Erin Watt - Papír hercegnő

Oldalszám: 360
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Kft.
Eredeti cím: Paper Princess
Fordító: Sándor Alexandra Valéria
ISBN: 9789634571490
Országos megjelenés: 2017.10.27
Moly.hu: XXX

Fülszöveg:
Egy ​lányról, aki sztriptízbárból és benzinkútról kerül fényűző villába és menő gimibe jut, miközben igyekszik hű lenni önmagához.
Ella Harper nagy túlélő, született optimista. Egész életében városról városra költözött szeleburdi anyjával, küzdött a megélhetéséért, és végig hitt benne, hogy egy napon majd kimászik a gödörből. De az édesanyja halála után végképp egyedül marad.
Egészen addig, amíg meg nem jelenik Callum Royal, aki kihúzza Ellát a szegénységből, és elcipeli a luxuspalotájába az öt fia mellé, akik viszont utálkozva fogadják. Mindegyik Royal fiú karizmatikus személyiség, de egyik sem olyan magával ragadó, mint Reed Royal: a srác, aki eltökélte, hogy visszaküldi Ellát a nyomorba, ahonnan jött.
Reed nem tart igényt Ellára. Azt mondja, nem tartozik közéjük.
Talán igaza van.
Gazdagság. Fényűzés. Megtévesztés. Ella új és ismeretlen világba csöppen, és ha a Royal palotában is életben akar maradni, kénytelen lesz felállítani a saját szabályait.
Ella percek alatt eljut a szegény árva sorstól az amerikai álomig… De tényleg könnyebb az utóbbiban élni?

Kövesd a sorsát te is és éld át egy különleges világ örömét, bánatát!

Véleményem:
Nem szokásom Rubin pöttyös könyveket olvasni. Már a fülszövegek alapján lejön, hogy a nagy részüknek van egy olyan mentalitása, amit egyszerűen nem tudok, és semmiképp sem akarok a magamévá tenni. Az "adjunk meg mindent az álompasinak" elvtől falnak mentem már az Alkonyat és Csitt, csitt-féle könyvekben is, itt meg igazából ezen az elven kívül nincs is más.
Szóval igen, ez nem az én műfajom, de mivel ezért a könyvért vészesen rengetegen vannak oda meg vissza, ezért a kanapéhoz ragasztottam magam, és átszenvedtem magam rajta.
Őszinte leszek, ebből a projektből már az olvasás szakaszában elveszett a jóindulat, szóval akinek nagy kedvence a könyv, az valószínűleg jobban jár, ha már most rányom az x-re.

Szerintem felesleges a szokásos módon elemezgetnem ezt a borzalmat, szóval egyszerűen csak összeszedtem 8 pontot, hogy miért borzalmas könyv a Papír hercegnő.

1. Essünk neki egy kicsit ennek a bizonyos alapelvnek 
Az már nagyjából abból biztos volt, hogy rubin pöttyös, hogy itt is megjelenik a "mindent az álompasinak" elv. Eszerint az elv szerint minden nő (és általában férfi is) szimpla ösztönlény, akiket ráadásul egyetlen egy, a szaporodás ösztöne vezérel. Teljesen mindegy, hogy mekkora seggfej a másik fél, ha az ellenkező nemből való, tökéletes teste van és szép szemecskéi, akkor már a puszta látványától is azonnal fel kell izgulni. És igen, főszereplőnk, Ella, ezt minden alkalommal megteszi, amikor Reed látótávolságon belül van, amit az írónők nem felejtenek el minden egyes alkalommal részletesen leírni.
Félreértés ne essék, felőlem aztán az ír és olvas pornót, aki akar, gusztus dolga. De ez elméletileg nem az akar lenni, egyelőre gyakorlatilag sem feltétlenül az, márpedig akkor engedjük már el azt, hogy minden egyes szereplő összes életfunkciója kimerül a szexben és a szexre gondolásban.

