.
Eredeti cím: Broken Prince
Fordító: Sándor Alexandra Valéria
ISBN: 9789634572466
Országos megjelenés: 2017.11.24
Moly.hu: XXX

Fülszöveg:
Kikötőben vívott ökölharctól kezdve az iskolai bunyóig: életek omlanak össze a csillogó-villogó palotában, miközben egy srác próbálja menteni a bőrét.
Reed Royalnak mindene megvan: vonzó külső, befolyásos család, sok pénz. Az elit gimiben sorban állnak a lányok, hogy vele lehessenek. Ő viszont magasról tesz mindenkire, mert csak a családja érdekli – amíg Ella Harper be nem sétál az életébe.
Izzó gyűlölettel indul a kapcsolatuk, mert azt akarja, hogy az apja új nevelt lánya szenvedjen. De aztán minden átfordul valami egész másba. Közel akarja tudni magához Ellát. Biztonságban. Egy ostoba hiba miatt azonban Ella elmenekül a karjaiból, így káosz köszönt a Royal-palotára. Reed azon kapja magát, hogy összeomlik az egész világa.
Ella már nem kíváncsi rá. Azt mondja, hogy csak tönkretennék egymást.
Talán igaza van. Nem, az olvasót teszik tönkre. Idegileg. 

Véleményem:
Szerintem ideje papírt szereznem a mazochizmusomról. Akkor kevésbé lenne zavarba ejtő ez az egész.
Minekutána az előző részről nem is szimplán véleményt írtam, hanem egy listát, hogy miért borzalmas, ki gondolta volna, hogy elolvasom a második részt? Elkeserítően sokan, valószínűleg.
Mentségemre szóljon, tényleg nem akartam. Csak aztán belenéztem egy könyvesboltban, valamiért a kezemben ragadt, és hát nem hagyok félbe könyvet, szóval pár napja kivettem a könyvtárból.
Jelenleg a szobám túlsó végében hever egy gyönyörű ívű repülés után.

Az első rész egyszerűen csak nagyon rossz volt. Ez viszont konkrétan káros is, és ezzel már majdhogynem megüti az Alkonyat-szintet. Azzal és még sok más könyvvel kapcsolatban szerintem eleget papoltam már arról, hogy mennyire rossznak találom, amikor egy könyv akarva vagy akaratlanul, de értelmetlen és kártékony üzeneteket közvetít az olvasóknak, főleg, ha azok az olvasók fiatalok, és képesek hinni is ezeknek.

De hát kezdjük a történettel, mert valaki nekem azt mondta, hogy itt az is van. Sőt, többen is állítanak ilyesmit. Velük valószínűleg másik könyvet olvastunk, de azért igyekszem kisajtolni ebből valamit.
Szóval, Ella az előző rész végén meglépett, amikor is azt hitte, éppen szemtanúja annak, ahogyan Reed megcsalja az apja csajával. Royalék a szökése hatására kiborulnak, Callum magánnyomozót küld Ellára, aki megtalálja, visszahozza, szenvednek egy sort azon, hogy Reed mennyire beteg és megbízhatatlan (ezzel nem tudok vitába szállni), majd Rómeó és Júlia újra egymás karjaiba omlanak, jön egy kiszámítható csavar a végén, és boldogan éltek amíg meg ne... Ja, hogy még van három rész.
Mindezt tarkítja még pár családi dráma és iskolai verekedés, de ennyi és nem több. És ez valamiért kitesz 344 oldalt.

Na most, én láttam már szappanoperát. Ha az embernek épp sztrájkolnak az agysejtjei, akkor ez egy roppant szórakoztató program, főleg barátokkal. De egészen más dolog poénból végigröhögni pár részt, mint könyvként olvasni egyet.
Én igazán nem akarom elkeseríteni az írónőket, de ha esetleg lennének kedvesek kikapcsolni a tévét és érzékszerveiket bekapcsolva körülnézni a világban, akkor rájöhetnének, hogy az emberek nem viselkednek így. Ilyen párbeszédek a valóságban nem hangzanak el, az emberek nem ilyenek és nem így gondolkoznak - bocsánat, akarom mondani, a valóságban némelyik azért szokott gondolkozni -, ilyen helyzetek nemigen alakulnak ki, és ha ki is alakulnak, a megoldás sosem ennyire rémesen egyszerű.

Kezdjük a lazább problémákkal; ez a könyv pocsék. A történetvezetés nevetségesen béna, a karakterek rosszabbak, mint voltak (pedig ez azért teljesítmény), a fogalmazás még mindig olyan, hogy azt az én tizenkét éves, meseíró énem is letagadná, és az egész iszonyatosan elrugaszkodott a valóságtól.

Írónőink szerint Callum Royal maga az atyaúristen, mert van pénze. Na most, ebben a környezetben mindenkinek van, de ezt most engedjük el.
Tény és való, hogy a pénz rengeteg mindent megold és ez egy elég undorító helyzet. De azért nem az égvilágon mindent, vagy legalábbis nem két másodperc alatt. Elvileg ettől a pasastól mindenki retteg a környéken, gyakorlatilag fél Amerikát a markában tartja, és túltesz a hatalma egy átlagos maffiáén. És én itt nem túloztam, ez tényleg így van a könyvben. Nem egy olyan jelenet van benne, amikor az éppen megfenyegetett személy épp hogy nem ájul el a félelemtől, és ezeket szerintem lehetetlen komolyan venni. Az egyiknél konkrétan elkezdtem nevetni. De lehet, hogy ez csak az őrület jele.

