2016. július 28., csütörtök

Giger kirohanása az olvasásról

Elég sokan ismernek már annyira, hogy tudják, nekem mindig mindenről van véleményem, és általában késztetést érzek rá, hogy ezt le is írjam (az már más kérdés, hogy nem mindig kéne), ráadásul ha felidegesítem magam valamin ami gyakori, akkor muszáj azonnal kiadnom magamból mindent. Tudom jól, hogy sokan nagyon nem fognak velem egyetérteni, de ahány ember, annyi vélemény, ez van. Én mindenkit szívesen meghallgatok, maximum én mást gondolok, mint ő, és ennyi.
Nagyon sok dologgal futottam már össze könyves téren, és van nem egy álláspont, ami kiveri nálam a biztosítékot, és ezt szeretném most elmondani, miért. Nem csak azok részéről vannak felháborító kijelentések, akik nem olvasnak annyit, hanem sajnos sokszor a könyvmolyok részéről is.

1. "Aki közösségben olvas az antiszociális"
Igen, persze. És ha egy tíz fős társaságból egy olvas, a maradék kilenc meg a telefonjába van befeledkezve, akkor azért az olvasó egyén az antiszoc, mert ő van kisebbségben, vagy hogy is van ez? Akárhova megyek, mindig látok olyan embereket, akiknek mintha hozzáragasztották volna a szemét a telefonjához, mert közösségi oldalak, játékok, meg miegymás. igazából teljesen mindegy is, mert: a társaság többi tagjával van elfoglalva? Nem. Hallja egyáltalán, amit mások mondanak? Nem. Akkor ez mennyivel is másabb, mint olvasni? Ha meg egy társaság jól megvan együtt, akkor csak egymásra figyelnek, tehát senkinek sem jut eszébe se könyvet, se telefont kapni a kezébe. Ha meg nincsenek meg jól, akkor minek a színjáték? Olvasás vagy telefon - ebből a szempontból nincs semmi különbség, és az utóbbi ezerszer gyakoribb, talán épp ezért arra nem szól be senki. Ezen nem ártana túllendülni.

2. "Aki nem olvas, az mind hülye és műveletlen"
Nem egy könyvmolytól hallottam már, és nem egy ilyen ábra kering a neten, ami ezt ábrázolja. Hadd ábrándítsam ki ezeket az embereket: attól, hogy valaki nem olvas el minimum 100 könyvet egy évben, még nem lesz se hülye, se műveletlen. Csak lehet, hogy háromgyerekes családapa, aki 6+2-ben, három műszakban jár dolgozni egy gyárba, és ha esetleg van egy kis szabadideje, akkor megpróbálja a családjával tölteni, nem pedig olvasással. Vagy esetleg olvas, csak nem nyilvánosan, és nem olyan gyorsan, hanem mondjuk esténként szépen elolvas 10 oldalt egy számára kedves könyvből. Ez ugyanolyan gyűlölködés, mint amit az előző pontban leírtam. Nem látsz a másik fejébe, nem tudod, mennyi ideje van, és hogy mitől érzi jól magát.

3. A "nem mindegy, milyen könyvet olvasol"-szindróma
Egy szó: de. Az olvasás fejleszti a helyesírást, a szókincset, a fantáziát és a kreativitást, de ezen kívűl élményt ad. Egyedül azzal van problémám, amikor egy könyv megpróbálja befolyásolni az olvasói gondolkodását (khm Twilight), és ezt ráadásul fiatalokkal teszi. Mert egy felnőtt ember (sőt, nem is feltétlenül kell felnőttnek leni, csak kellően érettnek) el tudja dönteni, mit gondol, és maximum nem ért egyet a könyvben leírtakkal.
De ezt leszámítva tényleg mindegy. Szerintem hülye felfogás az, hogy csak szépirodalmat kéne olvasni, mert a, nem csak az lehet jó, amit régen írtak, b, nem az az első, hogy mindenki ki legyen művelve Jókai Mór (most csak mondtam egy nevet, lehetett volna Shakespeare is) összes létező könyvéből, hanem az, hogy jól érezze magát, és az élmény miatt olvasson. Nem azt mondom, hogy most legyen mindenki a szépirodalom ellen, soha nem mondanék ilyet, csak szerintem el kéne végre fogadni, hogy az új könyv is lehet ugyanakkora, sőt, akár még nagyobb érték, mint egy régi. Mert tudom, nem attól lesz valami szépirodalmi alkotás, hogy régi, de azért lássuk be, gyakori ez a felállás. Ez egyébként nem csak a könyveknél problémás, hanem sok más művészeti ágban is - annak az alkotásait értékelik, akik már meghaltak.


