Blake Crouch - Véres ​arany

Eredeti cím: Abandon
Kiadó: Agave Könyvek
Oldalak száma: 448
ISBN: 9789634192305
Kiadás éve: 2017
Fordította: Bosnyák Edit
Moly.hu: XXX

Fülszöveg:

1893 karácsonyán az aranybányászatról ismert Abandon városában minden férfi, nő és gyermek nyom nélkül eltűnt. A vagyontárgyaik érintetlenek maradtak, az ételeik megfagytak az üres faházakban — és ami a legfurább: a maradványaik soha nem kerültek elő. Azóta, egyes szóbeszédek szerint a területet kísértetek lakják.

2009-ben egy történelemprofesszor, az újságíró lánya és két idegenvezető az eltűnt város felkutatására indul, hogy fényt derítsenek arra, mi is történt valójában. Nem sokkal előttük egy másik expedíció már kísérletet tett erre, azonban a csapat tagjai soha nem tértek vissza. Hamarosan nekik is szembe kell nézniük a lehetetlennel: a hóviharban, legalább 30 kilométernyire elvágva a civilizációtól nincsenek egyedül, és a múlt mindennél szörnyűbb módon van jelen.

Blake Crouch e korai regényével érdemelte ki először, hogy Stephen Kinghez hasonlítsák, majd később a Wayward Pines-trilógiával betonozta be a nevét a modern thriller műfajának legnagyobbjai közé.

Vélemény:

Vegyes érzelmeim voltak, és vannak is eziránt a könyv iránt. Volt, hogy alig vártam, hogy mi lesz, volt, hogy a fejemet fogtam, és vártam, hogy történjen már valami érdekes is, és volt olyan, amikor a kicsi, naiv és ártatlan Blair a fejemben egy pokrócba burkolózva ült a sarokban, ringatózott, miközben maga elé motyogott.

Kezdjük azzal, amin egy kicsit úgymond kiakadtam, és egy kicsit meg is sértődtem. Ugye bár a fülszövegben az áll, hogy "egy történelemprofesszor, az újságíró lánya és két idegenvezető az eltűnt város felkutatására indul". Ez ugye NÉGY, azaz NÉGY ember, de a könyvben ezen emberek száma megnőtt KETTŐ fővel. Azt hittem, hogy nem is, tudom, majd valami történik velük, és nem mindenki jut fel a városba, de nem történt velük semmi az oda út során.
Egy másik olyan dolog, ami abban a csodálatos fülszövegben szerepelt: "Nem sokkal előttük egy másik expedíció már kísérletet tett erre, azonban a csapat tagjai soha nem tértek vissza.". Na kérem szépen erről egyetlen egy betűt se olvastam. Annyira nincs benne, hogy amikor végeztem a könyvvel, és újra elolvastam a fülszöveget, meglepődtem.

A könyv kettő idősíkon játszódik, amit az író nagyon jól össze tudott kapcsolni. Mindig csak egy kevés dolog derül ki az idősík váltások között. 1893 karácsonyán, valamint 2009-ben. 1893-ban a lakosok utolsó karácsonyáról olvashatunk. Megismerünk pár lakost, akik nagyobb szerepet játszottak az események alakulásában, míg 2009-ben a kutató csoport tagjait ismerhetjük meg jobban.

Annyi igaz, hogy a történet jól van felépítve, de amikor kiderült, hogy mi történt a lakosokkal, egy kicsit csalódott lettem. Többet vártam, hogy valami érdekesebb, valami izgalmasabb történt velük. De aztán kitudja, lehet, hogy velem van a baj, és valakinek ez biztos izgalmas.

A fülszöveget olvasva az ember úgy gondolná, hogy na ez egy jó kis paranormális thriller, és amikor elolvasod az elejét átjár az izgalom, hogy és tényleg, na akkor most mi lesz. De tovább olvasod, és rájössz, hogy már te magad se vagy abban biztos, hogy ez most tényleg paranormális, vagy csak egy őrült ember képzelgései miatt történt az egész.

Véres. Annyi szent. Nagyon véres, talán egy kicsit túl véres is az ízlésemnek, és igen tudom, akkor mi a kutya fülének olvasok ilyet, ha nem bírom. Egyet mondok. Vizsga. Egy nagyon-nagyon felesleges és értéktelen vizsga.

Karakterek:

Na abból van egy pár. Ahhoz képest, hogy milyen sok karakterrel játszódik a történet, egész jól fel vannak építve, és ki vannak dolgozva. Csak egyetlen egy karakterrel nem voltam kibékülve. Az pedig a kis újságíró csaj, Abigail. Szkeptikus, idegesítő, valaki majd mentse meg a hátsómat típusú ember. Mindig, amikor történik vele valami, és egyedül van, jön valaki, aki kihúzza a bajból. Semmit nem tud egyedül megoldani, egészen a végéig, amikor is végre tesz valamit, de azt is csak azért, mert be van drogozva, és még ő se igazán tudja, hogy mit tesz. Aztán ugyebár neki van egy apja, aki 3 vagy  4 éves korában ott hagyta. És ő, az az apa, aki elhagyta, felveszi vele a kapcsolatot, hogy "hé! nincs kedved eljönni velem a hegyekbe egy kicsit kirándulni, csak úgy.". Logikus, hogy egyből megy, nem? Nem. Aztán mikor először találkoznak, mi történik? Semmi. Annak a résznek semmi értelme nem volt. Több értelme lett volna, ha két szék beszélget. És ebben az a legszomorúbb, hogy Abigail majd hogy nem a főszereplő.

Borító:

Imádom! A fülszöveggel ellentétben, nagyon jól megragadja a történet lényegét.

Kedvenc idézet(ek):

"– Hiszen a múlt héten éppen Isten feltétlen szeretetéről prédikált!
A pap kinyújtotta kesztyűs kezét Gloria felé, és felsegítette.
– Mert az emberek ezt akarják hallani. Egy jóindulatú, atyáskodó, gondoskodó és segítőkész Istenre vágynak, akinek nem tartoznak elszámolással. Én már nem hiszek ebben az Istenben."

"Sajnálom, ami veled történt – mondta Abigail –, de a mondás szerint: ami nem öl meg…
– Ami nem öl meg, attól egy vadállat leszel."

Röviden összefoglalva:

Ha szereted a thrillert, és unatkozol, akkor tudom ajánlani. Főleg ha vizsgázol. Nekem bevált.