Aztán ott van Ella. Az első részben egyszerűen csak hasadt személyiségnek tűnt, most viszont már beletörődtem, hogy teljesen fogyatékos. Valaki mentse meg ezt a szerencsétlent magától, mielőtt hullaszállítóval kell menni érte. Bár lehet, hogy a világ úgy járna jobban.
Igazából túl sok mindent nem lehet elmondani róla. Szerelmes Reedbe, valamiért. Meg szokott emberekkel összeverekedni. És elvileg elege van a Royal drámákból, gyakorlatilag viszont ezeknek a felét ő keveri. Az első rész elején még voltak értelmes gondolatai meg egy-két okos lépése is, de most már teljesen elvesztette a maradék eszét is. A könyv háromnegyedében egyszerűen csak rá akartam kiabálni, hogy maradj már nyugton és fogd be a szád, aztán elengedtem. Ezt mondjuk jól tettem, mert különben már valószínűleg az idegosztályon feküdnék.

Reed már csak azért is rosszabb, mert elvileg bele kellene az olvasónak is beleszeretni, ami egy tipikus romantikus könyves olcsó módszer, és itt még csak nem is működik. Ez a srác egyszerűen csak irritáló, egy birtoklási vágy és fajfenntartási ösztön által vezérelt, elkényeztetett kamasz, aki ha eleget mondogatja, hogy ő "el van cseszve", akkor már mindent meg lehet neki bocsájtani. A legfontosabb és legkihangsúlyozottabb tulajdonsága az, hogy csodálatosan néz ki. Engedjétek meg, hogy ettől ne essek hasra.

Ráadásul a könyv szereplői elvileg 17-18 évesek, de egyáltalán nem viselkednek úgy. Egy gimnazista nem ilyenn de még fizikai fejlettség tekintetében sem. Jó, az emberek en bloc nem így viselkednek, de a 17-18 évesek meg aztán főleg nem. Azért van benne egy-két valósághoz közelítő elem, viszont ezek mind inkább a huszonévesekre igazak. De igazából még ez a legkisebb probléma.

A nagyok még csak ezután kezdődnek.
Ugyanis írónőink például teljesen biztosak benne, hogy az erőszak megoldás.
Akármilyen balhé van a suliban, akárki tesz valamit, ami konfliktushoz vezet, azt vagy Reed, vagy Ella megveri, és ezért még meg kéne veregetni a vállukat.
Na most, had legyek ünneprontó; ez sem így működik. Az iskolai zaklatás és bántalmazás, azaz bullying, nem egy ilyen egyszerű dolog, és egyszerűen kiborított, hogy a könyv ennyire semmibe veszi. A bullying egy nagyon komoly probléma, amit megfelelő komolysággal kell kezelni. Abban csodálatosan tájékozott és értelmes írónőinknek igazuk van, hogy ilyen helyzetben ki kell állnod magadért, de ez egyrészt nem ilyen egyszerű, másrészt a valóságban ha betöröd valaki orrát, akkor apuci nem fogja lefizetni az igazgatót, hogy hunyjon szemet a dolog fölött. És még ha nem is rúgnak ki, a probléma nem fog megoldódni, mert ha megoldódna, akkor nem lenne annyi öngyilkos fiatal emiatt.

És itt már a könyv káros részénél tartunk. Ugyanis ilyen egyszerűen és nemtörődöm módon nem szabadna lerendezni egy komoly problémát. Főleg Amerikában jellemző ugyan hogy több fiatal is öngyilkos, vagy legalább depressziós lesz a bullying miatt, de már nálunk is egyre gyakoribb. Ez nem egy vicc és nem lehet a főszereplők keménységének bizonyításaként használni.
Ráadásul arra meg tényleg nem kellene biztatni a fiatalokat, hogy erőszakkal oldják meg a problémáikat. Én értem, hogy a könyv szerint ez szexi meg minden, de attól még nem változtat a tényen, hogy börtön is járhat érte.

De ott van az is, hogy a könyv nem veszi komolyan, hogy egy 17 éves srác drogfüggő és már-már alkoholista lesz, csak legyint egyet a nemi erőszakra, mindenki meg akar dugni mindenkit, vagy már meg is történt, és ezen kívül igazából senkit nem érdekel semmi, az érzelmek totálisan halottak és az összes szereplő klinikai eset. És nem, ne gyertek azzal, hogy de hát Ella és Reed szerelmesek egymásba, ez nem szerelem. Az egyik oldalról birtoklási vágy és szexmánia, a másikról idiotizmus és szexmánia.

Amit Callum csinál, az külön idegesít. Könyörgöm, kinek kellene megnevelni a fiait, ha nem neki? Az égvilágon semmit nem tesz a családjáért, aztán meg szenved, hogy szétesett. Elárulok egy titkot, a pénz nem oldja meg ezt a problémát.

Callum magasról tesz rá, hogy a fia lefeküdt a barátnőjével, hogy az összes gyereke iszik, drogozik és folyamatosan balhézik az iskolában. És hogy miért, azt igazából nem tudjuk.
Ha nem neveled a gyerekeidet, nem lesz belőlük semmi, legalábbis a legtöbb esetben. És ezt más nem fogja megtenni helyetted. Egyszerűen csak a falat kapartam attól, hogy ez az ember egyszer bambán hagyja, hogy mindenki kihasználja, máskor meg önkéntes és szellemi fogyatékkal élő keresztapaként fenyeget meg igazgatókat, bírókat, meg még az isten tudja, kiket. Na ebben a részben ő az, aki tudathasadásos. Nem lehet valaki egyszerre a világ leghatározottabb, legtalpraesettebb embere, és egy inkompetens idióta.

