"Giger, (te állat,) szeretsz egyáltalán olvasni?"

A rövid válasz erre a kérdésre úgy hangzik, hogy "igen", de a rövid válasznak nem szenteltem volna egy egész bejegyzést.
A helyzet az, hogy sok nagy kedvencnek estem már neki , csak az utóbbi két bejegyzésemben is ez történt, és kaptam egy kérdést, ami elgondolkodtatott. A kérdés arról szólt, hogy nekem mégis milyen könyvek tetszenek, és valahol jogos is megkérdőjelezni, hogy egyáltalán szeretek-e olvasni (valahol viszont egyáltalán nem az, de majd kifejtem bővebben is).
Két és fél éves a blog, ennyi idő alatt már nem egyszer estek nekem, és úgy érzem, még meg is fog történni párszor, szóval itt az ideje tisztába tenni pár dolgot a bloggal, velem, a könyvekkel és a véleményeimmel kapcsolatban.

Szentül hiszem, hogy mindenkire hatással van minden egyes olvasmánya 
Ezt az elvet most nem úgy kell elképzelni, hogy minden egyes könyv teljesen megváltoztatja mindenki gondolkodásmódját. Vannak olyan könyvek is (mindenkinek más, teszem hozzá), de ebből van kevesebb. Viszont minimálisan mindig hat rád minden könyv, amit elolvasol. Ha más nem, elgondolkodsz egy totál mellékes témán fél perc erejéig, vagy megváltozik a hangulatod - nem nagyok, de ezek is hatások.
Főleg kamaszkorban van ennek nagy jelentősége, mert ilyenkor alakul ki az ember értékrendje, ilyenkor keresi magát és a helyét a világban. Épp ezért egyáltalán nem mindegy, hogy mit adunk át nekik. És nagyon sokszor az ember nem is veszi észre, nem is akarja észrevenni, hogy egy könyv változtatott benne valamennyit, és ez bizonyos pontokon még veszélyes is tud lenni.
Ezzel és még sok mással kapcsolatban már írtam egy elég hosszú bejegyzést a YA könyvekről, és hogy miért pont ezekről írok olyan sokszor, most ezt nem fejteném ki újra, de aki szeretné, itt elolvashatja. A lényeg az, hogy alapjáraton hiszek ebben a kategóriában, mert egy olyan korosztályhoz beszél, akikhez a legtöbbet kellene beszélni, aktuális és számukra nagyon is fontos problémákkal is foglalkozik, alkalmazkodik a felgyorsult világukhoz - legalábbis optimális esetben, de egyelőre sajnos ez a kisebbség. Viszont ezek a könyvek most virágoznak, most kell nekik a visszajelzés, és bár kétlem, hogy én, mint mezei blogger komoly változásokat fogok elérni, azért hátha meghall valaki.

A lényeg, hogy emiatt tudok kiakadni, amikor egy könyvben, de főleg egy YA könyvben undorító elvekkel találkozom, amiket az író úgy mutat be, mintha mindenkinek a magáévá kéne tenni őket. Mindenki máshogy gondolkodik és él, és ezt természetesen el kell fogadni, de meg kell hagyni mindenkinek a választási lehetőséget. Így egy író, aki fiataloknak ír, nem teheti meg azt, hogy teljesen természetesnek és vitathatatlannak mutatja be a saját elveit a könyveiben. Tudom, ez nem egy olyan egyszerű téma, és egyébként is nehéz elvonatkoztatni a saját világunktól, de hát senki sem mondta, hogy az írói munka könnyű lenne.


Azok a nyomorult generációs problémák 
Akár tetszik nekünk, akár nem, léteznek ilyenek.
Volt anno egy bejegyzésem a Könyvmolyképző kiadóról, ami több ponton is felháborodást keltett, de amin nagyon sokan vérig sértődtek, az a funkcionális analfabéta kifejezés megjelenése volt.
Tény és való, hogy közölhettem volna kedvesebben is a mondanivalómat, ezzel nem vitatkozom, de engedjük most el azt a bejegyzést, és beszéljünk egy kicsit a funkcionális analfabétákról.
Mert hogy rengeteg van belőlük.

