Veronica Roth - Árnyak és jelek

Oldalszám: 464
Kiadó: Ciceró
Eredeti cím: Carve the Mark
Fordító:  Kleinheincz Csilla
ISBN: 9789634320241
Országos megjelenés: 2017
Moly.hu: XXX


Fülszöveg:
Egy rejtélyes áram által átjárt galaxisban mindenki különleges adománnyal születik.
CYRA a shotet nép fölött uralkodó kegyetlen zsarnok húga, akit áramadománya fájdalommal és hatalommal ruház fel. A bátyja a képességeit kihasználva az ellenségei kínzására kényszeríti a lányt, ám Cyra nem csupán fegyver a testvére kezében: szívós, fürge és eszesebb, mint ahogy azt a zsarnok sejtené.
AKOS egy földműves és egy orákulum nagylelkű fia Thuvhe fagyott bolygójáról, akinek hűsége a családja iránt nem ismer határokat, és akit különleges áramadománya védelmez. Miután Akost és fivérét ellenséges shotet katonák ejtik foglyul, kétségbeesetten küzd azért, hogy a testvérét kimenekítse – kerüljön bármibe.
Akos Cyra világába kerül, és az országaik és családjaik közti viszály leküzdhetetlennek tűnik. Vajon segítenek-e egymásnak túlélni, vagy elpusztítják egymást?

Véleményem:
Veronica Roth - ne. Csak ne.
Én nagyon szeretem a Beavatott sorozatot. De tényleg. Volt, amikor halálra idegesített, egyszer sem állítottam, hogy nem látom azt a tömérdek hibáját, de szeretem. Szerintem Veronica Roth-ban elég sok lehetőség van, azt például nem tagadhatjuk el tőle, hogy világokat remekül tud kitalálni.
Elméletben.
A megvalósítással már vannak gondok.
Ebben a könyvben pedig minden mással is.

Történetünk az űrben játszódik, ahol is mindenkinek van valamilyen "áramadománya" - magyarán valamilyen képessége. Ebben a világban él két főszereplőnk: Akos, aki Thuve bolygójáról származik, egy orákulum és egy egyszerű földműves gyereke, áramadománya semlegesíti másokét és elvileg imádja a családját. Elvileg.
Még fiatal, amikor bátyjával együtt elrabolja néhány shotet katona, akik mellesleg megölik az apját is.
Másik főhősünk Cyra, a shotet uralkodó húga, aki pedig fájdalmat tud okozni, és a bátyja összesen ennyit lát benne. Akos és Cyra sorsa egybefonódik, és papíron ez egy szép kapcsolat.
Legalábbis nekem azt mondták.

A könyv olvasása közben, és a befejezése utáni első pár napon valami hihetetlen módon ideges voltam. Most már csak elkeseredett vagyok. Az égvilágon semmilyen véleményt nem olvastam el erről a könyvről, és én hülye abban reménykedtem, hogy Roth fejlődött a Beavatott óra, és kijavította azokat a hibákat - vagy legalább egy részüket - amik annyit rontottak az előbbi sorozaton.
Hát, ez a könyv hatalmas pofára esés volt. Az első ötven oldalon még kíváncsi voltam, a következő ötvenen még reménykedtem, az utolsó 350-en csak szenvedtem.

Az első problémám igen egyszerű: amikor megláttam a borítón a feliratot, miszerint "a becsület nem számít, ha a túlélés a tét", elkezdett érdekelni, hogy Veronica Roth erre a következtetésre hogyan jutott. Mert hogy én nem értek vele egyet, ezt hosszasan el is tudom magyarázni, hogy miért. De gondoltam oké, akkor lássuk a medvét, várom az okfejtést.
Nem kaptam meg.
Pedig ez egy érdekes gondolat lehetne. Csak az a baj, hogy a hangsúly a feltételes módon van. Tényleg elkezdett érdekelni a téma, de a könyv gyakorlatilag semennyit sem foglalkozik vele. Ezt kijelentik egyszer, aztán eszerint cselekszenek, de ennyi, és nem több. Nálam pedig csak nem akart jönni az isteni szikra, hogy ezt mégis miért fogadja el itt mindenki ilyen egyszerűen.

Aztán: világ. Az alapötlet nagyon tetszik és rengeteg fantázia van benne, viszont megreked egy nagyon kezdetleges szinten, és azt sem nagyon fejti ki. Egyrészt világot nem úgy építünk, hogy hozzávágunk az olvasóhoz ezerszáznegyvenhárom új nevet, és dolgozd fel, ahogy akarod, hanem ennél azért egy csöppet lassabban, másrészt egy sci-finél igenis venni kell a fáradtságot, hogy foglalkozzunk a cselekmény környezetével. Anélkül nem nagyon megy, vagy akkor nem kell sci-fit írni.

Nem utolsó kis apró problémácska az sem, hogy ebben a nyomorult könyvben nem történik az égvilágon semmi.
Tényleg.
A cselekményt össze tudnám foglalni öt mondatban. Ritka az, hogy ténylegesen végig látványosan unatkozom egy könyv olvasása közben, de itt ez történt. És még ha lenne ehhez a nagy semmihez valami erősebb és értelmes karakterdráma - de az sincs. Illetve azt mondták, van, de nincs.