Egy 18 éves fiú nem fog bérgyilkost felbérelni, Jordan féle ember a mesében sincs - lehet valaki érzéketlen liba, és vannak másokat zaklató diákok, de Jordan karakterébe semmi más nem szorult, ezeket viszont úgy felerősítették új kedvenc szerzőim, hogy Lucifer az ilyen viselkedésért bocsánatot kérne. Erin Watt egy írónak is rossz lenne, hát még kettőnek, én pedig egy életre besokalltam Royaléktól. Megyek Alkonyatot olvasni, szerintem azzal is jobban járok.

Hagyjuk a borítót és az idézeteket.

Röviden összefoglalva: 

Erin Watt - Papír hercegnő

Oldalszám: 360
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Kft.
Eredeti cím: Paper Princess
Fordító: Sándor Alexandra Valéria
ISBN: 9789634571490
Országos megjelenés: 2017.10.27
Moly.hu: XXX

Fülszöveg:
Egy ​lányról, aki sztriptízbárból és benzinkútról kerül fényűző villába és menő gimibe jut, miközben igyekszik hű lenni önmagához.
Ella Harper nagy túlélő, született optimista. Egész életében városról városra költözött szeleburdi anyjával, küzdött a megélhetéséért, és végig hitt benne, hogy egy napon majd kimászik a gödörből. De az édesanyja halála után végképp egyedül marad.
Egészen addig, amíg meg nem jelenik Callum Royal, aki kihúzza Ellát a szegénységből, és elcipeli a luxuspalotájába az öt fia mellé, akik viszont utálkozva fogadják. Mindegyik Royal fiú karizmatikus személyiség, de egyik sem olyan magával ragadó, mint Reed Royal: a srác, aki eltökélte, hogy visszaküldi Ellát a nyomorba, ahonnan jött.
Reed nem tart igényt Ellára. Azt mondja, nem tartozik közéjük.
Talán igaza van.
Gazdagság. Fényűzés. Megtévesztés. Ella új és ismeretlen világba csöppen, és ha a Royal palotában is életben akar maradni, kénytelen lesz felállítani a saját szabályait.
Ella percek alatt eljut a szegény árva sorstól az amerikai álomig… De tényleg könnyebb az utóbbiban élni?

Kövesd a sorsát te is és éld át egy különleges világ örömét, bánatát!

Véleményem:
Nem szokásom Rubin pöttyös könyveket olvasni. Már a fülszövegek alapján lejön, hogy a nagy részüknek van egy olyan mentalitása, amit egyszerűen nem tudok, és semmiképp sem akarok a magamévá tenni. Az "adjunk meg mindent az álompasinak" elvtől falnak mentem már az Alkonyat és Csitt, csitt-féle könyvekben is, itt meg igazából ezen az elven kívül nincs is más.
Szóval igen, ez nem az én műfajom, de mivel ezért a könyvért vészesen rengetegen vannak oda meg vissza, ezért a kanapéhoz ragasztottam magam, és átszenvedtem magam rajta.
Őszinte leszek, ebből a projektből már az olvasás szakaszában elveszett a jóindulat, szóval akinek nagy kedvence a könyv, az valószínűleg jobban jár, ha már most rányom az x-re.

Szerintem felesleges a szokásos módon elemezgetnem ezt a borzalmat, szóval egyszerűen csak összeszedtem 8 pontot, hogy miért borzalmas könyv a Papír hercegnő.

1. Essünk neki egy kicsit ennek a bizonyos alapelvnek 
Az már nagyjából abból biztos volt, hogy rubin pöttyös, hogy itt is megjelenik a "mindent az álompasinak" elv. Eszerint az elv szerint minden nő (és általában férfi is) szimpla ösztönlény, akiket ráadásul egyetlen egy, a szaporodás ösztöne vezérel. Teljesen mindegy, hogy mekkora seggfej a másik fél, ha az ellenkező nemből való, tökéletes teste van és szép szemecskéi, akkor már a puszta látványától is azonnal fel kell izgulni. És igen, főszereplőnk, Ella, ezt minden alkalommal megteszi, amikor Reed látótávolságon belül van, amit az írónők nem felejtenek el minden egyes alkalommal részletesen leírni.
Félreértés ne essék, felőlem aztán az ír és olvas pornót, aki akar, gusztus dolga. De ez elméletileg nem az akar lenni, egyelőre gyakorlatilag sem feltétlenül az, márpedig akkor engedjük már el azt, hogy minden egyes szereplő összes életfunkciója kimerül a szexben és a szexre gondolásban.

2. Ez nem álompasi, hanem egy seggfej modell
Írónőink be akarják adni, hogy Ella nem csak lefeküdni akar Reeddel, hanem szerelmes is lesz belé. Kettő darab nagyon egyszerű kérdésem lenne: hogyan és miért? Mostantól erény az, hogy valaki "elcseszett"? Reed semmi emberi érzésre nem mutat hajlamot. Ezt birtoklási vágynak és hatalommániának hívják, nem szerelemnek. Kedves szavakkal senki sem éri el, hogy a teljes iskola rettegjen tőle és azt tegye, amit mond. Amiket Ellával a könyv első felében megcsinál, az gyakorlatilag megbocsájthatatlan.
Ezek a drága Royal fiúk szexuálisan terrorizálják és kihasználják Ellát, Reeddel az élen. Ez nem szexi, ez nem romantikus, ezt nem lehet kimagyarázni annyival, hogy gyászolják az anyjukat. Elismerem, hogy a jó emberek is megtesznek néha rossz dolgokat rossz időszakokban, de nem ilyeneket, nem ennyit és nem így. És egyszerűen csak nem oké mindezt jónak, sőt, kívánatosnak beállítani, mert egyáltalán nem az.

