Mark Lawrence - Tövisek hercege

Oldalszám: 336
Kiadó: Fumax
Eredeti cím: Prince of Thorns
Fordító:  Gy. Horváth László
ISBN: 9789639861398
Országos megjelenés: 2012
Moly.hu: XXX

Fülszöveg: 
Óvakodj a Tövisek Hercegétől…

Kilencévesen végignézte, ahogy anyját és öccsét meggyilkolják. Tizenhárom évesen már egy vérszomjas rablóbanda vezére.

Tizenöt évesen király akar lenni…

Elérkezett az idő, hogy Honorous Jorg Ancrath herceg visszatérjen a várba, amelynek egykor hátat fordított, és elvegye, ami jog szerint őt illeti. Mióta egy tüskebokor tövisein vergődve végig kellett néznie, ahogy Renar gróf emberei lemészárolják anyját és kistestvérét, Jorgot pusztán a harag vezérli. Élet és halál számára csak játszma – és nincs vesztenivalója.

Ám atyja várában ármány leselkedik rá. Ármány és fekete mágia. Bármennyire megingathatatlan is az akaratereje, legyőzheti-e egyetlen fiatalember az elképzelhetetlen hatalommal bíró ellenséget?


Véleményem: 
Tövisek hercege - avagy beszéljünk egy kicsit arról, hogy Magyarországon miért a legjobb könyvek kapják a legkevesebb figyelmet a fiatalok körében.
Nos, van erre egy magyarázatom, de az minden, csak nem kedves, így most megpróbálom a lehető legrövidebben és legvisszafogottabban felvázolni: sok a funkcionális analfabéta  Rohan a világ, a tizenéveseknek nem elég gyors dolog az olvasás, így elsősorban az egyszerű, könnyen emészthető (és ezzel együtt sajnos legtöbbször üres, sablonos és irodalmilag nagyjából értékelhetetlen) könyveket veszik a kezükbe többen. Ez, ha végiggondoljuk, egy épp ésszel felfogható folyamat, bár ettől még nem lesz kevésbé ijesztő és elkeserítő.
Mindenesetre ennek az eredménye az, hogy az előbb emlegetett ifjúsági könyvek a népszerűek, és azok, amik komoly értékeket képviselnek, rengeteg munka van a hátterükben és irodalmi szempontból elismerést érdemelnek, nagy általánosságban háttérbe szorulnak.
És itt nem csak a Tövisek hercegére gondolok, csak már érdemesnek tartottam felhozni a témát, mert egyáltalán nem ez az első alkalom, hogy olyan könyvbe botlok, ami ezerszer több figyelmet érdemelne.

Na de akkor térjünk is rá a könyvre, hadd üljön el egy kicsit a felháborodás, mielőtt a bejegyzés végére értek.
Van itt nekünk egy darabjaira hullott, velejéig romlott világ, egy visszafejlődött civilizáció, rengeteg vérrel, mágiával és visszatérő holtakkal fűszerezve, egy olyan főszereplővel a középpontban, akit egyszerre imádok és álmodok rosszakat tőle.
Főszereplőnk csupán 9 volt, amikor anyját és testvérét a szeme előtt gyilkolták meg, mindezt ő egy tövisbokorba akadva nézte végig. Később majdnem belehalt sérüléseibe, de felépült, és 10 évesen meglépett egy rablóbandával, aminek 13 évesen már ő a vezére.
Jorg arra készül, hogy elfoglalja a trónt, ami őt illeti, és kezdjen valamit azzal a hulladékhalommal, ami régen a világ volt.

Na most, az első, amiért ez a könyv tapsot érdemel, az a világ.
Itt gyakorlatilag minden odaveszett, ami most van, és ez már több száz éve történt. Nincs technika, feudális rendszer uralkodik, a holtak csak úgy oda-vissza mászkálnak a világok között. A gazdagok kedvükre játszanak, a becsület a nagyok között semmit se jelent, szegénység van - en bloc borzalmas az egész, de ahogy én a társadalmat elnézem, könnyen el tudom képzelni, hogy egyszer ide jutunk, és ehhez még mágia se kell.

Először nem igazán értettem, hogy hova akar menni ez a történet, de gyorsan leesett. Az elején összefutunk Jorg bandájával, aztán felgyorsulnak az események, az olvasó meg csak kapkodja a fejét. Nagyon tetszett a cselekmény, egy olyan könyv ez, melynek olvasása közben gyakran nyomorultul érzi magát az ember, de attól még nem tudja és nem is akarja letenni. Egyszerűen csak tökéletesen át tudtam érezni a helyzetet, és ez jobban fájt, mint azt elsőre gondoltam volna.
Megvannak a csavarok is, a világ a szemed előtt épül fel, és rengeteg dologra egyáltalán nem számítottam.

