On Sai - Calderon, avagy hullajelölt kerestetik

Oldalszám: 288
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Kft.
ISBN: 9789632459851
Országos megjelenés: 2012.12.17
Moly.hu: XXX


Fülszöveg:
Calderon ​​kapitány nem mindennapi férfi. Egy jóképű, ifjú főnemes, aki eldobta a rangját egy lányért. Csakhogy a lány meghalt, így Calderon öngyilkos akar lenni. Úriember nem temetkezik hitelbe. Calderon másodkapitányi állást szeretne egy űrhajón, hogy egy kényelmes urnára gyűjtsön, de döbbenetére a kapitányi munkakört kapja meg. Vajon miért sóz rá a Flotta egy hatalmas űrcirkálót, amit nem tud vezetni? Milyen Játszma folyik körülötte? Mit kavarnak a nemesek a háttérben? És mit kezdjen Tainával, a csinos japán kadétlánnyal, akiből árad a narancsillat? És aki a parfüm per légköbméter arányt is képes kivizsgálásra felterjeszteni? Taina szamuráj családok leszármazottja, és ugyanúgy űzi a Játékot, vagyis más manipulálását, mint Calderon. Bármit megtenne, hogy az űrben maradhasson, hiszen odahaza nagyapja már férjet keres számára. A lány útmutatást kér az Ősanyáktól, de a jóskövek veszélyre és halálra figyelmeztetik. Mire rájönnek, mi folyik a háttérben, csak önmagukra számíthatnak, és a kettejük között kialakult érzékeny kötelékre. Vajon elég jó játékosok, hogy szavak nélkül is megértsék egymást? És Taina elég ügyes ahhoz, hogy a kapitányt rávegye a túlélésre?


Véleményem:
Olyan érdekes, hogy On Sai-nál a címek fantáziadússágát illetően csak két véglet létezik, és semmi más. Vagy nagyon jó, találó, egyedi, és már önmagában is szórakoztató, vagy silány. Csak nézzük meg ezt a könyvet, majd nézzük meg a Scar-t, és szerintem máris érthető, hogy miről beszélek.

Ebben a könyvben már megint sci-fi-t játszunk, és az űrben találjuk magunkat. Calderon egy igen különös szerzet, már a legelső oldalon egy öngyilkossági kísérlet közben ismerkedünk meg vele. Egy főnemesi család leszármazottja, de ezt igen hamar képes elfelejteni, amikor egy nő kerül a képbe - csakhogy mire megismerjük, ez a nő halott.
Calderon azonban nem lesz öngyilkos, ugyanis egy halál körül sok a költség, ő pedig nem hagyhatja itt ezt a világot úgy, hogy nem oldja meg ezeket a pénzügyi problémákat előre. Állás után néz, és nagy meglepetésére kapitány lesz egy űrcirkálón, amit mellesleg nem tud vezetni.
Persze ez nem elég, a háttérben minden mozgásban van, és őt sem véletlenül ültették a kapitányi székbe.

Az On Sai könyvekkel érdekes viszonyban vagyunk. Én néha nagyon szeretem őket, de ha épp olyan hangulatom van, úgy érzem, soha többet nem akarok elolvasni egyet se. Ez leginkább azért van, mert az írónő egyes stílusjegyei nagyon tetszenek, mások viszont nagyon nem.

Az viszont kétségtelen, hogy azok közül, amiket eddig olvastam, ez tetszett a legjobban. Kellőképpen humoros, jó a világa, és Calderont nem tudnom nem szeretni.
Az egyik legjobb pontja - és a fókusz is ezen van elsősorban - a Játék, azaz a manipuláció. Calderon mestere ennek, és nem ő az egyetlen a könyvben. Érdekes látni, hogy milyen messzire juthat egy ember, ha manipulálja a körülötte lévőket. Gyakorlatilag szinte bármit elérhet, de a könyv felveti a kérdést: megéri? És a karakterek erre a végén úgy válaszolnak, hogy nem, nem éri meg. Én pedig egyetértek velük, és szerintem ezzel a legtöbben így vagyunk. Lehet, hogy jó pozícióba kerülhetünk, lehet, hogy meggazdagszunk, híresek leszünk, de senki sem fog istenigazából szeretni. Sőt, még csak ismerni sem. Azok az emberek, akik manipulálnak másokat, mindenkinek más arcot mutatnak, és valószínűleg egyik sem a sajátjuk. Calderon tulajdonképpen már úgy érzi, el is veszítette a saját arcát, és csak a maszkok maradtak. Hogy lehet ebből kimászni?

A világ tetszett, de olvastam már jobban felépített sci-fi-t is. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy nem üti meg azt a szintet, amit szerintem egy ilyen könyvnek meg kell - bőven megüti. Csak azt mondom, hogy nem kiemelkedően zseniális. A hatalmi berendezkedésről még szívesen olvastam volna egy kicsit, de talán majd a második könyvben.

Amit szeretek On Sai stílusában, az a humor, és ez talán ebben a könyvében van jelen leginkább. A legjobban azokat a jeleneteket bírtam, amikor Calderon és Taina valamiért közös légtérbe kényszerültek. Hát még ha Taina szemszögéből olvashattam. Akkor ugyanis nem tudtam, mi jár pontosan Calderon fejében, és ettől még szórakoztatóbb lett.
Amit viszont nem bírok, az a túlzott szexualitás. Nem konkrétan szexjelenetek vannak - illetve, nem csak azok - hanem egy-két szereplőnek olyan gondolatai vannak, hogy az már sok. Elviselem én az ilyet, de itt egyszerűen undorítóan van megírva. És ez volt a Scar-ban is, és ugyan enyhébben, de az Apa, randizhatok egy lovaggal?-ban is voltak hasonló dolgok. Nekem nem valósághűbb lesz tőle a könyv, hanem helyenként gusztustalan. Szerintem ilyenre az égvilágon semmi szükség, főleg nem ennyire, de embere válogatja. Sokan a Szürke ötven árnyalatát is elolvasták. Önszántukból. Ki mit szeret olvasni.