3. Az a nevetséges alapszituáció 
Én értem, hogy ez egy könyv és azokban bármi megtörténhet. Tulajdonképpen ez a lényege. De elméletileg ez egy picikét akar reális is lenni. A kérésem csak annyi, hogy valaki mutassa meg, hogy hol.
Az alapszituáció ugyanis az, hogy Ella édesanyja meghalt, a lány tizenhét évesen sztriptízből tartja el magát és menekül a gyámhatóság elől, ugyanis minek neki gyám, vagy ilyesmi. Most tekintsünk el attól, hogy ennek már itt mennyi buktatója van és szerintem mekkora hülyeség, és menjünk tovább, ugyanis csak itt ugrik a majom a vízbe. Ellához betoppan Callum Royal, a milliárdos, aki Ella sosem látott (és most már szintén halott) apjának a legjobb barátja, és közli a lánnyal, hogy ő a gyámja. Ha Ella vele lakik a palotájában az öt modelltestű fiával, akkor havonta fizet neki ezért. Ellának nincs más dolga, mint leérettségizni egy szuperelit suliban, szétvásárolni az agyát, furikázni a méregdrága kocsijával, némi időt tölteni a családdal és bulikba járni.
Mindjárt elsírom magam. Szegény gyermek.
Igen, volt egy pont, amikor értettem, hogy miért nem jön be neki a dolog. Reed és drága testvérei a lehető legalattomosabb és gonoszabb módokon tettek keresztbe neki. Talán - de csak talán -, ezek után nem kellett volna két testvérnek is hagyni, hogy rámásszon. Mondom, talán.

4. Ella vagy tudathasadásos, vagy csak hülye 
Bár a kettő nem zárja ki egymást. Az első oldalakon egy határozott, céltudatos, erős lányt ismerünk meg, aki egy ponton még nekem is szimpatikus volt. Nem nyafogott, csinálta, amit kell, tanult, dolgozott és meglehetősen pozitívan állt a jövőjéhez.
Aztán megjelent pár kockahas és "gyönyörű arc", és pár másodperc alatt eldobta a józan eszét. A két személyisége egyébként teljesen random váltakozott, egyszer munkát keresett, máskor meg bármelyik szépfiút lesmárolta, aki szembejött vele, és magasról tett a jövőjére. Az írónők szerint csak a józan ész által vezérelt része létezik, de szerintem elsiklottak a saját könyvük fele fölött.

5. Ennek a könyvnek nincs célja
Illetve van, a pénzszerzés, de azon kívül. Szerintem egyszerűen gusztustalan az az értékrendszer, amit bemutat és totál természetesként kezel. Nem számít, milyen borzalmakat csinál valaki, amennyiben elég jól néz ki, ráfoghatja magára, hogy "el van cseszve", és ezzel le van tudva minden. Senki sem vállal felelősséget a tetteiért, senkinek sincs lelkiismerete, senki sem érzi, hogy ez az egész úgy elfogadhatatlan, ahogy van. A könyv egyértelműen üzeni, hogy bár Reed egy egész iskolát terrorizál a testvéreivel együtt, pokollá teszi Ella életét és saját véleménye szerint bárkivel lefeküdhet, sőt, ezzel szívességet tesz, mindez nem számít, mert szegény gyerek el van cseszve, és egyébként is, csodálatosan néz ki és szokott hobbiból verekedni.

Pedig, bár az alapszituáció nevetséges, ha már egyszer megszületett, lehetett volna belőle érdekes dolgokat kihozni. Szólhatna arról, hogy a pénz mennyire nem minden, szólhatna a céltudatosságról, a kitartásról, szólhatna még arról is, hogy a külső nem minden és a szép archoz tartozhat borzalmas természet, de nem. Itt a pénz minden, ha eléggé fel vagy izgulva, elszáll a céltudatosság, senki még csak meg sem próbál kitartó lenni, és a szép arc és álomtest ellensúlyozza azt, ha valaki egy szörnyeteg. Gratulálok, komolyan. És mindehhez kettő "író" kellett, gondolom mert egy nem tud valamit ennyire elrontani, fogni kell valakinek a kezét hozzá.

6. Ha brazil szappanoperát akarok, akkor leülök nézni egyet
Nem pedig egy könyvben akarok találkozni eggyel. Ezt nem tudom virágnyelven mondani; itt mindenki megdugott és/vagy meg akar dugni mindenkit. Már említettem, hogy mennyire értelmetlennek találom, hogy a főszereplőkben összesen a fajfenntartási ösztön működik, de az összes többi szereplővel is ez a helyzet, és ekörül megy a dráma. Minden Royal leszármazottnak kell minimum minden második éjszakára valaki az ágyába, tök mindegy, hogy ki is az pontosan, csak nőnemű legyen és csinos.
Aztán persze ebből jönnek konfliktusok, és ezen nekünk meg kellene lepődni. Ott az állam a padlón, komolyan.

7. Akinek minimális tehetsége sincs az íráshoz, az ne írjon könyvet
Vagy legalább ne adja ki, és ne álljon össze hasonlóan nagy tehetséggel, hogy együtt adjanak ki valamit. Amikor megtudtam, hogy ezt a könyvet nem is egy, hanem mindjárt kettő ember dobta össze, akkor egyszerűen csak közöltem barátnőmmel, aki épp mellettem volt, hogy ilyen a világon nincs. És mégis van.
Az, hogy valakinek ilyen ötletei támadnak, meg is írja és valahogy ki is adatja őket, az egy dolog. De hogy ehhez valaki még segít is neki, az viccnek is rossz.
Ezek az emberek nem tudnak írni. Egyik se. A fogalmazás semmilyen, a történet olyan, hogy nincs, a karakterek logikátlanok, a poénok egyáltalán nem viccesek, inkább buták és gusztustalanok és az egész katyvasz üzenete felháborítóan helytelen és undorító. Ezek után valaki legyen szíves és mutassa meg nekem, hogy miért adjanak ki ezért az olvasók 3500 forintokat.

8. De ha elhiteted, hogy ez a divat, akkor már minden oké
Szerintem ezt a könyvet azért imádják annyian, mert most azt mondta valaki nagyon okos, hogy ezeket a könyveket kell szeretni. A jókislány-rosszfiú felállás mindig is közkedvelt volt, csakhogy itt a jókislány értelmi fogyatékos, a rosszfiú meg egy szexista érzelmi analfabéta és valahogy mindenki elfelejtette, hogy ezek közül egyik sem jó dolog.
De attól még el lehet adni, mert az alkotókat jó marketingessel áldotta meg az ég, és innentől nem számít, mekkora szennyet adnak ki a kezeik közül, népszerű lesz, hiszen sokan eleve úgy állnak hozzá, hogy élvezni fogják, és önkéntelenül is kitartanak emellett. És ez nem az olvasóra nézve kritika, félreértés ne essék, egyszerűen csak egy szörnyű jelenség.

Mondanám, hogy itt, ezen a ponton szakítok a szar könyvekkel és több ilyen borzadályt nem olvasok, de mind tudjuk, hogy ez nem így lesz.

Leylah Attar - Papírhattyú

Oldalszám: 376
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Kft.
Eredeti cím: The Paper Swan
Fordító: Kamper Gergely
ISBN: 9789633999103
Országos megjelenés: 2016.12.09
Moly.hu: XXX

Fülszöveg:
A szerelem nem halhat meg soha.

Azt mondják, 21 nap kell hozzá, hogy kialakuljon egy szokás. Ez hazugság! A lány 21 napig kitartott. A 22. napon pedig mindent megadott volna a halál nyugalmáért. Mert azon a bizonyos 22. napon rájött, hogy az ő megmenekülése a biztos halált jelenti vagy az apja, vagy a szerelme számára. A Papírhattyú komor, mégis szívet melengető szerelmi történet, tele nyersességgel, intrikával és feszültséggel.

Véleményem: 
Őszintén szólva fogalmam sem volt, hogy mit várjak ettől a könyvtől. Még a fülszövegét sem olvastam el soha, csak többet is ajánlották, ezért lecsaptam rá, amikor megláttam a könyvtárban.

Történetünk főszereplői Skye és Damian, akik a történet elején úgy találkoznak, hogy utóbbi elrabolja az előbbit. Skye semmit sem ért az egészből, de aztán szépen lassan elkezd a felszínre törni a múlt, minden hiba, amit az érintettek valaha elkövettek és főszerepet kap a bosszúvágy, no meg a szeretet.

Az első olyan 80 oldal elolvasása után elkezdtem kicsit viszolyogni ettől a könyvtől, elsősorban a stílus miatt. Fogalmam sem volt, hova tart ez az egész és miért, túlságosan köznyelvinek tűnt az írásmód, és a hangulat sem ragadott magával, finoman szólva.
De van egy olyan elvem, hogy nem hagyok félbe könyvet, így hát hősiesen küzdöttem tovább - és milyen jó, hogy így tettem.

Ez a könyv egyszerűen csak szép. Nem azon az általános módon, hanem egy egészen egyedin. A gyűlöleten keresztül mutatja meg a szeretetet, és a bosszúvágyon keresztül a megbocsájtást. Elég éles ellentétek vannak benne, és ez különösen tetszett.

Aztán ott van már csak maga a bosszú. Ez szerintem egy olyan téma, ami míg világ a világ foglalkoztatni fogja az embereket, mert bár általában nem élet-halál magaslatokban, de mind találkozunk vele, nem is egyszer.
Lehet arról vitatkozni, hogy helyes-e avagy helytelen, tönkreteszi-e az embert vagy sem, de szerintem felesleges, mert úgyis mindenkinek más a véleménye.
De ez a könyv mindenképpen rákényszerít, hogy újragondold a véleményed. Ha valaki élete teljesen tönkremegy egy illető miatt, akkor tiszta lelkiismerettel tönkreteheti-e emberünk ennek az illetőnek az életét? Ha a hivatalos igazságszolgáltatás nem szólhat bele az ügybe, hagyni kéne az egészet és továbblépni? És képes erre bárki is?
Elég erősen ott van ebben a könyvben, hogy akinek hatalma és pénze van, milyen könnyedén áttaposhat azon, akinek viszont semmije sincs - és hogy mennyire fel tud háborodni, ha vele teszik meg ugyanezt. Mivel nem szeretnék spoilerezni, ezt nem fejteném ki bővebben, de az biztos, hogy ez egy elég érdekes rész és mindenképpen megéri gondolkodni rajta.

Aztán: a veszteség. Mi az, amit az ember józan ésszel eltűr? És hogy jön ahhoz bárki is, hogy elvegyen tőlünk valakit? Ilyen téren a könyv elég kegyetlenül rávilágít arra, hogy mennyi igazságtalanság van a világon. Mi itt sokan természetesnek vesszük, hogy együtt lehetünk a családunkkal, de másnak elég egyszer rossz helyen lenni, és máris utcára kerül, a szeretteit elveszítve.
Olyan jól érzékelteti, hogy milyen is az a tehetetlenség, hogy már szabályosan én éreztem rosszul magam.

Na és emellett ott van a szeretet.
Olyan téma ez, amit sokan próbálnak meg felhozni, és még többen el is rontják. Vékony a határ a szépen bemutatott szeretet és a nyáladzás között.
Itt ezzel nem volt semmi gond, sőt. Írónk nem túlozta el a dolgot, nem azt akarta bizonygatni, hogy a szeretet mindent azonnal legyőz, hanem a maga szép valójában festette le. Kell az ember életébe és valószínűleg tényleg a legszebb érzés, de nem mindent legyőző erő, és sajnos néha várni kell rá. Szerettem szereplőink kapcsolatát, és azt, hogy igenis voltak rosszabb időszakok és kihagyások. Semmi sem javult meg varázsütésre, és ha később meg is javult, valami nyoma maradt.

És persze maguk a szereplők.
Általában ezen áll vagy bukik minden, és itt hál' istennek állt. Van két nagyon szép karakterfejlődésünk, érdekes egyéniségek, szerethető karakterek. Skye eleinte nem tűnt túl szimpatikusnak, aztán meglepően hirtelen nőtt a szívemhez. Először nagyon gy tűnt, hogy egy tipikus, idegesítő főszereplővel van dolgom, de kiderült, hogy egyáltalán nem.

A már emlegetett első 80 oldal után a hangulat is nagyon megtetszett. Eléggé erős és egyedi, és olvasás után is az emberrel marad.
Ha valami nem tetszett meg később sem, az a stílus. Mármint néhol. Mint mondtam, elég köznyelvi, ami néha valóban illik a helyzethez, de néha egyszerűen olyan, mintha máshogy nem sikerült volna. Az erotikus részek kifejezetten nem tetszettek, lehet ezt ennél sokkal jobban is. Nem volt túl sok, így nem annyira zavaró, de azért mégiscsak akadt. Ha valaki nem tud ilyet írni, ne írjon, anélkül is működik a könyv, sőt.

A történetvezetés nagyon tetszett, izgalmas volt és érdekes, az eleje után teljesen magával ragadott és igen nehezen tettem le a könyvet. A lezárással is elégedett vagyok, kifejezetten tetszett.

Borító: 
Na, nekem ez sehogy sem jön a könyvhöz. Valahogy egyáltalán nem illik hozzá, de nem tudnám megmagyarázni, miért. Szép a maga módján, és értem, hogy miért kellene kapcsolódnia hozzá, de hangulatban nekem valahogy mégsem passzol a kettő.

Kedvenc idézet(ek):
"Nem mindig akkor kapjuk meg a kincset, ha kitartunk valami mellett. Néha akkor történik meg a varázslat, ha elengedjük, amit kell."

"Vagy a szerelmet választod, vagy a gyűlöletet, mert ahol az egyik él, ott a másik el fog pusztulni."

"Ha az ember lehunyja a szemét, és olyasvalakire gondol, akit szeret, nem a hajszín, a szemszín meg a személyi igazolványba kerülő egyéb adatok összessége jut eszébe. Inkább mindenféle apróságok bukkannak elő a tudata mélyéről, olyan dolgok, amikről nem is gondoltuk volna, hogy elraktározzuk őket."

Röviden összefoglalva: 
Bár nekem nem okozott akkora extázist, mint azoknak, akik ajánlották, szerintem is megéri elolvasni. Szép történet jó gondolatokkal, olyan témákkal, amikkel jó foglalkozni egy kicsit. Elvileg elsősorban romantikus, de szerintem azoknak is tetszhet, akik nem nagy rajongói a műfajnak.

Nalini Singh - Látomás (Egy világ – két faj – állandó küzdelem 2.)

Szerző: Nalini Singh

Cím: Látomás (Egy világ – két faj – állandó küzdelem 2.)

Oldalszám: 384

Kiadó: Egmont-Hungary

Eredeti cím: Nalini Singh - Visions of Heat

Fordító: Bottka Sándor Mátyás

ISBN: 9789636299446

Országos megjelenés: 2011

Fülszöveg:

Az Elcsendesedés ridegségében élő Faith NightStar képessége még a mentálok között is különleges: a lány a jövőbe lát. De amilyen értékes a tehetsége, olyan sérülékeny az elméje. Sötét víziók gyötrik, vért és halált lát – és valami még fenyegetőbb dolgot: érzéki gyönyört. Márpedig őt a legkisebb érzelem is az őrületbe taszíthatja. 

Vaughn D Angelo a DarkRiver alakváltó falka tagja. Vadabb a többi falkatársánál, jaguár énje uralkodik rajta. A benne lakó macska pedig Faith-t szemelte ki prédájának, még akkor is, ha a vonzalma megölheti a lányt. Faith képességeit sok mentál a saját céljára akarja kihasználni. Ehhez irányítaniuk kell őt, és minden áron távol kell tartaniuk Vaughntól.

