Erin Watt - Megtört herceg

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Kft.
Eredeti cím: Broken Prince
Fordító: Sándor Alexandra Valéria
ISBN: 9789634572466
Országos megjelenés: 2017.11.24
Moly.hu: XXX

Fülszöveg:
Kikötőben vívott ökölharctól kezdve az iskolai bunyóig: életek omlanak össze a csillogó-villogó palotában, miközben egy srác próbálja menteni a bőrét.
Reed Royalnak mindene megvan: vonzó külső, befolyásos család, sok pénz. Az elit gimiben sorban állnak a lányok, hogy vele lehessenek. Ő viszont magasról tesz mindenkire, mert csak a családja érdekli – amíg Ella Harper be nem sétál az életébe.
Izzó gyűlölettel indul a kapcsolatuk, mert azt akarja, hogy az apja új nevelt lánya szenvedjen. De aztán minden átfordul valami egész másba. Közel akarja tudni magához Ellát. Biztonságban. Egy ostoba hiba miatt azonban Ella elmenekül a karjaiból, így káosz köszönt a Royal-palotára. Reed azon kapja magát, hogy összeomlik az egész világa.
Ella már nem kíváncsi rá. Azt mondja, hogy csak tönkretennék egymást.
Talán igaza van. Nem, az olvasót teszik tönkre. Idegileg. 

Véleményem:
Szerintem ideje papírt szereznem a mazochizmusomról. Akkor kevésbé lenne zavarba ejtő ez az egész.
Minekutána az előző részről nem is szimplán véleményt írtam, hanem egy listát, hogy miért borzalmas, ki gondolta volna, hogy elolvasom a második részt? Elkeserítően sokan, valószínűleg.
Mentségemre szóljon, tényleg nem akartam. Csak aztán belenéztem egy könyvesboltban, valamiért a kezemben ragadt, és hát nem hagyok félbe könyvet, szóval pár napja kivettem a könyvtárból.
Jelenleg a szobám túlsó végében hever egy gyönyörű ívű repülés után.

Az első rész egyszerűen csak nagyon rossz volt. Ez viszont konkrétan káros is, és ezzel már majdhogynem megüti az Alkonyat-szintet. Azzal és még sok más könyvvel kapcsolatban szerintem eleget papoltam már arról, hogy mennyire rossznak találom, amikor egy könyv akarva vagy akaratlanul, de értelmetlen és kártékony üzeneteket közvetít az olvasóknak, főleg, ha azok az olvasók fiatalok, és képesek hinni is ezeknek.

De hát kezdjük a történettel, mert valaki nekem azt mondta, hogy itt az is van. Sőt, többen is állítanak ilyesmit. Velük valószínűleg másik könyvet olvastunk, de azért igyekszem kisajtolni ebből valamit.
Szóval, Ella az előző rész végén meglépett, amikor is azt hitte, éppen szemtanúja annak, ahogyan Reed megcsalja az apja csajával. Royalék a szökése hatására kiborulnak, Callum magánnyomozót küld Ellára, aki megtalálja, visszahozza, szenvednek egy sort azon, hogy Reed mennyire beteg és megbízhatatlan (ezzel nem tudok vitába szállni), majd Rómeó és Júlia újra egymás karjaiba omlanak, jön egy kiszámítható csavar a végén, és boldogan éltek amíg meg ne... Ja, hogy még van három rész.
Mindezt tarkítja még pár családi dráma és iskolai verekedés, de ennyi és nem több. És ez valamiért kitesz 344 oldalt.

Na most, én láttam már szappanoperát. Ha az embernek épp sztrájkolnak az agysejtjei, akkor ez egy roppant szórakoztató program, főleg barátokkal. De egészen más dolog poénból végigröhögni pár részt, mint könyvként olvasni egyet.
Én igazán nem akarom elkeseríteni az írónőket, de ha esetleg lennének kedvesek kikapcsolni a tévét és érzékszerveiket bekapcsolva körülnézni a világban, akkor rájöhetnének, hogy az emberek nem viselkednek így. Ilyen párbeszédek a valóságban nem hangzanak el, az emberek nem ilyenek és nem így gondolkoznak - bocsánat, akarom mondani, a valóságban némelyik azért szokott gondolkozni -, ilyen helyzetek nemigen alakulnak ki, és ha ki is alakulnak, a megoldás sosem ennyire rémesen egyszerű.