A helyzet az, hogy hibáztathatjuk a mai gyors világot, az oktatási rendszert, akár még a szülőket is, akik nem foglalkoznak eleget a gyerekeikkel, igazából nem ez a fontos. Egy a lényeg, és az az eredmény.
Sokan mondták, hogy ezt a kifejezést használva lehülyéztem egy csomó embert, holott a kettőnek nem feltétlenül van köze egymáshoz. Funkcionális analfabétának lenni annyit tesz, hogy az ember tud olvasni, de szövegértése gyakorlatilag nincs. Elveszíti a türelmét, elkalandozik a figyelme, és nem érti meg, amit olvasott. És ilyen rengeteg van, főleg a fiatalok között. Nem egy nagyon intelligens tizenévest láttam, akivel ez a helyzet, ugyanis ez nem feltétlenül az ésszel köthető össze.
Na most a funkcionális analfabéták a rémesen leegyszerűsített könyveket értik meg, ergo ezeket kezdik szeretni, mert a bonyolultabbakkal már nem jönnek ki. Ez nem egy sértés, ez nem szégyen, ez egy tény, egy generációs probléma.
Mivel egyre többen vannak, egyre jobban fogy a Papír hercegnő- és Luxen-féle szemét, ergo vannak kiadók, akik erre építik a teljes marketingjüket, még népszerűbbé téve az ilyesmi "könyveket". A kettő egymást generálja, és az az igazság, hogy ez a helyzet engem iszonyatosan zavar, és sokszor már csak a tehetetlenség beszél belőlem.

Most meg lehet ezen sértődni, lehet utálni érte (nyilván nem ez a célom), de akkor is ez a helyzet, és igazából ha valakinek rossz a szövegértése, azon csak olvasással lehet segíteni - de nem a fent emlegetett szemetek olvasásával. Előadhatnám én is, hogy ezek mennyire csodás könyvek, vagy elkerülhetném őket, de szerintem valahol szükség van arra, hogy kimondjuk, ha valami nem tetszik, és meg is indokoljuk, hogy miért nem.

"Na de milyen könyveket is szeretsz akkor?"
Erre van egy nagyon egyszerű válaszom: azokat, amikbe szorult értelem. Rengeteg műfajban olvasok rengeteg könyvet, alapjáraton elég nyitott vagyok és nem szokásom előre hinni a kritikáknak sem, mert hát hátha én mégis találok benne valamit.
Gyakorlatilag lehetetlen meghatározni, hogy mitől jó egy könyv, és nincs is ilyesmire szükség. Amiket én ki szoktam emelni és jobban megfigyelni, azok a karakterek, a karakterfejlődés, a történetvezetés, a világ, a kapcsolatok, a megfogalmazás és az üzenet(ek). Na most olyan könyv, amiben mindegyik minden egyes olvasónak tetszik a világon nincs. Nem véletlenül hívom "véleménynek" a bejegyzéseimet, és nem pedig kritikának - nem vagyok szakértő, nincs semmi ehhez köthető végzettségem, ergo maximum véleményem lehet, kritikát nemigen írhatok.

Én magát az olvasás élményét szeretem, együtt gondolkodni a karakterekkel, agyalni új témákon, átérezni a hangulatot és az érzelmeket. Ugyanúgy imádom például a Zabhegyezőt, mint A Gyűrűk Urát és Az Éhezők Viadalát. Egy időben vagyok Harry Potter és Jane Austen rajongó, sőt, a Pokoli szerkezetek trilógia is nagy kedvencem, mint ahogy az Üvegtrón sorozat, a Vörös Lázadás és a Hatalom trilógia.
Nálam nem az író számít, nem a keletkezés éve és nem is a népszerűség. Értelmet (és érzelmet, ha-ha) keresek a könyvekben, nem azt, hogy egy üresfejű, gyönyörű lányka rohangáljon egy ősbunkó, kigyúrt srác után különböző környezetekben. Mert az utóbbi könyvekben nem hogy értelem nincs, céljuk sincs, és ez eléggé tud idegesíteni, mert nem vagyok oda azért, amikor az "író" a semmivel akar pénzt keresni és ezek után még művésznek hívja magát. Ezzel pont a könyvek és az olvasás lelkét ölik meg.

Attól még, hogy a többség csak a negatív véleményeimet olvassa, nem csak azok léteznek
Lehet, hogy újat mondtam. Bocsánat, muszáj volt.
A nem túl pozitív hangvételű bejegyzéseimen általában háromszor-négyszer több megtekintés van, mint a többin, és vagyok olyan jó matekos, hogy ebből kilogikázzam, amit ki kell.
Pedig pozitív bejegyzésből lényegesen több van. Sőt, vegyes vélemények is szoktak lenni, csak ezek negyede annyi embert érdekelnek. Rengeteg könyv tetszik, nagyon sokat újraolvasok és majdnem minden második olvasmányomra rápörgök. Valahogy mégis rendszeresen megkapom, hogy mert nekem aztán semmi sem tetszik. Pedig ez így ebben a formában nem igaz, csak valahogy a pozitív dolgokra kevesebb ember akad rá, amiről - bocsássatok meg nekem, hogy ilyet mondok -, de szerintem nem igazán tehetek.