És akkor ott van még az érzelmi része is a dolognak. Itt ugrik a majom a vízbe.
Ez a könyv konkrétan elejtett félmondatokkal olyan hihetetlenül jól ábrázolja azt, hogy mennyire borzalmas emberek és emberi tulajdonságok vannak, hogy arra azóta se találtam meg a megfelelő szót. Alig-alig villant meg pozitív dolgokat ilyen téren, és az ezzel a legnagyobb baj, hogy mindennek van benne igazságalapja. Egy királytól meg lehet venni a felesége és a gyereke - az egészen kicsi gyereke - megölését, csak mert a bosszú politikailag nem lenne jó lépés. Egy rablóbanda néhány tagja ezerszer jobb ember, mint a nemesek bármelyike. Aki lelketlenül, kegyetlenül játszik, csak az érheti el, amit akar.

Fájt ez a könyv, de ennek ellenére - sőt, inkább épp ezért - imádtam. Nem készültem fel rá, hogy ennyire el fog taposni lelkileg, de szerintem erre nagyon sok mindenkinek lenne szüksége. A Tövisek hercege egészen biztosan sokak szemét képes lenne kinyitni, ha kézbe vennék.
Mindez persze nem menne igazán jó fogalmazás nélkül, de szerencsére az is megvan.

Karakterek: 
Jorg egyedül el tudná vinni a hátán a könyvet.
Végre egy olyan főszereplő, akinek tragikus a múltja, és utána nem dalolászva megy tovább, hogy "én most akkor néha szomorú leszek, de amúgy boldogan élem világomat", hanem ténylegesen beleőrül az esetbe, és közveszélyes szociopatává válik. Jorg kiszámíthatatlan, nem lehet tudni, mikor kapja el egy dühroham, érzelmeivel ő maga sincs tisztában, valószínűleg képtelen lenne leírni, milyen szeretni valakit (akkor is, ha ő is megteszi néha), törtet előre és nem riad vissza attól, ha át kell taposnia másokon.
És mindez nem meglepő. Kilenc éves volt, amikor egy tövisbokor fogságába esve végignézte a kistestvére és az édesanyja brutális meggyilkolását. Ez nem egy olyan dolog, amit lazán kihever az ember. Az, hogy Jorg szociopatává válik, egy teljesen normális következmény.
Semmi áron nem mondanám jó embernek, attól sajnos igen fiatalon távol került. Tény és való, hogy még így is jobb sok szereplőnél, de a kettő messze nem ugyanazt jelenti.
Nem, Jorg főszereplő, de egyértelműen antihős, nem pedig hős. Hogy később mi lesz, azt nem tudhatom, de egyelőre így állunk.
És ez megint egy olyan dolog, ami rettenetesen tetszik. Jorg törtető, erőszakos és önző, de valahol az ember szurkol neki, hogy elérje amit akar - én speciál utálni sem tudom, sőt. Megértettem, hogy mi történt vele, hogy hogyan jutott ide, és ezt nem lehet felróni neki. Egy beteg ember, és ha ezt elfogadod, akkor mindjárt más szemmel látod.
Nem mellesleg zseni, nekem meg beteg zseni fétisem van.
Szóval le a kalappal Mark Lawrence előtt, mert azért kevesen vállalják be, hogy antihős szemszögéből írnak regényt.
Ami szintén jó, hogy Jorg mellett még más karakterek kidolgozására is jutott elég ideje. Ott van Makin és a Núbai, akik bár nem kifejezetten jó emberek, de nem is rossz lelkűek, hiába tettek szörnyűségeket. Mindketten értékes gondolatokat adtak hozzá ehhez az egészhez, és mindkettőjüket sikerült megkedvelni egy kicsit, főleg az utóbbit.

Borító: 
Odáig vagyok érte. Tökéletesen átadja, hogy mi ez a könyv, milyen hangulatra számíts és miről van itt szó. Gyakorlatilag beleszerettem.

Kedvenc idézet(ek):
"A gyűlölet akkor is életben tart, ha a szeretet kudarcot vall."

"Lehet, hogy mindennap meghalunk. Lehet, hogy minden hajnalban újjászületünk, egy kicsit megváltozva, egy kicsivel odább az úton. S ha már elegendő nap áll közénk meg a közé, aki voltunk, akkor idegenek leszünk. Lehet, hogy ezzel jár, hogy felnövünk. Lehet, hogy felnőttem."

"Az értelem színlelésébe csomagoljuk vad és titokzatos világunkat. Tudománnyal és vallással fedjük be a felfogóképességünkben tátongó űröket, és úgy teszünk, mintha rendet csináltunk volna. És többnyire be is válik ez a tettetés. A felszínen szánkázunk, és fütyülünk az alanti mélységekre. Szitakötőként cikázunk ezer méter mély tavakon, zavaros útvonalakat követve értelmetlen célok felé. Amíg fel nem nyúl valami a hideg ismeretlenségből, hogy lerántson bennünket."

"– A megfélemlítés és a mulattatás állami fegyverek."

Röviden összefoglalva:
Ez a könyv fájni fog és talán a gyomrodat is megviseli, de hidd el, hogy túl sok mindenről maradsz le, ha nem olvasod el, ahhoz, hogy kihagyd. Én mindenképpen ajánlom, már tűkön ülök, hogy a kezembe vehessem a folytatást.
Csak sajnos valaki nem hozta el. Valaki. (Khm, ne is törődjetek velem, akinek szól az érti.)