Leylah Attar - Papírhattyú

Oldalszám: 376
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Kft.
Eredeti cím: The Paper Swan
Fordító: Kamper Gergely
ISBN: 9789633999103
Országos megjelenés: 2016.12.09
Moly.hu: XXX

Fülszöveg:
A szerelem nem halhat meg soha.

Azt mondják, 21 nap kell hozzá, hogy kialakuljon egy szokás. Ez hazugság! A lány 21 napig kitartott. A 22. napon pedig mindent megadott volna a halál nyugalmáért. Mert azon a bizonyos 22. napon rájött, hogy az ő megmenekülése a biztos halált jelenti vagy az apja, vagy a szerelme számára. A Papírhattyú komor, mégis szívet melengető szerelmi történet, tele nyersességgel, intrikával és feszültséggel.

Véleményem: 
Őszintén szólva fogalmam sem volt, hogy mit várjak ettől a könyvtől. Még a fülszövegét sem olvastam el soha, csak többet is ajánlották, ezért lecsaptam rá, amikor megláttam a könyvtárban.

Történetünk főszereplői Skye és Damian, akik a történet elején úgy találkoznak, hogy utóbbi elrabolja az előbbit. Skye semmit sem ért az egészből, de aztán szépen lassan elkezd a felszínre törni a múlt, minden hiba, amit az érintettek valaha elkövettek és főszerepet kap a bosszúvágy, no meg a szeretet.

Az első olyan 80 oldal elolvasása után elkezdtem kicsit viszolyogni ettől a könyvtől, elsősorban a stílus miatt. Fogalmam sem volt, hova tart ez az egész és miért, túlságosan köznyelvinek tűnt az írásmód, és a hangulat sem ragadott magával, finoman szólva.
De van egy olyan elvem, hogy nem hagyok félbe könyvet, így hát hősiesen küzdöttem tovább - és milyen jó, hogy így tettem.

Ez a könyv egyszerűen csak szép. Nem azon az általános módon, hanem egy egészen egyedin. A gyűlöleten keresztül mutatja meg a szeretetet, és a bosszúvágyon keresztül a megbocsájtást. Elég éles ellentétek vannak benne, és ez különösen tetszett.

Aztán ott van már csak maga a bosszú. Ez szerintem egy olyan téma, ami míg világ a világ foglalkoztatni fogja az embereket, mert bár általában nem élet-halál magaslatokban, de mind találkozunk vele, nem is egyszer.
Lehet arról vitatkozni, hogy helyes-e avagy helytelen, tönkreteszi-e az embert vagy sem, de szerintem felesleges, mert úgyis mindenkinek más a véleménye.
De ez a könyv mindenképpen rákényszerít, hogy újragondold a véleményed. Ha valaki élete teljesen tönkremegy egy illető miatt, akkor tiszta lelkiismerettel tönkreteheti-e emberünk ennek az illetőnek az életét? Ha a hivatalos igazságszolgáltatás nem szólhat bele az ügybe, hagyni kéne az egészet és továbblépni? És képes erre bárki is?
Elég erősen ott van ebben a könyvben, hogy akinek hatalma és pénze van, milyen könnyedén áttaposhat azon, akinek viszont semmije sincs - és hogy mennyire fel tud háborodni, ha vele teszik meg ugyanezt. Mivel nem szeretnék spoilerezni, ezt nem fejteném ki bővebben, de az biztos, hogy ez egy elég érdekes rész és mindenképpen megéri gondolkodni rajta.

Aztán: a veszteség. Mi az, amit az ember józan ésszel eltűr? És hogy jön ahhoz bárki is, hogy elvegyen tőlünk valakit? Ilyen téren a könyv elég kegyetlenül rávilágít arra, hogy mennyi igazságtalanság van a világon. Mi itt sokan természetesnek vesszük, hogy együtt lehetünk a családunkkal, de másnak elég egyszer rossz helyen lenni, és máris utcára kerül, a szeretteit elveszítve.
Olyan jól érzékelteti, hogy milyen is az a tehetetlenség, hogy már szabályosan én éreztem rosszul magam.

Na és emellett ott van a szeretet.
Olyan téma ez, amit sokan próbálnak meg felhozni, és még többen el is rontják. Vékony a határ a szépen bemutatott szeretet és a nyáladzás között.
Itt ezzel nem volt semmi gond, sőt. Írónk nem túlozta el a dolgot, nem azt akarta bizonygatni, hogy a szeretet mindent azonnal legyőz, hanem a maga szép valójában festette le. Kell az ember életébe és valószínűleg tényleg a legszebb érzés, de nem mindent legyőző erő, és sajnos néha várni kell rá. Szerettem szereplőink kapcsolatát, és azt, hogy igenis voltak rosszabb időszakok és kihagyások. Semmi sem javult meg varázsütésre, és ha később meg is javult, valami nyoma maradt.

És persze maguk a szereplők.
Általában ezen áll vagy bukik minden, és itt hál' istennek állt. Van két nagyon szép karakterfejlődésünk, érdekes egyéniségek, szerethető karakterek. Skye eleinte nem tűnt túl szimpatikusnak, aztán meglepően hirtelen nőtt a szívemhez. Először nagyon gy tűnt, hogy egy tipikus, idegesítő főszereplővel van dolgom, de kiderült, hogy egyáltalán nem.

A már emlegetett első 80 oldal után a hangulat is nagyon megtetszett. Eléggé erős és egyedi, és olvasás után is az emberrel marad.
Ha valami nem tetszett meg később sem, az a stílus. Mármint néhol. Mint mondtam, elég köznyelvi, ami néha valóban illik a helyzethez, de néha egyszerűen olyan, mintha máshogy nem sikerült volna. Az erotikus részek kifejezetten nem tetszettek, lehet ezt ennél sokkal jobban is. Nem volt túl sok, így nem annyira zavaró, de azért mégiscsak akadt. Ha valaki nem tud ilyet írni, ne írjon, anélkül is működik a könyv, sőt.

A történetvezetés nagyon tetszett, izgalmas volt és érdekes, az eleje után teljesen magával ragadott és igen nehezen tettem le a könyvet. A lezárással is elégedett vagyok, kifejezetten tetszett.

Borító: 
Na, nekem ez sehogy sem jön a könyvhöz. Valahogy egyáltalán nem illik hozzá, de nem tudnám megmagyarázni, miért. Szép a maga módján, és értem, hogy miért kellene kapcsolódnia hozzá, de hangulatban nekem valahogy mégsem passzol a kettő.

Kedvenc idézet(ek):
"Nem mindig akkor kapjuk meg a kincset, ha kitartunk valami mellett. Néha akkor történik meg a varázslat, ha elengedjük, amit kell."

"Vagy a szerelmet választod, vagy a gyűlöletet, mert ahol az egyik él, ott a másik el fog pusztulni."

"Ha az ember lehunyja a szemét, és olyasvalakire gondol, akit szeret, nem a hajszín, a szemszín meg a személyi igazolványba kerülő egyéb adatok összessége jut eszébe. Inkább mindenféle apróságok bukkannak elő a tudata mélyéről, olyan dolgok, amikről nem is gondoltuk volna, hogy elraktározzuk őket."

Röviden összefoglalva: 
Bár nekem nem okozott akkora extázist, mint azoknak, akik ajánlották, szerintem is megéri elolvasni. Szép történet jó gondolatokkal, olyan témákkal, amikkel jó foglalkozni egy kicsit. Elvileg elsősorban romantikus, de szerintem azoknak is tetszhet, akik nem nagy rajongói a műfajnak.