Az az igazság, hogy én ezt el tudom fogadni. Nem a megtekintések éltetnek és csak nagyon minimális szinten foglalkoztat, amolyan érdekesség szintjén, hogy milyen bejegyzéseim érdeklik az embereket. Ami már egy kicsit idegesít, az az, hogy rendszeresen kapom, hogy mindent lehúzok és nekem semmi sem tetszik, holott ez egyáltalán nem igaz. Sok nagy kedvencet utálok? Igen. Lehúztam jó párat? Igen, sőt, fogok is még nem egyet, amíg él ez a blog. És egy ideig poén csak ezekkel foglalkozni és beszólogatni, de egy ponton túl szimplán csak sok és értelmetlen.
Szóval nem, nem utálok mindent, sokkal több könyvről írtam jókat, mint rosszakat, itt van a blogon az összes.


Mondjatok egy esetet, amikor nem indokoltam meg, hogy egy könyv miért akasztott ki
Igen, nem egyszer elviccelem a dolgot, de szerintem sosem viszem túlzásba, legalábbis igyekszem. Mindig próbálom kifejteni, hogy mi a bajom az aktuális könyvvel, és hogy ez mégis miért probléma az én szememben. Hogy ezt nem halálosan komor stílusban teszem, az már csak részletkérdés. Kevésbé jön rám tőle a halálvágy.
Nagyon sok könyves blogot követek, a legnépszerűbbeket rendszeresen olvasom (mondjuk hogy miért, azt ne kérdezzétek), és a legtöbbön ugyanaz a helyzet: mindenkinek minden tetszik, és ezt a lehető legrövidebben fejti ki. (Akinek nem inge...)
Szó se róla, így sokkal könnyebb népszerűséget szerezni. Nyilván egy könyves blog esetében azért számít, hogy olvassák is páran, de én speciál, akár hiszitek, akár nem, sosem csináltam ebből nagy ügyet. Örülök az olvasóknak, örülök, ha valakinek tetszik a blog, szívesen meghallgatom a véleményeteket, de ennyi, nincs ebben semmi több.
És félreértés ne essék, azzal sincs bajom, ha valaki jobban igényli a figyelmet, az is teljesen rendben van. Azt nem értem, amikor úgy vadászik valaki népszerűségre, hogy véleményes blogja van, de véleménye nincs.

Na most az én szememben az lényegesen jobb, ha valaki őszinte és részletes. Átlag olvasóként alkotok véleményt, és ezt ki is fejtem, legyen ez pozitív vagy negatív, vagy a kettő egyben - és utóbbi a gyakoribb, hiszen tökéletes könyv nemigen van, borzalmasat meg azért annyit nem olvasok.
Sosem volt célom bántani az olvasókat, ezt az egyet kijelenthetem. De én azért nyitottam véleményes blogot, hogy kivéleményítsem a nyilvánomat (Petra után szabadon), márpedig ez nem mindig pozitív. Ez van.

Nem tényeket közlök, véleményt mondok
Térjünk ki erre külön is egy kicsit.
Már a bemutatkozásban leszögeztem, hogy mindenkinek joga van véleményt alkotni. Ezt továbbra is így gondolom, sőt. Szerintem ez egy nagyon fontos dolog.
Amit itt leírok, azt nem kell tényként kezelni, ez az, amit én személy szerint gondolok az egyes könyvekről. Nincs két ember, akik pontosan ugyanazt gondolnák egy bármiről is, és ez így van jól.
Általában a bejegyzések megírása előtt felmegyek Moly.hu-ra véleményeket olvasni, mert érdekel, mások mit gondolnak, és ilyenkor érdekes látni, hogy néhány dolgot mennyire különbözően értelmezünk. Nem mellesleg mindenki elsiklik néha részletek fölött, és ilyenkor úgymond ellenőrizni is tudom magam.

Na most, nem kell velem egyetérteni. Teljes erőbedobással támogatok mindenkit, hogy alakítsa ki a saját véleményét. Az enyém csak egy a sok közül, fogadjuk el ezt a helyzetet, mielőtt veszekedni kezdünk a beszélgetés helyett.