2. Ez nem álompasi, hanem egy seggfej modell
Írónőink be akarják adni, hogy Ella nem csak lefeküdni akar Reeddel, hanem szerelmes is lesz belé. Kettő darab nagyon egyszerű kérdésem lenne: hogyan és miért? Mostantól erény az, hogy valaki "elcseszett"? Reed semmi emberi érzésre nem mutat hajlamot. Ezt birtoklási vágynak és hatalommániának hívják, nem szerelemnek. Kedves szavakkal senki sem éri el, hogy a teljes iskola rettegjen tőle és azt tegye, amit mond. Amiket Ellával a könyv első felében megcsinál, az gyakorlatilag megbocsájthatatlan.
Ezek a drága Royal fiúk szexuálisan terrorizálják és kihasználják Ellát, Reeddel az élen. Ez nem szexi, ez nem romantikus, ezt nem lehet kimagyarázni annyival, hogy gyászolják az anyjukat. Elismerem, hogy a jó emberek is megtesznek néha rossz dolgokat rossz időszakokban, de nem ilyeneket, nem ennyit és nem így. És egyszerűen csak nem oké mindezt jónak, sőt, kívánatosnak beállítani, mert egyáltalán nem az.

3. Az a nevetséges alapszituáció 
Én értem, hogy ez egy könyv és azokban bármi megtörténhet. Tulajdonképpen ez a lényege. De elméletileg ez egy picikét akar reális is lenni. A kérésem csak annyi, hogy valaki mutassa meg, hogy hol.
Az alapszituáció ugyanis az, hogy Ella édesanyja meghalt, a lány tizenhét évesen sztriptízből tartja el magát és menekül a gyámhatóság elől, ugyanis minek neki gyám, vagy ilyesmi. Most tekintsünk el attól, hogy ennek már itt mennyi buktatója van és szerintem mekkora hülyeség, és menjünk tovább, ugyanis csak itt ugrik a majom a vízbe. Ellához betoppan Callum Royal, a milliárdos, aki Ella sosem látott (és most már szintén halott) apjának a legjobb barátja, és közli a lánnyal, hogy ő a gyámja. Ha Ella vele lakik a palotájában az öt modelltestű fiával, akkor havonta fizet neki ezért. Ellának nincs más dolga, mint leérettségizni egy szuperelit suliban, szétvásárolni az agyát, furikázni a méregdrága kocsijával, némi időt tölteni a családdal és bulikba járni.
Mindjárt elsírom magam. Szegény gyermek.
Igen, volt egy pont, amikor értettem, hogy miért nem jön be neki a dolog. Reed és drága testvérei a lehető legalattomosabb és gonoszabb módokon tettek keresztbe neki. Talán - de csak talán -, ezek után nem kellett volna két testvérnek is hagyni, hogy rámásszon. Mondom, talán.

4. Ella vagy tudathasadásos, vagy csak hülye 
Bár a kettő nem zárja ki egymást. Az első oldalakon egy határozott, céltudatos, erős lányt ismerünk meg, aki egy ponton még nekem is szimpatikus volt. Nem nyafogott, csinálta, amit kell, tanult, dolgozott és meglehetősen pozitívan állt a jövőjéhez.
Aztán megjelent pár kockahas és "gyönyörű arc", és pár másodperc alatt eldobta a józan eszét. A két személyisége egyébként teljesen random váltakozott, egyszer munkát keresett, máskor meg bármelyik szépfiút lesmárolta, aki szembejött vele, és magasról tett a jövőjére. Az írónők szerint csak a józan ész által vezérelt része létezik, de szerintem elsiklottak a saját könyvük fele fölött.

5. Ennek a könyvnek nincs célja
Illetve van, a pénzszerzés, de azon kívül. Szerintem egyszerűen gusztustalan az az értékrendszer, amit bemutat és totál természetesként kezel. Nem számít, milyen borzalmakat csinál valaki, amennyiben elég jól néz ki, ráfoghatja magára, hogy "el van cseszve", és ezzel le van tudva minden. Senki sem vállal felelősséget a tetteiért, senkinek sincs lelkiismerete, senki sem érzi, hogy ez az egész úgy elfogadhatatlan, ahogy van. A könyv egyértelműen üzeni, hogy bár Reed egy egész iskolát terrorizál a testvéreivel együtt, pokollá teszi Ella életét és saját véleménye szerint bárkivel lefeküdhet, sőt, ezzel szívességet tesz, mindez nem számít, mert szegény gyerek el van cseszve, és egyébként is, csodálatosan néz ki és szokott hobbiból verekedni.

