Böszörményi Gyula - Leányrablás Budapesten

Oldalszám: 336
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Kft.
ISBN: 9789633734407
Országos megjelenés: 2014.12.12.
Moly.hu: XXX

Fülszöveg:
Budapest, ​1896.
A város a millenniumi ünnepségek lázában ég. A békebeli Monarchia minden zugából tízezerszám tódulnak az emberek, hogy megcsodálják az ezeréves Magyarország egybehordott kincseit. Köztük van a Marosvásárhelyről érkezett, 16 éves Hangay Emma kisasszony is, akinek a rendezvények második napján nyoma vész.
Négy évvel később titokzatos távirat érkezik az azóta is gyászoló, idős édesapa, Hangay Árpád címére: a különös üzenetet Emma, a rég halottnak hitt lány küldte! Az ekkor 17 éves Mili kisasszony, Emma húga azonnal a fővárosba utazik, hogy nővére keresésére induljon.
A talpraesett, éles eszű lány nem sejti, hogy midőn felszáll a vonatra, rémálmokhoz hasonló kalandok sora veszi kezdetét, melyek kibogozásában egyetlen támasza a jó hírű, ám igen zord természetű mesterdetektív, Ambrózy Richárd báró lesz.

Véleményem: 
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy Giger, aki realizálta, hogy az őszi szünetben három kötelezőt kell elolvasnia. Ennek örömére elment a könyvtárba, kivette ezt a három könyvet, plusz egy negyediket, ami csak megtetszett neki.
Hármat találhattok, melyiket kezdte el olvasni.
Még szép, hogy nem a kötelezőket, elvégre az túl értelmes megmozdulás lett volna.

Ezzel a könyvvel is szemezek egy ideje, de valahogy sosem jutottam el odáig, hogy el is olvassam. Pedig tényleg nagyon érdekelt, mert Young Adult téren a magyar könyvek eléggé... Hát, nem a legjobbak, maradjunk ennyiben (tisztelet a kivételnek), és ez valahogy másnak tűnt.
Nem tudom, hogy pontosan mire számítottam. Nem teljesen arra, amit kaptam - de én rettenetesen örülök annak, amit kaptam.

Ez pedig egy 19. és a 20. század századfordulóján játszódó, magyarországi YA Sherlock Holmes, korhű nyelvezettel, érdekes és kidolgozott karakterekkel és pörgős, izgalmas cselekménnyel. Röviden és tömören.
(Ha valaki leragadt a Sherlock Holmes résznél, ne mondjátok, hogy senki másnak nem tűnt fel a párhuzam, mert nem hiszem el.)

Történetünk 1896-ban kezdődik, amikor is főszereplőnk nővére (ekkor számunkra még teljesen érthetetlen okokból) emberrablás áldozatává válik. Innen Mili szálával folytatjuk, aki 1900-ban Budapestre utazik, nővére után kutatva.
Itt hozza össze a sors Ambrózy báróval, aki hobbiból bűnügyeket old meg, és aki végül a Hangay család esetét is (akarva-akaratlanul) elvállalja.
Természetesen az emberrablásos dolog egyáltalán nem egyszerű, felszínre tör a múlt, Mili sokkal nagyobb veszélybe kerül, mint gondolta - no nem mintha ez őt megállítaná.

Tulajdonképpen nem is tudom, hol kezdjem.
A cselekményt egyszerűen imádtam. Már az elején beszippantott és egészen a végéig fogva tartotta a figyelmemet. Nem túlbonyolított, de nem is unalmas, megvan a maga ritmusa és ez nagyon tetszett.
A következő szerelmes levelet a világnak címezném. Igaz, ami igaz, én nem szeretem Magyarországot. (A kis hazafiatlan) Ettől függetlenül a múlt azért valamilyen szinten itt is érdekel, és az író annyira tökéletesen mutatta be a századforduló Budapestjét, hogy csak tátottam a számat. Nem vagyok pesti, de az utóbbi egy évben elég sokat jártam a fővárosban, és tökéletesen magam elé tudtam képzelni a dolgokat. Egyszerűen odáig voltam a hangulatáért, és le a kalappal Böszörményi Gyula alapossága előtt. Látszik, hogy rengeteg kutatómunka van minden egyes leírás mögött.