4. "A szépirodalmat olvasók sznobok"
Ez ugyanakkora hülyeség, mint az előző, és egyre gyakrabban futok össze vele.
És nem. Nem így van. Csak mondjuk esetleg ne adj' isten ő azt élvezi olvasni (nézzenek oda, ilyen is van! Nem kell nagyon ledöbbenni.), és ezért pont nincs jogod beszólni. Mint ahogy valaki a régi időkről szóló filmeket, vagy a sci-fit, vagy a mittudménmit szereti, más meg a vígjátékot, ugyanúgy olvasó emberből sincs két egyforma, kit ez fog meg, kit az. Én is elolvasom a szépirodalmi alkotásokat is, ha megtetszenek, meg azt is, amit valami alig ismert író idén adott ki. Szóval, mindenki azt olvas, amit akar, és ettől nem lesz kevesebb, vagy több. Pont, új bekezdés.



5. Az a bizonyos "a könyv jobb, mint a film" jelenség
Ebben a témában szerintem Szirmai Gergely mindent elmondott, amit csak kell, szóval szépen ide is biggyesztem a videóját. Van olyan, hogy a film nem adja vissza azt, amit a könyv, de attól még lehet jó film, és olyan is van, hogy esetleg a film kidolgoz egy érdekes üzenetet, ami a könyvben viszont nincs, de nem ártana neki. Sőt, lehet, hogy egyformán jó, csak sok az eltérés - például A Gyűrűk Ura esetében. Nagyon sokat változtattak az eredeti történeten, mégis imádom a filmeket is, és hatalmas alkotásnak tartom őket. Jobban élveztem-e olvasni? Egy kicsit. Jobb lesz ettől a könyv? Nem lehet összehasonlítani. Ez olyan, mintha egy mesterszakács munkáját akarnád összehasonlítani egy festőjével.

6. Általánosítás
"Minden YA (Young Adult) könyv egyforma". Biztos vagyok benne, hogy ezt mind hallottuk már. De ennyi erővel minden romantikus könyv egyforma, vagy minden krimi egyforma - a YA lényege, hogy egyrészt a fiatalabb korosztály a célközönség, és az ő problémáikat dolgozza fel, másrészt képes kicsit lazábbra venni a formát, de közben megtartani az értékeit. És igen, vannak kegyetlenül rossz YA könyvek, de vannak kegyetlenül rossz sci-fi könyvek is. És vannak YA klisék, de vannak fantasy klisék is. Minden műfajban vannak igazi kincsek és gyengébb darabok is, és mellesleg mindenkinek más a jó. Az Obszidián meg a Csitt, csitt-et is hányan imádják, én meg hogy utálom. Kinek mi, és ez a lényeg.

7. Menekülni a valóság elől
Röviden és tömören: a legnagyobb baromság, amit a könyvektől várni lehet. Mert az, hogy olvasol, a valóságod része, az, hogy elmerülsz egy-egy világban, hozzád, az életedhez tartozik. A valóságtól nem szabad menekülni sehogy sem. Rossz a valóságod? Változtass. Elhihetitek nekem, az én valóságom sem egyszerű, és régen csak rosszabb volt. De szembenéztem a problémáimmal, igyekszem megoldani őket, és nem pedig menekülök. Egyrészt nem szabad gyávának lenni, másrészt csak a saját életedet teszed tönkre még jobban. Az olvasást nem szabad ilyenekkel összekötni, talán ez háborít fel a legjobban, mert nem egy kiadó előszeretettel hirdeti, hogy ez milyen király dolog. Sajnálom, de szerintem nem az. Most jön az, hogy soha egy kiadó sem fog hozzám szólni, én meg ülhetek a kéziratomon amennyit akarok.



Szóval, szerintem mindenki döntse el, mi a jó neki, és senki se szóljon le senkit. Sem azért, mert olvas, sem azért mert nem, sem azért, mert ilyet olvas, sem azért, mert olyat. És én pártolom, hogy mindenki mondja ki a véleményét - viszont senki sem bántson senkit érte. Sem a véleményéért, sem a szokásaiért, sem azért, amiben örömét leli.
Kirohanás vége. :D


11 megjegyzés:

  1. Nagyon egyet értek. Én sajnos a kedvenc könyvemnél, a Harry Potternél sokszor beleesek a jobb a könyv és szar a film hibába. Mert ha nem olvastam volna, lehet, hogy tetszene. Mondjuk feliratosan, nem szinkronhangokkal. De igazad van.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Úgy én is vagyok, hogy jobban szerettem olvasni a könyvet, mint nézni a filmet. :D Csak hát azért más. :) De örülök, hogy te is így gondolod. :D ^^

      Törlés
  2. Engem pl az is zavar, amit néhány tini gondol: csak a Vörös Pöttyös könyvek a jók meg esetleg a LOL-könyvek, SZJG, tehát a népszerűek. Ha valaki egy kevesek által olvasott könyvet tart a kezében, az már kínos kell, hogy legyen? xdd
    Velem eddig ilyen fordult elő.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szerintem a legtöbb LOL könyv egyenesen rettenetes. Egyébként igazad van, én nagyon szeretem a vörös pöttyösöket,meg az LL könyveket, de van más is

      Törlés
    2. Igen, ezzel is találkoztam már. De ezek a tinik javarészt nem élvezetből olvasnak, hanem azért, mert a Vörös Pöttyös és a LOL könyvek bizonyos körökben divatosak.

