Becky Albertalli - Simon és a Homo sapiens-lobbi

(Először is: gyors bocsánatkérés, amiért nyomtalanul felszívódtam, de ez egy ilyen tanév. Az utóbbi hetekben ki se látszottam a tanulmányi versenyekből, és ha épp volt időm olvasni, akkor ott várt az a laza tíz kötelező. )

Oldalszám: 324
Kiadó: Libri
Eredeti cím: Simon vs. the Homo Sapiens Agenda
Fordító:  Weisz Böbe
ISBN: 9789633107782
Országos megjelenés: 2016
Moly.hu: XXX

Fülszöveg: 
Sokak ​szerint a tragédia ott kezdődik, amikor nem jelentkezel ki rendesen a leveleződből, és a féltve őrzött titkaid rossz kezekbe kerülnek. A tizenhat éves Simon Spierrel pontosan ez történt. Martin Addison pedig nem rest megzsarolni a fiút, hogy legyen a randiszervező csicskája, ellenkező esetben közszemlére bocsájtja a mailt a sulis Tumblren, ami köztudottan a Creekwood gimi pletykaközpontja. És akkor apu, anyu, a barátok, a tanárok és legfőképpen Blue is megtudja, hogy Simon MELEG.

Hogy kicsoda bluegreen118? Ezt még maga Simon sem tudja, bár több hete leveleznek haverokról, zenéről, oreozabálásról, vágyakról és félelmekről, no meg arról, hogy milyen ciki is ez a coming out-ügy. Blue valódi kiléte azonban teljes rejtély…

Simonnak fel kell vállalnia az érzéseit, még akkor is, ha az egész suli ezzel szekálja majd, vagy ha otthon kitagadják, hiszen Blue létezik, egy srác, aki csak rá vár, akiért érdemes…

Véleményem:
LGBT könyv és tetszett a fülszövege, persze, hogy el akartam olvasni. Azt gondoltam, hogy tetszeni fog, de messze felülmúlta az elképzeléseimet.
Mikor megismerjük Simont, már levelezik Blue-val, egy sráccal, akiről annyit tud, hogy egy évfolyamra járnak, és szintén meleg. Egy nap véletlenül nem lép ki az iskolában az e-mail fiókjából, és egy másik srác meglátja a beszélgetésüket - és ha ez nem lenne elég, még meg is zsarolja Simont, ugyanis össze akar jönni főszereplőnk egyik legjobb barátnőjével.

Ez a könyv sokban különbözik a legtöbb LGBT könyvtől, amit olvastam, és kedvem lenne leborulni az írónő előtt.
De kezdjük az elején. A történetet imádtam. Nincs agyonbonyolítva, viszont minden apró részletnek jelentősége van. Nyilván az áll a középpontban, hogy Simon meleg, szerelmes, nem tudja, ki Blue, és még nem esett túl a coming-outon, de itt nem ér véget a történet. Simonnak van egy baráti köre, ahol szintén akadnak problémák, és ezek egy részének semmi köze nincs főszereplőnk szexualitásához. Vannak itt szerelmek és féltékenység, meggondolatlan lépések és problémakezelési hiányosságok.

És ahogy a fő témáját kezeli, az szerintem zseniális. Simont már úgy ismerjük meg, hogy régóta tudja, hogy meleg, azt is tudja, hogy ezt a szerettei el tudják fogadni, de még nem áll készen a coming-outra, és ez teljesen rendben van. Boldog és szerető családja van és remek barátai, és talán ezért elsőre sokan nem is értenék, miért halogatja a dolgot, de a könyvből teljesen átjön és én tudtam vele azonosulni.
Ahogyan később a reakciók is teljesen reálisak, ami azért valljuk be, ritka az LGBT könyveknél. Külön tetszett az a rész, hogy Simon apjának ezelőtt igenis voltak meleg viccei, és hogy sokan az iskolában a lehető legrosszabb módon kezelték a dolgot. Mert igen, van ilyen. Lényegesen jobb ebben a korban nem heterónak lenni, mint mondjuk a középkorban, de attól még nem egy egyszerű dolog és igenis ott vannak a homofóbok és azok is, akik papíron elfogadják, a gyakorlatban már nem annyira. Sőt, meg merem kockáztatni, hogy még mindig ők vannak többségben.
Ezek olyan dolgok, amiket ignorálhatunk, de attól még valósak maradnak. És a könyv szerintem nagyon jól kezelte őket.