Mindehhez jön még a nyelvezet, ami megint csak zseniális. Amennyire én tudom, teljesen korhű, és eleinte kicsit idegen is volt, de aztán nagyon megszerettem. Tetszett, hogy megvoltak a magyar nyelv akkori elemei, és az író ezekkel játszott. A poénokat nagyon szerettem, a könyv kifejezetten intelligens humorral operál.
Még a tájszólások is megvannak, illetve a különböző társadalmi rétegekből származó emberek különböző nyelvi eszközei. Ha valaki fél ettől, ne tegye, szeretni fogjátok.

És akkor a szereplők.
Mili egy meglehetősen makacs és önfejű lány - de jól előadva. Ez az a fajta karakter, aminél vagy nagyon alkot az ember, vagy csúfosan elbukik, mert vékony a határ az irritáló és a szerethető között. Mili egyáltalán nem irritált, szerettem a talpraesettségét, és nem igazán csinált makacsságból hülyeséget. Általában volt értelme az önfejűségének, és egy olyan ember mellett, mint Ambrózy Richárd, szükség is van a határozottságra - főleg, ha az ember nő.
Mili tűrt, amikor kellett, csendben maradt, ha kellett, de igenis a sarkára állt, ha arra volt szükség.
Ambrózy báró egy érdekes történet. Én egy kicsit keveselltem. Jó karakter és tényleg megér egy misét, de egy egészen picit több kellett volna belőle, legalábbis szerintem. Mindenesetre remélem, hogy később jobban megismerjük.
Egyébként egyelőre tényleg egy magyar Sherlock Holmes, de ezt nem kell félreérteni, nem másolásról van szó. Ő is egy különös detektív, aki gyakorlatilag mindent feltesz az aktuális eset megoldásának érdekében, de azért személyiségben bőven vannak különbségek.
És rajtuk kívül még van egy rakat érdekes szereplő. Agáta mama, Kugler Tóni, Terka néni, Schützer Ottó, és a többi, akik szintén teljesen élőnek hatnak, szinte kilépnek a lapok közül, és színesebbé teszik a történetet.

Borító: 
Hát, én nem vagyok odáig érte, de eleve rossz a kapcsolatom az élő-lélegző emberes borítókkal. A cím betűtípusáért se vagyok oda, meg úgy en bloc teljesen más borítót képzelnék el ehhez a könyvhöz. Ez van, nem lehet minden tökéletes.

Kedvenc idézet(ek): 
"Sára és én rémülten néztünk fel a lépcsősor tetejére, ahonnan csillámló üvegcserepek záporától kísérve egy tagbaszakadt, csíkos mellényt, fekete frakkot viselő komornyik gurult lefelé.
– A Szilárd! – sikkantotta a cselédlány, két kezét a szája elé kapva.
Amint a férfi a lépcső aljára érkezett, odafönn Ambrózy báró alakja jelent meg. Richárd elegáns mozdulattal tette fejére a szürke puhakalapját, két ujjával eligazítva annak karimáját. Ezután kényelmesen elindult lefelé, sétapálcájával minden egyes fokra külön-külön rákoppintva, míg végül meg nem állt a földön fetrengő, tört üvegcserepek által összevagdosott, keservesen nyöszörgő komornyik fölött.
– Egyszer és mindenkorra jegyezze meg, fiam, hogy az Ambrózykat sehonnan nem lehet csak úgy kidobni! – mondta hűvös fensőbbséggel, majd a karját nyújtva kivezetett a Jovanovics-villa parkjából."

"– Fáradjon be, Hangay úr.
– Oda? – sápadt el a könyvkereskedő.
– Én majd idekinn őrködöm, és ha jön valaki, kuvikot utánzok.
– A kuvik csak éjjel szól, báró úr! Nappal az olyan madár aludni szokott.
– Sebaj – rántott a vállán mosolytalanul, s tán kissé sértődötten Richárd. – Akkor majd legfeljebb olyan kuviknak hisznek, aki alvászavarban szenved."

"– Mili kedves, ön holnap délelőtt a fiammal együtt felmegy a villa tetőteraszára, hogy madártávlatból csodálhassa meg Pest látképét, s aztán felállva a kő mellvédre, szépen leveti magát a mélybe! Nos, mit szól hozzá, jó lesz így?!"

Röviden összefoglalva: 
Teljes szívemből ajánlom. Állítom, hogy a legjobb magyar YA azok közül, amiket eddig olvastam. Egy remekül felépített könyv, kidolgozott karakterekkel, a kor gyönyörűen van bemutatva, a hangulatáért egyszerűen odáig vagyok. Én nemigen tudtam letenni, szerintem ez egy olyan élmény, amiből nem akartok kimaradni.