Kezdjük a lazább problémákkal; ez a könyv pocsék. A történetvezetés nevetségesen béna, a karakterek rosszabbak, mint voltak (pedig ez azért teljesítmény), a fogalmazás még mindig olyan, hogy azt az én tizenkét éves, meseíró énem is letagadná, és az egész iszonyatosan elrugaszkodott a valóságtól.

Írónőink szerint Callum Royal maga az atyaúristen, mert van pénze. Na most, ebben a környezetben mindenkinek van, de ezt most engedjük el.
Tény és való, hogy a pénz rengeteg mindent megold és ez egy elég undorító helyzet. De azért nem az égvilágon mindent, vagy legalábbis nem két másodperc alatt. Elvileg ettől a pasastól mindenki retteg a környéken, gyakorlatilag fél Amerikát a markában tartja, és túltesz a hatalma egy átlagos maffiáén. És én itt nem túloztam, ez tényleg így van a könyvben. Nem egy olyan jelenet van benne, amikor az éppen megfenyegetett személy épp hogy nem ájul el a félelemtől, és ezeket szerintem lehetetlen komolyan venni. Az egyiknél konkrétan elkezdtem nevetni. De lehet, hogy ez csak az őrület jele.

Aztán ott van Ella. Az első részben egyszerűen csak hasadt személyiségnek tűnt, most viszont már beletörődtem, hogy teljesen fogyatékos. Valaki mentse meg ezt a szerencsétlent magától, mielőtt hullaszállítóval kell menni érte. Bár lehet, hogy a világ úgy járna jobban.
Igazából túl sok mindent nem lehet elmondani róla. Szerelmes Reedbe, valamiért. Meg szokott emberekkel összeverekedni. És elvileg elege van a Royal drámákból, gyakorlatilag viszont ezeknek a felét ő keveri. Az első rész elején még voltak értelmes gondolatai meg egy-két okos lépése is, de most már teljesen elvesztette a maradék eszét is. A könyv háromnegyedében egyszerűen csak rá akartam kiabálni, hogy maradj már nyugton és fogd be a szád, aztán elengedtem. Ezt mondjuk jól tettem, mert különben már valószínűleg az idegosztályon feküdnék.

Reed már csak azért is rosszabb, mert elvileg bele kellene az olvasónak is beleszeretni, ami egy tipikus romantikus könyves olcsó módszer, és itt még csak nem is működik. Ez a srác egyszerűen csak irritáló, egy birtoklási vágy és fajfenntartási ösztön által vezérelt, elkényeztetett kamasz, aki ha eleget mondogatja, hogy ő "el van cseszve", akkor már mindent meg lehet neki bocsájtani. A legfontosabb és legkihangsúlyozottabb tulajdonsága az, hogy csodálatosan néz ki. Engedjétek meg, hogy ettől ne essek hasra.

Ráadásul a könyv szereplői elvileg 17-18 évesek, de egyáltalán nem viselkednek úgy. Egy gimnazista nem ilyenn de még fizikai fejlettség tekintetében sem. Jó, az emberek en bloc nem így viselkednek, de a 17-18 évesek meg aztán főleg nem. Azért van benne egy-két valósághoz közelítő elem, viszont ezek mind inkább a huszonévesekre igazak. De igazából még ez a legkisebb probléma.