A cselekmény végig lekötött. A könyv eléggé karakterközpontú, de azért az írónő nem feledkezett meg róla, hogy az úgy önmagában nem lenne elég, ha lenne egy, vagy kettő erős karakter, akik néha elmennek dolgozni, meg haza, és ennyi. Ha sci-fi, akkor legyen némi kaland is. Bár az első felében nem történik olyan sok minden, szükség volt egy bevezetésre, szóval az nem nagy probléma. Ott még a karakterek bemutatásán és összeismertetésén van a hangsúly.
A legvége viszont nekem egy egészen picikét összecsapottnak tűnik. Minden oda torlódott fel, aztán olyan "gyorsan zárjuk le" hatással történnek még dolgok, és vége. Nem függővég, hanem összecsapás. Legalábbis szerintem, de ez sem vészes.
A szerelmi szál finom és nőies, de ennek örültem is. Ha valakinek most halt meg a felesége, és még öngyilkos is akart lenni emiatt, akkor nem áll neki azonnal nőzni, amint emberek közé kerül. Remélhetőleg.

Jó volt látni a különbséget egyes kultúrák között. Taina egészen más családból származik, és ez meg is látszik rajta. Ugyan nem egészen ért egyet a hagyományaikkal és a család elvárásaival, némelyiket igenis követi, betartja. Calderon háttere megint egészen más, de ez nem jelenti azt, hogy nem találják meg a közös hangot.

Az szinte biztos, hogy el fogom olvasni a következő részt. Ugyan megvannak a maga hibái, nekem több érvem szól a folytatás, mint a megállás mellett.

Karakterek:
Claderon úgy jó, ahogy van. Közel sem tökéletes - sőt. Eleinte tipikusan az az ember, akivel nem is akarok szóba állni, mert messziről kiabál róla, hogy nem az egyenességéről híres. De megvan benne a hajlam a jóságra, csak kicsit fel kell keverni körülötte a dolgokat, és már elő is jön. Tetszett a jellemfejlődése, mert legbelül végig ugyanaz az ember maradt, csak útközben növesztett gerincet csak a hozzáállását alakította át. Intelligens, végtelenül szórakoztató, és kétségtelen, hogy nélküle ez a könyv veszett ügy lenne. Rajta keresztül látjuk, hogy minden tulajdonságunkból lehet kihozni jót és rosszat is. Az már csak rajtunk múlik, hogy melyiket választjuk.
Elég erős karakternek kell lennie ahhoz, hogy egy egész könyvet vigyen el a hátén majdnem egyedül, de sikerült. Állítom, hogy a legjobb On Sai karakter azok közül, akikkel már volt szerencsém összefutni.
Taina szimpatikus, de engem valahogy nem nyert meg. Nekem egy kicsit talán kevés is volt. Nem tudtam sem megkedvelni, de problémáim sincsenek vele. Olyan semleges. Néha kevésnek tűnt a háttér információ, holott ő lenne az egyik főszereplő. Mindenesetre még nem mondtam le róla, és a Calderonnal folytatott párbeszédei nagyon tetszettek. Kíváncsi vagyok, mi lesz vele a következő részben.
Oregon admirálist sikerült egy kicsit megkedvelnem, de inkább nem teszek elhamarkodott kijelentéseket, mert eddig nem sokat kaptunk belőle. Akit még szerettem, az Hegamon. Kicsit még sajnáltam is azért, amit Calderon művelt vele - elvégre, ha jobban belegondolunk, Hegamonnak teljesen igaza volt, hogy nem akart egy hozzá nem értő kapitányt maga fölött tudni. A módszereiért néha azért haragudtam rá, de azt hiszem, a végén kompenzálta a hülyeségeit.

Borító: 
Nem vagyok oda érte túlságosan. Nekem nem adja vissza a könyv hangulatát, és a férfi rajta talán egy ici-picit hasonlít Calderonra, de tényleg csak egy kicsit. Szerintem nem ilyen a kiállása.

Kedvenc idézet(ek): 
"– … A vezérlőben tilos a bőgés és a parfümhasználat…
– Utóbbit nem korlátozhatja, uram – szúrta közbe nyugodtan Taina.
– Ó, ebben téved! A fejfájás csökkenti a munkavégző-képességemet.
– Ez nem bizonyított. Valószínűleg a koncentrációtól függ.
– Hozzak orvosi igazolást?
– Inkább kérek a parancsnokságtól statisztikát az ideális parfüm per légköbméter arányról. Az kevésbé szubjektív – felelte szemrebbenés nélkül a lány.
– Helyes – felelte hidegen Calderon. – Még ma küldje el!"

"– Elég fiatal lehetett, a maga hangja sem öreg. És ilyen hülyeség miatt halni akar? Micsoda korcs, elkényeztetett nemzedék ez!
– Tudja mit? Inkább ugorjon! – csattant föl Calderon."


Rövid összefoglalás: 
Ajánlom. Ha valaki még nem találkozott On Sai könyvvel, de érdeklődik irántuk, akkor javaslom, hogy ezzel kezdje. Nem mondom, hogy bekerült a kedvenceim közé, de akiket meg lehet nyerni egy ilyen erős karakterrel, annak egészen biztosan tetszeni fog. Olvastatja magát és remekül lehet rajta szórakozni.
Ha viszont már olvastál az írónőtől, és nagyon nem tetszett, akkor szerintem kihagyhatod, mert ugyanazok a stílusjegyei, és nem is fognak megváltozni.