      Törlés
    3. Igen, ezzel is találkoztam már. De ezek a tinik javarészt nem élvezetből olvasnak, hanem azért, mert a Vörös Pöttyös és a LOL könyvek bizonyos körökben divatosak.

      Törlés
  3. Sajna en is sokszor beleesek abba a hibaba,hogy kiado alapjan olvasok. Hulyeseg, de mindenkinek vannak ilyen dolgai. En us leginkann a KMK -tol szemezgetek, GABO-tol nezek es a Maximtol, de nyitott vagyok tulajdonkeppen barmire. Futottam mar bele olyan Vorospottyosbe, ami engem oszinten taszitott, mint allat. Van ilyen, hogy nem tetszik, bar a kedvenc kiadom adta ki. :D Klise,klise... Tenyleg lehetne minden romantikusra azt mondani,hogy klises,hiszen tudjuk,hogy a vegen osszejon a ket szerelmes. (Legtobb esetben.) De nem is az a lenyeg. Hanem a szal, ami oda vezet,hogy osszejojjenek. A cselekmenyek a fontosak a tortenetben, es nem a vegkimenetel. Szerintem. Vagyis... Az kicsivel fontosabb.
    A konyveknel is van divat. Mint a ruhaknal. Pottyos, egyszinu, igy szabott, ugy szabott. Konyveknel is. Blogoknal is. Ettol nem lehet szabadulni :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sajnos tényleg úgy fest, hogy nem lehet, pedig jó lenne :D Én mondjuk minden témában butaságnak tartom a divatot, mert azt pártolom, hogy mindenkinek saját izlése legyen, de ezzel sajnos nem sokan vannak így. :D

      Törlés
  4. Imádtam a cikkedet ;) de egy kis hiba van benne, egyszer említed a szépirodalmat, mint "régi". Nos ez így nem igaz...hiszen a 21.században is írnak ilyen műveket ;) sőt sokat. Ez nem egy erős kategória, mint pl. fantasy, ami magát a történetet határozza meg. A szépirodalom kifejezés inkább egy pozitív kritika az író felé, amit egy könyvre rálehet mondani. Hiszen a jelentése valamit ilyesmi: ez a könyv már nem csak szép mondatok összefűzése ügyesen, hanem egy olyan alkotás, aminek a mondanivalója bármelyik korban megállja a helyét. Pl. olvastam hogy a világban mar rengeteg könyvesbolt hálózat a Harry Potter-t szépirodalmi műként árulja.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Pont azt is szerettem volna leírni, hogy nem csak az a szépirodalom, ami régi, de elég sok esetben nehezen neveznek valamit szépirodalomnak, amit mostanában írnak. De ez meg minden művészeti ágban így működik, szóval megint csak egy olyan dolog, amin csak szépen lassan, közösen lehet változtatni :) A festőket is mindig akkor kezdték értékelni, mikor már nem éltek :D Ez sajnos nagyon gyakori, de nem azt mondtam, hogy mindig így van. :)

      Törlés
  5. Szia!

    Annyit tudok mondani, hogy ámen. :D Nagyon jól összeszedted a dolgokat, és kicsit magamra ismertem. Én tipikusan az az ember vagyok aki úton-útfélen azt ordítozza, hogy hé, emberek, a könyv rohadtul jobb, mint a film, de most rávilágítottál, hogy azért ez tényleg nem így van.
    Engem szoktak néha piszkálni, hogy tegyem már le azt a "kibaszott" könyvet, és figyeljek. De amúgy ténykeg az van, hogy eszembe nem jutna elővenni, ha jól szórakoznék. Például amikor már tíz perce senki nem szól semmit, csak ülünk, akkor én előkapom, mert legalább hasznosan ütöm el az időt. Meg amúgy szerintem lehet társaságban is olvasni, én például egy barátnőmmel szoktam úgy, hogy ugyanazt olvassuk,,és akkor tudunk róla beszélgetni is. Szerintem ez egyáltalán nem különbözik a közös filmnézéstől.
    Szóval tényleg örök hála, amiért megírtad ezt a cikket, így talán kicsit elfogadóbbak lesznek ez emberek az olvasással kapcsolatban. :D

    Maffia

    VálaszTörlés