Véleményem:

Kezdjük azzal, hogy ez újraolvasás, azaz nem tudom annyira részletesen és precízen véleményezni ezt a részt, mint amennyire szeretném.

Habár imádom ezt a világot, imádok benne mindent, amit az írónő megalkotott, mégse éreztem teljesen magaménak ezt a részt. Emlékszem, amikor először olvastam, imádtam minden mondatát, de mostanra ez a varázs eltűnt. Lehet azért mert most idősebb vagyok, minden esetre most nem tudtam annyira élvezni a könyvet, mint elsőre, és ez egy kicsit elszomorított. Abban biztos vagyok, hogy nem ez lesz a kedvenc részem.

Adott a két főszereplőnk. Az egyik egy rideg mentál, aki a jövőbe lát, és egy alakváltó férfi, akinek nehéz múltja volt. (Ez már egy kicsit sablonos, de ha jobban belegondolok e nélkül nem lenne olyan a könyv, mint amilyenek lennie kell.) Faith egész életében gépek között nőtt fel. Érintést csak nagyon ritkán kapott, és azt is csak az orvosoktól vizsgálat közben, ennél fogva fájdalmat okoz neki, ha valaki megérinti. (Mondjuk ez így annyira nem világos, de ez biztos valami mentál dolog.) Aztán itt van Vaughn. Az alakváltó férfi, akinek lételeme az érintés. Minden áron még akarja szerezni magának a nőt, és ki akarja irtani belőle az Elcsendesedést. De ezt csak úgy tudja megtenni, hogy fájdalmat okoz neki. Kérdem én mi értelme van valakit szeretni, hogy ha közben nem törődünk azzal, hogy fájdalmat okozunk neki? De a férfi elmondása szerint Faith képes lesz rá, ezért nem hagyja abba, még akkor sem, amikor már mások is mondják neki, hogy ezzel csak árt a nőnek. Egy tipikus kemény fejű ember, bocsánat alakváltó. 

Nincs semmi bajom a szexualitással, de azért szerintem nem kéne (majdnem) minden második
mondatnak arról szólni. Ennek a könyvnek is megvolt a háttér története az igaz, de ezt elnyomta a nagyfokú "akkorisazenyémvagy" érzés. Ezzel sincs semmi bajom igazából, de néha a jó dolgokból is meg árt a sok. 

Ezektől függetlenül nem volt olyan rossza a könyv, mint már mondtam imádom a világát. Én néhány dolgot máshogy csináltam volna, de ez én vagyok

Szereplők:

Faith NightStar: Egy J megjelőlésű mentál, aki a jövőbe lát. Véres látomasok kínozzák, ami lehetetlen egy mentál számára, ezért fordul a DarkRiver-hez segítségért. Az elején érzelem mentés, de aztan felébresztik benne az érzelmeket, amiket az elején nagyon nehezen kezel, de a végére bele jön, ugyanúgy, ahogy a jövendőlésekbe. 

Vaughn D Angelo: Alakváltó jaguár. Kis korában a szülő kirakták az erdőbe, hogy meghaljon a kis húgával együtt. Ő túl élte, de a húga nem. A DarkRiver megmentette, és azóta velük el, ők lettek a családja. 

Borító:

Nem tetszik. Nincs benne semmi fantázia. Olyan túl egyszerű egy ilyen történethez. 

Kedvenc idézet(ek):

"– Szét fog marcangolni, jobban, mint bármelyik állat. Úgy érzed majd, hogy ezer darabra hasítja a szíved. De meg is fog gyógyítani, ahogyan soha senki más nem képes rá."

"– Az emberi nők évszázadok óta pofon vágják a férfiakat, ha azok szemétkednek velük. Csak azt tetted, ami természetes."

"– Azt hiszem, a fiaim beléd szerettek. Hallanod kellene, hogyan emlegetnek otthon: Sascha ezt mondta, Sascha azt mondta! – A gyógyító megcsóválta a fejét. – Lucas jobban teszi, ha vigyáz rád! 

Lucas átölelte Tamsynt és egy csókot nyomott a feje búbjára. 

– Mondd meg a büdös kölkeidnek, hogy felejtsék el a páromat!"

Nalini Singh - Vonzódás (Egy világ – két faj – állandó küzdelem 1.)

Szerző: Nalini Singh
Cím: Vonzódás (Egy világ – két faj – állandó küzdelem 1.)

Oldalszám: 384
Kiadó: Egmont-Hungary
Eredeti cím: Nalini Singh: Slave to Sensation
Fordító: Bottka Sándor Mátyás
ISBN: 9789636298203
Országos megjelenés: 2011

Fülszöveg:

Sascha Duncan mentál. Mint fajának minden képviselője, ő is különleges mentális képességekkel rendelkezik és minden érzelmet, érzést száműzött az életéből. Sascha azonban más, mint népe többi tagja, és ezt a hibáját rejtegetnie kell.

Lucas Hunter alakváltó. Egyszerre ember és leopárd; az ösztönei, érzelmei és a falkája iránti szeretet vezérli.

A két faj eddig békében élt egymás mellett, most azonban háború fenyeget: egy mentál sorozatgyilkos szedi áldozatait az alakváltó nők közül. Lucas meg akarja találni a tettest, és ehhez Saschán keresztül szeretné megismerni az ellenség féltve őrzött titkait. Van azonban valami ebben a látszólag jéghideg lányban, ami lenyűgözi a férfiban lakó vadállatot. Csakhogy ez a vonzódás mindkettőjük vesztét jelentheti.