Pedig, bár az alapszituáció nevetséges, ha már egyszer megszületett, lehetett volna belőle érdekes dolgokat kihozni. Szólhatna arról, hogy a pénz mennyire nem minden, szólhatna a céltudatosságról, a kitartásról, szólhatna még arról is, hogy a külső nem minden és a szép archoz tartozhat borzalmas természet, de nem. Itt a pénz minden, ha eléggé fel vagy izgulva, elszáll a céltudatosság, senki még csak meg sem próbál kitartó lenni, és a szép arc és álomtest ellensúlyozza azt, ha valaki egy szörnyeteg. Gratulálok, komolyan. És mindehhez kettő "író" kellett, gondolom mert egy nem tud valamit ennyire elrontani, fogni kell valakinek a kezét hozzá.

6. Ha brazil szappanoperát akarok, akkor leülök nézni egyet
Nem pedig egy könyvben akarok találkozni eggyel. Ezt nem tudom virágnyelven mondani; itt mindenki megdugott és/vagy meg akar dugni mindenkit. Már említettem, hogy mennyire értelmetlennek találom, hogy a főszereplőkben összesen a fajfenntartási ösztön működik, de az összes többi szereplővel is ez a helyzet, és ekörül megy a dráma. Minden Royal leszármazottnak kell minimum minden második éjszakára valaki az ágyába, tök mindegy, hogy ki is az pontosan, csak nőnemű legyen és csinos.
Aztán persze ebből jönnek konfliktusok, és ezen nekünk meg kellene lepődni. Ott az állam a padlón, komolyan.

7. Akinek minimális tehetsége sincs az íráshoz, az ne írjon könyvet
Vagy legalább ne adja ki, és ne álljon össze hasonlóan nagy tehetséggel, hogy együtt adjanak ki valamit. Amikor megtudtam, hogy ezt a könyvet nem is egy, hanem mindjárt kettő ember dobta össze, akkor egyszerűen csak közöltem barátnőmmel, aki épp mellettem volt, hogy ilyen a világon nincs. És mégis van.
Az, hogy valakinek ilyen ötletei támadnak, meg is írja és valahogy ki is adatja őket, az egy dolog. De hogy ehhez valaki még segít is neki, az viccnek is rossz.
Ezek az emberek nem tudnak írni. Egyik se. A fogalmazás semmilyen, a történet olyan, hogy nincs, a karakterek logikátlanok, a poénok egyáltalán nem viccesek, inkább buták és gusztustalanok és az egész katyvasz üzenete felháborítóan helytelen és undorító. Ezek után valaki legyen szíves és mutassa meg nekem, hogy miért adjanak ki ezért az olvasók 3500 forintokat.

8. De ha elhiteted, hogy ez a divat, akkor már minden oké
Szerintem ezt a könyvet azért imádják annyian, mert most azt mondta valaki nagyon okos, hogy ezeket a könyveket kell szeretni. A jókislány-rosszfiú felállás mindig is közkedvelt volt, csakhogy itt a jókislány értelmi fogyatékos, a rosszfiú meg egy szexista érzelmi analfabéta és valahogy mindenki elfelejtette, hogy ezek közül egyik sem jó dolog.
De attól még el lehet adni, mert az alkotókat jó marketingessel áldotta meg az ég, és innentől nem számít, mekkora szennyet adnak ki a kezeik közül, népszerű lesz, hiszen sokan eleve úgy állnak hozzá, hogy élvezni fogják, és önkéntelenül is kitartanak emellett. És ez nem az olvasóra nézve kritika, félreértés ne essék, egyszerűen csak egy szörnyű jelenség.

Mondanám, hogy itt, ezen a ponton szakítok a szar könyvekkel és több ilyen borzadályt nem olvasok, de mind tudjuk, hogy ez nem így lesz.