Sok LGBT könyv inkább azt helyezi fókuszba, amikor a szereplője rájön a dologra, és ahogyan ő maga feldolgozza, és ez is jó. Mindegyik egy kicsit más, mindegyik egy kicsit másik oldalát világítja meg a helyzetnek. Simon viszont ezen már túlesett, és teljesen oké vele, és ezt imádtam. Az írónő ezzel leszögezte, hogy nem heterónak lenni teljesen oké, és innentől ezen nem is rágódik, teljesen természetes dologként kezeli - mert az is. Egyszerű és nagyszerű módszer és én nagyon örültem neki.
És ott van az a mondat, amiért már önmagában megéri elolvasni ezt a könyvet: "Határozottan idegesítő, hogy a heteró (és ha már itt tartunk, a fehér)  az  alapbeállítás,  és  csak  azoknak  kell  gondolkodniuk  az identitásukról,  akik  nem  férnek  bele  ebbe  a  skatulyába."
Mert ez ennyi, beskatulyázás és nem több. Pedig mindenkinek meg kell adni a lehetőséget az önmeghatározásra, és igenis mindenkinek szabad, sőt, kell gondolkodni azon, hogy ki ő, minden tekintetben. Sajnos attól még messze vagyunk, hogy ne legyen "alapbeállítás", de minél többen gondolkodnak el ezen, annál jobb.

A szereplőket nagyon szerettem. Simon egy remekül kidolgozott és árnyalt főszereplő, elbénázik dolgokat, értetlenkedik, kiborul, néha totálisan vak, máskor meg éretten gondolkodik és nagyon jól látja a dolgokat. Ami külön tetszett, hogy az írónő nem egy fontos tulajdonságaként tünteti fel azt, hogy meleg, hanem csak mint egy mellékes információként, mint ahogy azt is leírja, hogy milyen színű a szeme.
Nagyon megszerettem és könnyen azonosultam vele, nagyon tetszik a karaktere.
Külön tetszett, hogy Blue személyesen alig szerepel, inkább csak az e-mailjeit olvassuk, és mégis egy komplex jellemet kapunk. Tudjuk a hangsúlyosabb tulajdonságait és az apróságokat is, őt is nagyon könnyű megszeretni és remekül összepasszolnak Simonnal.

Mellékszereplők terén is igen jól néz ki a felhozatal. Simon családját imádtam, főleg a testvéreit, Abby és Leah két külön fogalom, és Martin karaktere is nagyon érdekes és tanulságos a maga módján. Aki talán egy kicsit kidolgozatlanabbra sikeredett, az Nick, de nem lehet minden tökéletes.

Ami első körben zavart, az a stílus volt, de aztán rájöttem, hogy enélkül nem lenne az igazi. Ahhoz, hogy napló jellegű legyen, kellett ez a lazább, kevésbé szépirodalmi megfogalmazás, és a hangulat nem is lenne meg nélküle.

Illetve, a vége azért eléggé mesébe illően boldog befejezés, ami egy cseppet elrugaszkodik a valóságtól, de ezt azért szerintem el lehet engedni. Én személy szerint szeretek ilyen könyveket olvasni, bár ide nem feltétlenül illett, pont amiatt, hogy a többi része majdnem teljesen reális. Olyan sajnos nincs, hogy az égvilágon minden jóra fordul, és úgy is marad.

Borító: 
Én odáig vagyok érte, és kifejezetten zavar, hogy egyre többet látom filmes borítóval. Szerintem tökéletes az eredeti, egyszerű de nagyszerű, jó az úgy, ahogy van.

Kedvenc idézet(ek): 
"– Mi az a dementor?

Ne már, ezt nem hiszem el!
– Nora, többé nem vagy a testvérem.
– Akkor biztos valami Harry Potter-dolog – mondja."

"Határozottan idegesítő, hogy a heteróc (és ha már itt tartunk, a fehér)  az  alapbeállítás,  és  csak  azoknak  kell  gondolkodniuk  az identitásukról,  akik  nem  férnek  bele  ebbe  a  skatulyába."

"Egyszer mindenkinek színt kellene vallania egy kínos esemény keretében, akár heteró, akár meleg, akár biszex vagy akármi az illető. Csak mondom."

"Az, ha valaki magabiztos férfi, még nem jelenti azt, hogy heteró."

"  – Tényleg el akarlak vinni valahova – mondja. – Ha nem utálnád a mozit, akkor mit néznél meg szívesen?
    – Bármit – válaszolom.
    – De valószínűleg egy romantikus filmet, ugye? Olyan simonosat, boldog befejezéssel.
    – Miért nem hiszi el soha senki, hogy cinikus vagyok?"

Röviden összefoglalva:
Olvassátok el. Nemtől, kortól, bármitől teljesen függetlenül, én ajánlom. Az egyik legjobb LGBT könyv, ami a kezembe akadt, ezer százalék, hogy újra fogom olvasni (talán most rögtön, hiába van még két kötelezőm és nagyon szűkös határidő).