Benjamin Alire Sáenz - Aristotle és Dante a világmindenség titkainak nyomában

Oldalszám: 384
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Kft.
Eredeti cím: Aristotle and Dante Discover the Secrets of the Universe
Fordító: Benedek Dorottya
ISBN: 9789633993255
Országos megjelenés: 2015.12.04
Moly.hu: XXX

Fülszöveg:
Dante ​​tud úszni. Ari nem. Dante magabiztos és könnyen szavakba önti érzéseit. Ari nehezen boldogul a beszéddel és kétségektől szenved. Dante belemerül a költészetbe és a művészetekbe. Arit a börtönben lévő bátyjával kapcsolatos gondolatok nyomasztják. Dante világos bőrű. Ari árnyalatai sokkal sötétebbek.

Úgy tűnhet, mintha Dante lenne az utolsó ember, aki képes lebontani a falakat, amiket Ari maga köré emelt. Ám mindezek ellenére, mikor ők ketten találkoznak, különleges kötődés alakul ki közöttük. Rávilágít életük legfontosabb igazságaira, és segít rájönniük, milyen emberek akarnak lenni.

Azonban útjuk során hatalmas akadályokba ütköznek, és csak akkor tudnak megerősödve túljutni rajtuk, ha képesek hinni egymásban és a barátságuk erejében.

Véleményem:
Fantasztikus érzés az, amikor egy könyv tud valami egészen újat mutatni. Itt nem egy érdekes történetre, vagy egy nagyon egyedi karakterre gondolok, hanem arra, amikor elolvasol egy könyvet, és csak azt tudod mondani, hogy "hát, ilyet még tényleg nem láttam".
Számomra az Aristotle és Dante a világmindenség titkainak nyomában pontosan egy ilyen könyv.

A cselekmény nem túl pörgős, vagy érdekes, de ez is szándékos, és fontos. Ari és Dante tizenöt évesek, amikor találkoznak az uszodában. Dante felajánlja, hogy megtanítja Arit úszni, és ezzel elindít valamit, amit nagyon nehéz megmagyarázni.
Mindkét fiú különleges, egyedi, más. Ráadásul éppen arra készülnek, hogy kamaszokból felnőttekké érjenek. Mi történik velük? Miért? És mi történik a világgal?

Egyszerűen gyönyörű ez a könyv. Értelmes, elgondolkodtató, és kegyetlenül őszinte tud lenni. Ráadásul egy olyan témával foglalkozik, amiről szerintem nem beszélünk eleget. Így legalábbis egészen biztosan nem. A könyv egyik (ha nem A) legfontosabb témája a homoszexualitás.
Pont akkor volt egy nagyobb vitám a szüleimmel a témáról, amikor elkezdtem olvasni. Épp ültünk az asztalnál, aztán az egyik öcsém elkezdett nyavalyogni, hogy milyen gusztustalan dolog már az, ha valaki meleg. Én persze azonnal kioktattam, hogy ez egy teljesen természetes dolog, és mennyire rossz, ha valaki nem képes elfogadni, és ezt még hangoztatja is, méghozzá elég gyakran. Tulajdonképpen az utóbbi része a szüleimnek szólt, akiket általában nem zavarja az sem, ha más emberek között vagyunk, simán kijelentik, hogy mennyire természetellenes dolog a homoszexualitás, és hasonlók.
Néhány blogger ugyan felnyitotta a szemem, hogy ez azért van, mert ők egy teljesen más generáció, akik teljesen más körülmények között nőttek fel, én még mindig nem békültem ki ezzel a helyzettel. Főleg, hogy nem ők az egyetlenek. Sőt.