Ez a másik. Cyra rengeteget filózik azon, hogy ő most akkor szörnyeteg-e avagy sem, de egyetlen értelmes gondolata sincs az üggyel kapcsolatban, egyszerűen csak gyakran eszébe jut. Pedig ez is lehetne egy jó téma. Csak gondoljunk bele az alapfelállásba: ez a csaj embereket vallat és/vagy kínoz halálra, mert a bátyja erre kényszeríti, de ő nem gonosz, nem akarja ezt tenni. Lehet-e érzékeny ember egy hóhér? Milyen az a lelkivilág, amivel ezt el lehet viselni?
Sok mindent ki lehetett volna hozni ebből, de Veronica Roth szrájkolt.

Ó, igen. Cyra és Akos kapcsolata.
Nem tudom eldönteni, hogy sírjak, vagy nevessek. Az előbbi jobban hangzik, az utóbbi néhány nap után amúgy is szükségem lenne rá.
Lehetne ebből az egészből egy gyönyörű barátságot kerekíteni? Hát hogy a kígyóba' ne. Minden adott, ami ehhez kell. És mégsem történik meg.
Illetve megint ott vagyunk, hogy elvileg igen, de gyakorlatilag már nem. Ez elsősorban azért van, mert egyik karakternek sincs jelleme, márpedig ha nincs jellemük, akkor azt sem érthetjük meg, mit látnak egymásban.
Túlélnek, megmentegetik egymást, de ennyi. Igazából a könyv annyira nagyon érzelmes és mély akar lenni, hogy attól már felszínessé és nevetségessé vált. Kár érte, mert tele volt lehetőséggel.

Az írásmódról már csak azért sem tudok nyilatkozni, mert a magyar kiadás olyan igénytelen, mint a világ. Erre egyébként is allergiás vagyok, de itt már nagyon gáz a helyzet. Tele van értelmetlen mondatokkal, hemzsegnek benne az elgépelések, néha azt se tudtam, mi az isten van. És ha ez nem lenne elég (esetleg egészen véletlenül), akkor még a fejezetcímeknél több helyen az is el van rontva, hogy kinek a szemszögében vagyunk. Ki van írva, hogy Akos, erre Cyra szemszögben íródott a fejezet, vagy épp fordítva.
Azt még értem, hogy a fordító hibázik - mindenki szokott, és nagy mennyiségű szövegnél ez elkerülhetetlen - na de hol vannak a lektorok? Tudom én, hogy unalmas, de attól még ezt is át kellett volna nézni, vagy mi a szösz.
Egyébként ez a fajta váltott szemszög szerintem a rossz fordítás nélkül se működne túl jól. Az E/1 és az E/3 váltakozása itt kifejezetten zavaró és értelmetlen, csak még jobban eltávolodunk a szereplőktől.

Karakterek:
Van nevük.
Ez minden, amit el tudok róluk mondani.
Cyra nincs kibékülve magával és utálja a bátyját, de ennyi. A könyv több mint fele az ő szemszögéből van megírva, és mégsem tudunk róla semmit. Üres, nincsenek tulajdonságai, semmi.
Akos meg még ennél is rosszabb. Róla aztán végképp nem derül ki semmi, felőlem akár egy cserepes növény is lehetett volna.
Az egyetlen karakter, akit érdekesnek találtam, az Ryzek. Róla legalább annyit tudunk, hogy retteg a fájdalomtól, és hogy az apja tette olyanná, amilyen. Sosem volt kifejezetten erős, inkább csak aljas, de nem érdemelte meg azt, ami vele történt, és ez a szerep, amibe kényszerült, nem illik igazán hozzá. Nem lehet egyértelműen utálni, de szeretni sem. Egy nem túl nemes ember, aki ettől még nem lesz gonosz. Na rajta legalább tudtam agyalni.


Borító: 
Na, akkor itt kanyarodjunk vissza a magyar kiadás igénytelenségének témájához.
Először is: olyan pixeles a kép a borítón, mint a világ. Láttam élőben az eredeti kiadást, és azon szép tiszta a kép, pedig maga a borító még nagyobb is. Egyébként nekem kifejezetten tetszene, de ez azért sokat tud rontani a helyzeten.
A másik pedig: még csak túl sok fény se kell hozzá, és remekül lehet látni a gerincből meredező, megszáradt ragasztó szálacskákat. Könyvtári példányt olvastam, ami ráadásul nem nálam járt először, és még így sem tudott róla lehullani az összes, pedig sok kézben megfordulhatott. Nem is akarom tudni, hogy eredetileg mennyi volt rajta.
Az, hogy a papír milyen minőségű, és hogy a tinta egy-egy oldalon fakó, máshol meg olyan szinten belepi az oldalt, hogy alig lehet elolvasni a betűket, már csak apró részletkérdések.

Kedvenc idézet(ek): 
"– Te szélsőségesen akarod megítélni az embereket. Rossz-e vagy jó, megbízható vagy megbízhatatlan – mondtam. – Megértem. Úgy könnyebb. De az emberek nem ilyenek."

"Mit mond az ember, amikor rájön, hogy a szörnyeteg nem érdemli meg a szörnyeteg nevet?"


Röviden összefoglalva: 
Egyáltalán nem tudom ajánlani. A világ lehetne jó, és sok benne az érdekes ötlet, de mindegyik csak ötlet, és semmi több. Unalmas, az egésznek semmi értelme, olyan, mintha Roth életében először írt volna, és nem lenne túl sok tehetsége a dologhoz. Kár érte, de ez van.