Az elszublimált blogger esete

Így majd' két hónap elteltével már határozottan úgy éreztem, hogy a további néma csend nulla magyarázattal egy cseppet pofátlan a részemről, főleg, hogy a nyáron még fűt-fát ígértem.

Tulajdonképpen régóta érzem, hogy illene idebiggyesztenem egy hasonló bejegyzést, csak sosem jutottam el odáig, hogy letegyem magam valahova, bekapcsoljam a laptopom és megnyissam a bloggert. Ahogy telt az idő, egyre nehezebbé vált az egész, mert megvolt bennem az az érzés, hogy mondanom kéne valamit, de tulajdonképpen felesleges, és egyébként is, mit mondjak és hogyan.

Szögezzük le: nem azért írok, mert végleg lelépek a blogról, vagy esetleg meg akarjuk szüntetni a Passz.-ot. Ezen a blogon tevékenykedni az egyik legjobb szabadidős elfoglaltság, amit valaha is kitaláltam, és valahol szükségem is van rá (így legalább néha elhihetem, hogy vannak, akik kíváncsiak a véleményemre).
Szóval nem, nem tűntem el véglegesen, és nem, nem zár be a blog.

Na de akkor mi van?
Mert hogy két hónapja egy betű nem sok, annyit se írtam ide, és ez a heti egy véleményes átlagomhoz képest határozottan romlást jelent.

Nos, kezdjük ott, hogy elkezdődött az iskola. Ez a mostani a harmadik évem egy kéttannyelvű gimiben, ami sok minden, de nem sétagalopp.
Főleg, hogy a Giger és a maximalizmus gyakorlatilag már egy fogalom a barátaim és a családom szótárában.
Hát, mondhatni ez egyéni szociális probléma, ha vagyok olyan hülye, hogy felteszem minden szabadidőm és az egészségemet a tanulásra, akkor úgy kell nekem.
De még azért így is marad egy kis időm, nem is ez a legnagyobb probléma.

Azért nekem is van magánéletem, vannak barátaim, van olyanom, hogy rossz problémamegoldó képesség és minimális alvásszükséglet, no meg ott a családom is, akiket nem kívánok ignorálni. Az utóbbi időszakban ráadásul magamra sem ismerek, túl sok dolog csúszik ki a kezemből és túl sok a mélypontom.
És nem fogok hazudni, amikor akad egy kis időm, akkor nem olvasni vagy véleményt írni vágom le magam, hanem Supernaturalt nézni. Tény és való, hogy odáig vagyok a sorozatért és a fandomért, haldoklom a fangörcsöktől és cseppet megszállott lettem, de a teljes igazság az, hogy sokkal egyszerűbb is elvonulni ebbe a világba, mint kezdeni magammal valamit. Szerintem életemben nem olvastam még olyan keveset, mint az elmúlt két hónapban, moly.hu-n egyáltalán nem is jártam augusztus óta, könyvtárba is csak visszavinni mentem.
És nem azt mondom, hogy nem szeretek könyvvéleményeket írni és olvasni. Isten ments, érzékelem is a heti három könyv hiányát. Egyszerűen csak nem volt se erőm, se motivációm, hogy minden figyelmemet egy könyvnek szenteljem, aztán végiggondoljam, elolvassak egy pár véleményt, és megírjam a sajátomat.

Szóval ennyi arról, hogy mi volt, a következő kérdés nyilván az, hogy mi lesz?
Nos, nekem szükségem van arra, hogy lezárjam ezt az időszakomat, aztán visszataláljak a régi Gigerhez és összekeverjem a mostanival. Mindez nem fog kifejezetten gyorsan menni, mivel magánéleti problémáim is akadnak, plusz a suli nem fog megszűnni egyik pillanatról a másikra.
Viszont amint sikerrel járok, visszatérek a Young Adult könyvek hosszas és értelmetlen boncolgatásához, a nép szabályos időközönkénti kiborításához és a sablonok felett kapott idegösszeomlásokhoz.
Hogy ez pontosan mikor lesz, azt nem tudom megmondani. Nem tervezek megint két hónapra eltűnni, de az is biztos, hogy nem fog már a jövő héten új bejegyzés díszelegni a blog tetején. Én igyekszem, már azt is tudom, melyik könyvvel fogok visszatérni, aztán onnantól mehet minden úgy, ahogy az elszublimálásom előtt volt.

Addig is jó olvasást minden könyvmolynak, még visszatérek rontani a levegőt!