Figyelem: felnőtteknek szóló tartalom!

Nalini Singh írónő a paranormális romantikus regények ünnepelt és elismert szerzője. Írásaiban mindig lenyűgöző világokat, különleges hősöket, izgalmas kalandokat és csodálatos szerelmeket teremt.


Véleményem:

Nos az unalom nagy Úr, ezzel mindenki tisztában van, gondolom. Nekem egy ideig nem igazán lesz más dolgom, csak hogy olvassak, és az első könyv ami a kezem ügyébe került az ez volt. Mivel egyszer ezt már olvastam, így nem biztos, hogy olyan részletes lesz a véleményem, ahogy szeretném, de azért remélem megteszi.

Sascha Duncan egy érzések nélküli mentál, vagyis legalább is mindenki ezt hiszi róla. Rengeteget szenved, mert ha a népe megtudná, hogy "hibás", akkor elküldenék rehabilitációra, és gyakorlatilag zombivá változtatnák. Ugyanis a mentálok már 100 éve kiirtották magukból az érzelmeket, és megvetnek minden olyan lényt, aki ezeket birtokolja, így az alakváltókat és az embereket is. Ők hiszik magukat a világ urainak, ám kiderül, hogy ez az állításuk nagyon is téves. Ha nem lennének az alakváltok és az emberek a mentálok már rég elpusztították volna a Földet.

Lucas Hunter-nek egyetlen célja volt, hogy mindent megtudjon a mentálokról, ugyanis az ő falkája és egy szövetséges farkas falka összefogtak, hogy kinyomozzák egy sorozat gyilkos kilétét. Ez a mentál "kísérleti" alapon rabolja el a fiatal, okos alakváltó nőket, hogy utána kísérletezzen rajtuk. Lucas köt egy építészeti üzletet Sascha anyjával, Nikitával, hogy közelebb kerüljön a nő fajtájához, és nyugodtan kémkedhessen. Ám minden a feje tetejére áll, amikor a Lucasban lévő leopárdot elkezdi érdekelni Sascha. Érez rajta valami nagyon szokatlant.

Maga a könyv annyira magával ragadt, hogy észre se vettem, hogy nemsokára vége a történetnek. Kidolgozott, könnyen megérthető, egy olyan világot hozott létre az író, ahol még te is szívesen élnél, még akár közönséges emberként is. Kivéve talán mentálként, bár néha jó lenne egy-két érzelmek nélküli nap.

Arra tisztán emlékszem, hogy amikor először elolvastam egy nap alatt végeztem vele, és most is csak azért kellett hozzá két nap, mert közben dolgom volt. Mivel ez egy félig fantasy, félig romantikus könyv szinte mindenkinek ajánlom, persze csak akkor, ha hozzá vagy szokva a 18-as karikához, mert abból van benne néhány, viszont azok jól kidolgozottak voltak.

(Tudom, hogy ez így egy kicsit kevés, de így is egy órát ültem felette, hátha eszembe jut valami, amit még letudok írni, de csak ennyire futotta. Kijöttem a gyakorlatból.)

Szereplők:

Sascha Duncan: Kardinális P-mentál, a képessége, hogy megtudja gyógyítani a körülötte lévő sérült emberek. Na nem a fizikai sérülésekre gondolok, hanem a lelkiekre. Ezért is volt neki egész életében. Mindig is azt hitte, hogy hibás pedig csak valójában a képessége nem engedte, hogy kiirtsák belőle az érzelmeket, és amikor megismerkedek az alakváltókkal akkor kezdett összeomlani.

Lucas Hunter: A DarkRiver falka alfája. Gyerekkorában egy ellenséges falka megkínozta az apja előtt és a szeme láttára ölték meg az anyját. Nagyon fél elveszíteni bárkit, aki valamikor is fontos volt neki. Mindent megtenne a falkájáért és a párjáért. Néha talán egy kicsit túlvédelmező.

Az angol borító sokkal jobb.

Borító:

Habár nagyon lényegre törő, nekem annyira nem jön be.

Kedvenc idézet(ek):


"– A francba, Lucas, ne törd meg a szövetségünket egy rohadt, hitvány mentál miatt! Azok semmit sem… – Lucas állon vágta a farkast az öklével. Erősen. A farkas földre zuhant. Az udvarban mindenhonnan morgás hallatszott, ahogy az őrszemek felkészültek a harcra. Lucas megállt a farkas felett, és visszafogta magát, hogy ne vicsorítson rá. 
– Ő az enyém. Ezt gondold végig máskor, mielőtt kinyitod a nagy pofádat! 
Hawke felkelt és lefelé csapott egyet a levegőbe. Indigo és Riley felegyenesedtek.

– A fene egye meg, Lucas, szólhattál volna, hogy tényleg párosodtál vele! – Megdörzsölte az állát. – A jobbosod olyan erős, mint egy rohadt tehervonat."

"Az a nő, aki majd Hawke párja lesz, bizonyára vagy nagyon bátor, vagy nagyon buta." - Ennél a mondtanál úgy elkezdtem vigyorogni mint egy idióta, mert én már tudom, hogy ki lesz Hawke párja. :D

"- Kikérem magamnak – dörmögött a férfi. – Az lehet,hogy a focit jobban szeretem nálad, de Lucas ronda fejét biztosan nem."