Ez a könyv elvileg YA, de szerintem pont, hogy a már felnőtt generációnak is el kellene olvasni, mert ők azok, akik nehezebben barátkoznak meg a témával.
Láttunk már filmeket, amikben mellékesen megemlítik, hogy amúgy melegnek lenni nem könnyű, vannak ilyen könyvek is. De ez egészen más, ugyanis konkrétan két olyan fiú a főszereplője, akik csak most döbbennek rá, milyenek is valójában, és próbálnak megbarátkozni a helyzettel. És míg Dante viszonylag jól veszi az akadályt (azért nem zökkenőmentesen, de nem is olyan rosszul), addig Ari nagyon nehezen ismeri be maga előtt, hogy ő bizony fiúba szerelmes. Az ő szemszögéből nézhetjük végig az egészet, és a történet végére új értelmet nyer a "szerelem" kifejezés. Mire elértem a feléhez, tudtam, hogy ez a könyv szinte bárkit meg tudna győzni arról, hogy a szerelem és a szeretet fantasztikus érzések, és sok mindentől függenek, de nemek pont nem ilyenek. Kell a kölcsönös tisztelet, az őszinteség, a másik elismerése és a bizalom, és ha mindez megvan, akkor kialakulhat egy igazán jó kapcsolat. Nem számít, ha valaki valamiért más, mint a tömeg, mert ha te szereted, akkor onnantól az a legfontosabb. Csak az számít, és ezt a könyv eszméletlenül jól mutatja be.
És nem csak a szerelmet. Nagyon fontos szerepet kap a szülő-gyerek kapcsolat is. A két fiú szülei nagyon fontos szereplők. Ari a saját családját nézve jön rá az élet nagy dolgaira, többek között arra, hogy mindenki emberből van, mindenkinek vannak titkai, mindenki találkozik nehézségekkel, és nincs olyan, hogy valaki tökéletes, mert igenis megvannak a maga hibái - de a jó tulajdonságai is. Az író tökéletesen mutatja be azt az időszakot egy kamasz életében, amikor rájön, hogy a szülei is voltak olyan idősek, mint ő, és hogy valójában nagyon is hasonlítanak rá, csak idősebbek, és több dolgot éltek meg. Egy kisgyerek sokáig nem látja, hogy ő is ugyanolyan ember, mint a szülei, viszont ahogy felnő, szépen lassan rájön.

A könyv konkrétan a homoszexualitást tárgyalja, de szerintem ugyanúgy szól a többi másságról is. Azok az emberek, akik érezték már magukat kívülállónak, egészen biztosan magukra fognak ismerni. Elvégre annyian vannak, akik valami miatt elütnek a többségtől. Lehet ez azért, mert kicsit más a gondolkodásmódjuk, vagy csak egyszerűen más dolgokat szeretnek csinálni a szabadidejükben, mint a legtöbben, és máris előfordulhat, hogy különcnek érzik magukat. Sőt, szerintem már mindenki érezte magát annak. És a könyv most a különc énünket szólítja meg. Megnyugtatja, hogy nem baj az, ha más, sőt, kimondottan jó, és amíg mi élvezzük az életet, addig minden rendben van.

A stílus, amiben mindezt megírja, megint csak egyedi és szép. Ennek a könyvnek minden egyes sorát idézni lehetne, komolyan mondom. Sok a párbeszéd, de nem véletlenül. Mindennek megvan a maga jelentősége, minden egyes szónak komoly súlya van. Minden mondatnak van egy érdekes üzenete, ami semmiképp sem hétköznapi, és megéri rajta gondolkodni. Olyan dolgok ezek, amikbe magunktól nem feltétlenül gondolunk bele, és csak ezeket a szavakat olvasva jövünk rá, hogy egyébként milyen fontosak.

Ez a könyv számomra rengeteg dolognak új jelentést adott. Magának a szeretetnek, az elfogadásnak, és az élet értelmének. Van egy világnézetem, ez pedig itt fogta magát, és szépen beleépült.
Állítom, hogy az egyik legjobb könyv, amit valaha olvastam.

Karakterek:
Hihetetlenül erősek.
Ari az a tinédzser, aki folyamatosan dühös az egész világra, de maga sem tudja miért. Érzi, hogy valami más benne, és nem teljesen olyan, mint az iskolatársai, de nem tudná megmondani, hogy pontosan mi. És igazából nem csak azért más, mert meleg, hanem egyébként is érdekes gondolkodásmódja van, ráadásul rettentően koraérett. Nagyon megkedveltem, mert nem egy tulajdonságában magamra ismertem, a gondolatait pedig valami fantasztikus volt olvasni.
Dante majdnem ugyanannyira a szívemhez nőtt. Neki is más a világlátása. Nem olyan, mint Ari, de épp ez a jó bennük. Dante sokkal érzékenyebb tud lenni, és első ránézésre kevésbé tűnik zárkózottnak. De egyébként csak azok előtt nyílik meg, akikben teljes mértékben megbízik, és ilyen emberekből nincs túl sok.
A szülőkért szintén odáig vagyok meg vissza. Mind a négy szülőnek megvan a maga története és személyisége. Ők is különleges emberek, és mind mást képviselnek. Össze sem lehet hasonlítani őket néhány YA könyvbeli szülővel. Törődnek a gyerekeikkel és teszik, amit egy szülőnek tenni kell, de ugyanakkor azt is látjuk, hogy ők is emberből vannak, érzelmekkel, véleménnyel, gondolatokkal, rémálmokkal, sebekkel, és minden egyébbel, ami ezzel együtt jár.
Igazi emberi kapcsolatokról olvashattam. Volt itt szeretet és szerelem, volt itt szomorúság, volt itt bűntudat, volt itt az égvilágon minden, ami emberi. Ezeket a szereplőket egyszerűen nem lehet nem szeretni, és ha minden könyvben csak fele ilyen jól összerakott karakterek lennének, már akkor is én lennék a legboldogabb élőlény a Földön.

Borító:
Ebbe is szerelmes vagyok. Tökéletesen visszaadja a könyv hangulatát, a betűtípust pedig külön imádom. Már akkor tetszett, amikor még azt sem tudtam, mi ez a könyv, csak megláttam Moly-on. Egyelőre könyvtári példány van nálam, de egészen biztos, hogy ezt nekem meg kell szereznem, és akkor majd nézegethetem, amikor akarom. Mert akarni fogom, ez biztos.

Kedvenc idézet(ek):
"Ahogy mondtam, Ari, nem mindig cselekszünk helyesen, tudod? Nem mindig a megfelelő dolgot mondjuk. Olykor úgy tűnik, mintha túlságosan fájna, mintsem szembe tudjunk nézni valamivel. Úgyhogy nem nézünk vele szembe. Egyszerűen nem nézünk oda. De attól még nem múlik el, Ari."

"Ja, mindenféle tragikus okom megvolt rá, hogy sajnáljam magam. Az, hogy tizenöt voltam, nem segített. Néha úgy gondoltam, hogy tizenöt évesnek lenni a legnagyobb tragédia mind közül."

"Miért nevetünk? Miért érezzük magunkat egyedül? Miért vagyunk szomorúak és zavarodottak? Miért olvasunk verseket? Miért sírunk egy festmény láttán? Miért forrong a szívünk, amikor szeretünk? Miért szégyenkezünk? Mi az a dolog a gyomrunk legmélyén, amit vágynak hívunk?"

"Elvárom másoktól, hogy elmondják, hogyan éreznek. De abban már nem vagyok olyan biztos, hogy ezt a gesztust viszonoznám is."

"Szörnyűbb dolgok is vannak a világban annál, mint hogy egy fiú a fiúkkal szeret csókolózni."

"Néha azt hiszem, hogy soha nem fogom magamat megérteni."

Rövid összefoglalás:
Olvasd. Általában nem mondok ilyet, mert mindenki mást szeret, és próbálom azoknak ajánlani a könyveket, akiknek a legnagyobb valószínűséggel fog tetszeni, de most azt mondom, hogy mindenki olvassa el nyugodtan. Ha épp van egy kis szabadidőd, vagy nem tudod, mit olvass, vagy csak meglátod a könyvtárban, nekem mindegy, a lényeg, hogy szerintem ez egy olyan könyv, amit sokaknak kéne ismerni.