A nagyok még csak ezután kezdődnek.
Ugyanis írónőink például teljesen biztosak benne, hogy az erőszak megoldás.
Akármilyen balhé van a suliban, akárki tesz valamit, ami konfliktushoz vezet, azt vagy Reed, vagy Ella megveri, és ezért még meg kéne veregetni a vállukat.
Na most, had legyek ünneprontó; ez sem így működik. Az iskolai zaklatás és bántalmazás, azaz bullying, nem egy ilyen egyszerű dolog, és egyszerűen kiborított, hogy a könyv ennyire semmibe veszi. A bullying egy nagyon komoly probléma, amit megfelelő komolysággal kell kezelni. Abban csodálatosan tájékozott és értelmes írónőinknek igazuk van, hogy ilyen helyzetben ki kell állnod magadért, de ez egyrészt nem ilyen egyszerű, másrészt a valóságban ha betöröd valaki orrát, akkor apuci nem fogja lefizetni az igazgatót, hogy hunyjon szemet a dolog fölött. És még ha nem is rúgnak ki, a probléma nem fog megoldódni, mert ha megoldódna, akkor nem lenne annyi öngyilkos fiatal emiatt.

És itt már a könyv káros részénél tartunk. Ugyanis ilyen egyszerűen és nemtörődöm módon nem szabadna lerendezni egy komoly problémát. Főleg Amerikában jellemző ugyan hogy több fiatal is öngyilkos, vagy legalább depressziós lesz a bullying miatt, de már nálunk is egyre gyakoribb. Ez nem egy vicc és nem lehet a főszereplők keménységének bizonyításaként használni.
Ráadásul arra meg tényleg nem kellene biztatni a fiatalokat, hogy erőszakkal oldják meg a problémáikat. Én értem, hogy a könyv szerint ez szexi meg minden, de attól még nem változtat a tényen, hogy börtön is járhat érte.

De ott van az is, hogy a könyv nem veszi komolyan, hogy egy 17 éves srác drogfüggő és már-már alkoholista lesz, csak legyint egyet a nemi erőszakra, mindenki meg akar dugni mindenkit, vagy már meg is történt, és ezen kívül igazából senkit nem érdekel semmi, az érzelmek totálisan halottak és az összes szereplő klinikai eset. És nem, ne gyertek azzal, hogy de hát Ella és Reed szerelmesek egymásba, ez nem szerelem. Az egyik oldalról birtoklási vágy és szexmánia, a másikról idiotizmus és szexmánia.

Amit Callum csinál, az külön idegesít. Könyörgöm, kinek kellene megnevelni a fiait, ha nem neki? Az égvilágon semmit nem tesz a családjáért, aztán meg szenved, hogy szétesett. Elárulok egy titkot, a pénz nem oldja meg ezt a problémát.

Callum magasról tesz rá, hogy a fia lefeküdt a barátnőjével, hogy az összes gyereke iszik, drogozik és folyamatosan balhézik az iskolában. És hogy miért, azt igazából nem tudjuk.
Ha nem neveled a gyerekeidet, nem lesz belőlük semmi, legalábbis a legtöbb esetben. És ezt más nem fogja megtenni helyetted. Egyszerűen csak a falat kapartam attól, hogy ez az ember egyszer bambán hagyja, hogy mindenki kihasználja, máskor meg önkéntes és szellemi fogyatékkal élő keresztapaként fenyeget meg igazgatókat, bírókat, meg még az isten tudja, kiket. Na ebben a részben ő az, aki tudathasadásos. Nem lehet valaki egyszerre a világ leghatározottabb, legtalpraesettebb embere, és egy inkompetens idióta.

Egy 18 éves fiú nem fog bérgyilkost felbérelni, Jordan féle ember a mesében sincs - lehet valaki érzéketlen liba, és vannak másokat zaklató diákok, de Jordan karakterébe semmi más nem szorult, ezeket viszont úgy felerősítették új kedvenc szerzőim, hogy Lucifer az ilyen viselkedésért bocsánatot kérne. Erin Watt egy írónak is rossz lenne, hát még kettőnek, én pedig egy életre besokalltam Royaléktól. Megyek Alkonyatot olvasni, szerintem azzal is jobban járok.

Hagyjuk a borítót és az idézeteket.

Röviden összefoglalva: