2016. február 28., vasárnap

Marie Lu - Legend

Sokat gondolkodtam rajta, hogy melyik könyvvel kezdjek a blogon, és a nap végére nagy nehezen sikerült is döntenem. Hogy pontosan miért Marie Lu: Legend c. könyvére esett a választásom, azt nem tudnám megmagyarázni. Talán mert bűntudatom támadt, amiért egy ideje eszembe sem jutott, holott egy fantasztikus könyv. Vagy csak szimplán mert ezzel álmodtam. Mindenesetre erre esett a választásom, szóval akkor lássuk is.

Oldalszám: 304
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Kft.
Eredeti cím: Legend Trilogy
Fordító: AncsaT
ISBN: 9789632457048
Országos megjelenés: 2012.12.10.
Termékkód: 910


Fülszöveg:
A hajdani Los Angeles partvidékét elöntötte a tenger. Észak-Amerika két nemzetre szakadt; a Köztársaság hadban áll a Kolóniákkal. A jómódú környéken, az elithez tartozó családba született, tizenöt éves June kivételes tehetség. kötelességtudó, szenvedélyes, a haza iránt elkötelezett, nyitva áll előtte az út a Köztársaság legmagasabb katonai köreibe. A Lake Szektorban, a nyomornegyedben született, tizenöt éves Day a Köztársaság legkeresettebb bűnözője. De a szándékai korántsem olyan elítélendők, mint azt gondolnánk. Ők ketten két külön világban élnek, és talán sosem keresztezné egymást az útjuk, ám egy nap June bátyja gyilkosság áldozatává válik. Az első számú gyanúsított Day lesz. Ezzel kezdetét veszi a mindent eldöntő macska-egér játék, melyben Day kétségbeesett versenyt fut a családja életéért, miközben June elszántan igyekszik megbosszulni bátyja halálát. De az események megdöbbentő fordulatot vesznek. Rájönnek, kettejükben van valami közös, és azt is megtudják, milyen messzire hajlandó elmenni a hatalom, hogy megőrizze titkait.


Véleményem:
Na most én az első betűjétől az utolsóig imádtam ezt a könyvet. Mikor megkaptam, az volt az első, hogy beletemetkeztem, kizártam a külvilágot, és a fülem botját sem mozdítottam, mikor hozzám szóltak, csak olvastam és olvastam.
A cselekmény már az első oldalon beránt. Kapunk egy világot, ahol (jó disztópiához híven) ha fegyverrel kényszerítenek sem akarnánk kikötni az idő múlásával. Mégis, a Legend az emberiség nagyon is valós hibáira világít rá, azzal, hogy kicsit eltúlozza őket.

De akkor térjünk vissza ahhoz, hogy mi is történik ebben a világban. A könyvben folyamatosan ugrálunk Day és June szemszöge között, és bár én alapból kedvelem a több szemszögből írt könyveket, itt egyenesen imádtam ezt a technikát. Day és June hasonló, és mégis más. Egészen más elvek mellett nőttek fel, másban hittek egész életükben. Day tisztában van vele, hogy a rendszer koránt sem jó, June pedig pont ezt a rendszert szolgálja.

És akkor jön a fő történetszál: ezt a két szereplőt összeeresztik. Mikor June bátyja meghal, azonnal Dayre terelődik a gyanú, és (érthető módon) a lány a szívén viseli az ügyet. A képességeik nagyjából egyformák, és ebből ki is alakul a fülszövegben említett macska-egér játék. Csakhogy June ekkor egy elég alattomos módszerhez folyamodik; Day bizalmába férkőzik. És ahogy közösen járják az utcákat, kiderül, hogy nagyon is sok bennük a közös, és nem minden úgy van, ahogy azt első ránézésre gondolnánk.

Aztán persze jön a nagy konfliktus, és jön a végkifejlet, amit leginkább fájdalmasnak lehet nevezni... Nem akarok spoilerezni, de én részben örültem a végén, részben a sírhatnék kerülgetett, aki elolvassa, rá fog jönni, hogy miért.

Külön tetszett még az, ahogy a könyv a családi kapcsolatokat bemutatja. Day nagyon ragaszkodik a családjához, még akkor is, ha nem fedheti fel magát előttük, és mindent megtesz, hogy segítse őket. June helyzete egészen más, hiszen neki már csak a bátyja maradt, és ő sem túl sokáig. Mégis végig érezzük, mennyire ragaszkodott hozzá, és ez egy elég szívbemarkoló élmény tud lenni az olvasóknak.

Összesen talán egy negatívum volt számomra: a kor. A könyv nagyon furcsán kezeli az életkort. A főszereplőink ugyanis 15 évesek, mégis teljesen felnőttként viselkednek. Lehet, hogy ez az elrontott világ eredménye, vagy Day esetében az utcán élt életé... Nekem mindenesetre így is furcsa volt.

Karakterek:
A két főszereplőt nem lehet nem szeretni, de ha választanom kéne, akkor Day jobban a szívemhez nőtt, még ha csak egy árnyalatnyival is.
Mellékszereplőkből is akad, és őket sem szabad kifelejteni, mert szépen kidolgozottak. Metias-t nagyon megkedveltem, kár, hogy már a könyv eleje felé el kellett válnunk tőle... Thomas-t kellőképpen utáltam. Még egy ilyen hidegvérű gyilkost, nekem végig felállt tőle a szőr a hátamon. Day családjából jobban csak a bátyját, John-t volt esélyünk megismerni, és szintén egy olyan szereplő, akit kedvelni kell, mert nem tudsz vele mást csinálni, főleg a könyv vége miatt. Úgy viselkedik, ahogy egy igazán jó testvér, és azt hiszem, ez elég is.
Még Tess-t említeném meg. Ő az, aki ott van, mert ott van, de különösebb szerepe nincs. Persze fontos Day-nek, és ezzel végig tisztában vagyunk, meg azért segít is eleget, de mást nem nagyon lehet róla elmondani. Nem mintha ez baj lenne. Mindenesetre érdekel, hogy később mi lesz vele, remélem kiderül.

Borító:
Nagyon-nagyon ürülök, hogy megtartották az eredeti borítót. Egyszerű, és nagyszerű, nekem nagyon tetszik.

Kedvenc idézetem:
"– Még sose kérdeztelek a becenevedről. Miért pont Day? 
– Minden nap azt jelenti, hogy újabb huszonnégy órányi lehetőséged van. Minden nap azt jelenti, hogy megint megtörténhet bármi. A pillanatnak élsz, és meghalhatsz egy szempillantás alatt, ezért aztán épp elég, ha egyszerre csak egy nappal törődsz. – Kifelé bámult a vasúti kocsi nyitott ajtaján, ahol sötét vízfüggöny takarja a világot. – Próbálsz a fényben járni."


Rövid összefoglalás:
Nagyon ajánlom mindenkinek, főleg a disztópia kedvelőknek. Pörgős, szerethető, az egyik kedvencem lett. Olvastatja magát, nem engedi, hogy letedd. A végén még anyukám is elkérte, mivel amíg én olvastam, se kép se hang üzemmódban voltam, és ez felkeltette az érdeklődését :D No nem mintha ez nem fordulna elő rendszeresen...




És van a könyvnek egy rövidke trailere is:




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése