Rainbow Rowell - Carry On

Oldalszám: 522
Kiadó: Macmillan
ISBN: 9781250135025
Megjelenés: 2015
Moly.hu: XXX

Fülszöveg:
Simon Snow just wants to relax and savor his last year at the Watford School of Magicks, but no one will let him. His girlfriend broke up with him, his best friend is a pest, and his mentor keeps trying to hide him away in the mountains where maybe he’ll be safe. Simon can’t even enjoy the fact that his roommate and longtime nemesis is missing, because he can’t stop worrying about the evil git. Plus there are ghosts. And vampires. And actual evil things trying to shut Simon down. When you’re the most powerful magician the world has ever known, you never get to relax and savor anything.

Véleményem: 
Szögezzük le: én szeretem Rainbow Rowellt. Sőt, nagyon szeretem Rainbow Rowellt.
Valószínűleg pont ezért van, hogy ezt a könyvet egyszerűen nem tudom hova tenni.
Valószínűleg csak az fogja érteni, miről van szó, aki olvasta az írónő Fangirl című könyvét. Abban ugyanis főszereplőnk egy fanfictiont ír egy abban a világban hihetetlenül népszerű könyvsorozatról, melynek címe Simon Snow. Na most egy elismert tény az, hogy a Simon Snow gyakorlatilag egy Harry Potter, csak gondolom baj lett volna a jogokkal, vagy valami.

Rainbow Rowell sokat gondolkodott ezen, és megírta a saját Simon Snow könyvét, ami se nem olyan, mint a Fangirlben szereplő regények, se nem olyan, mint a főszereplő fanfictionje, hanem írónőnk saját verziója.
Ez amúgy egy olyan dolog, amit csak egy íróból néz ki az ember, és a felállást imádom. Főleg, hogy szerintem hasonló helyzetben én is megcsinálnám.

Na most, nem mondom, hogy nem tetszett egy kicsit a könyv, vagy hogy utáltam, de sajnos azt kell, hogy mondjam, hogy nem szerettem.
Jobban végiggondolva ennek két fő oka van:
1. Szeretem a Harry Pottert (ez a finom és nőies megfogalmazás).
2. Nem shippelek Drarryt (Draco x Harry).

A Carry On nem rossz.
...annyira. Van nekünk egy varázsvilágunk, viszonylag kidolgozott, az írónőtől már megszokott erős és szinte élő karakterek (javarészt), egy nem annyira vészesen rossz szerelmi szál, és olyan megfogalmazás, ami nem nagyon engedi, hogy letedd.
Vagyis nem engedné, ha az embernek lenne szabadideje.
Szóval igazából minden megvan egy középkategóriásan oké könyvhöz, és azt is fel tudom dolgozni, hogy miért szeretik olyan sokan. De van itt valami, amit egyáltalán nem tudok elengedni.

És ez a Harry Potter párhuzam. Pedig megpróbáltam. Esküszöm, hogy megpróbáltam. Igyekeztem elvonatkoztatni, mert meg akartam tapasztalni azt, amiért a könyv rengeteg rajongója odáig van. És nem jött össze.
Igazából szinte lehetetlen is, ha az ember olyan harmincszor olvasta el a Harry Potter sorozatot, és kívülről tudja az egészet.
A hasonlóságot pedig senki sem akarja leplezni, hiszen innen született az egész. Rengeteg a Drarry shipper, és ha már ott nem kaphatják meg, amit szeretnének, akkor majd itt, ami igazából tetszik. Csak én nem shippelem őket.
Fejtegethetném, hogy miért, de igazából a hangsúly nem azon van, engedjük el.

Szóval önkéntelenül is a Harry Potterhez mértem, és valljuk be, ahhoz azért nem nagyon mérhető. Kezdjük ott, hogy a Harry Potter hét könyv, ez meg egy, és egy könyv alatt igyekszik úgy felépíteni a dolgokat, mint ahogy Rowling csinálta hosszú évek munkájával. Ez egyszerűen nem működik. Az ötszázvalahány oldalból kétszázötven azt taglalja, hogy mi történt az elmúlt hét évben, amit az olvasó nem követhetett nyomon, mert arról nem szól semmi. És ez a rész még akkor is frusztrálna, ha nem lennének ott a fent megnevezett gondok.

Aztán. Emiatt a hiány miatt a szerelmi szál is sérül. Baz csak a könyv harmadánál jelenik meg, holott ő ennek a szálnak az egyik fele. Simonról tudjuk, hogy sérült és hogy jó ember, de ezt is csak másodkézből - holott ő aztán jelen van a könyv elejétől. Épp ezért előbbi szereplőnket nagyon megszerettem és rá tudom mondani, hogy igen, ő egy Rainbow Rowell karakter, utóbbit már nem annyira. Penelope-ot szerettem, de nem nőt különösen a szívemhez, Agatha érdekes, mint karakter és tetszett az, ahova és ahogyan a szála ment, de ennyi és nem több.

A világ oké, de csak nagyjából, a lények jönnek-mennek, de még átgondolva sincsenek, nemhogy kidolgozva, a varázsigéktől sírhatnékom van, és az egész könyv néhol rettenetesen kusza.
Vegyük csak azt, hogy a végén az olvasó számára kiderül, kik Simon szülei, de ő maga nem tudja meg, és csak megyünk tovább, mintha mi sem történt volna, nem is törődünk többet a kérdéssel.

Pedig alapjáraton mindig megörülök az LMBT könyveknek, és az esetek jelentős hányadában tényleg jól is sikerülnek, de itt most valami nagyon félrecsúszott. Volt egyfajta hangulata, akadt egy darab szereplő, akit megszerettem, és értettem, hogy honnan jött ez az egész, csak azt nem, hogy hova megy. De lehet, hogy az utóbbival Ranbow Rowell is így van.
És nagyon sajnálom, mert egyébként tényleg imádom ezt az írót, mind a Fangirl, mind az Eleanor és Park hatalmas kedvencem. De ezt a Simon Snow dolgot nem kellett volna erőltetni, ha engem kérdeztek.

Borító: 
Őszintén szólva ez sem tetszik annyira. De a belső borító és a nagyobb egységek elején lévő képek nagyon szépek, azok még úgy is magukkal ragadtak, hogy amúgy nem lett a szívem csücske a könyv.

Kedvenc idézet(ek): 
"“Snow.”
He jerks his head up. “Baz.”
“I’m trying to imagine what you’re doing at my door.… Did you roll down a very steep hill and land here?”
“Baz…,” he says again. And I wait for him to get it out. “You’re—you’re wearing jeans.”
I tilt my head. “I am. And you’re wearing half the countryside.”
“I had to walk from the road.”
“Did you?”
“The taxi driver was afraid to come down your drive. He thinks your house is haunted.”
“It is.”"

"Micah plays baseball, and he has a face so symmetrical, you could summon a demon on it."

Röviden összefoglalva: 
Na most, eleve vannak nyelvi korlátok, mivel a könyv magyarul nem jelent meg, szóval angoltudás szükséges, ha el akarja valaki olvasni.
Egyébként olyanoknak ajánlom, akik annyira nincsenek odáig a Harry Potterért, vagy Drarry shipperek, és el tudják engedni a rengeteg magyarázkodást és a világ gyengeségeit.