Sarah J. Maas - Éjkorona

Kapcsolódó: Üvegtrón

Oldalszám: 496
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Kft.
Eredeti cím: Crown of Midnight
Fordító: Hetesy Szilvia
ISBN: 9789633991350
Országos megjelenés: 2014.11.14
Moly.hu: XXX

Fülszöveg:
Celaena könyörtelen küzdelemben legyőzte ellenfeleit és a király bajnoka lett. Ezentúl a király ellenségeit kell elpusztítania, akik kegyetlen uralmának akarnak véget vetni. A lány azonban ahelyett, hogy eltenné őket láb alól, figyelmezteti őket és ezzel segít nekik. Szörnyű titkát eleinte még Chaolnak sem meri bevallani, akihez akarata ellenére egyre inkább vonzódik. Mennyire bízhat meg benne? Végül is Chaol a királyi testőrség kapitánya. A szívére vagy az eszére hallgasson?

Véleményem:
Bár az első rész nem nyűgözött le annyira, mégis sikerült berántania ebbe a világba, és azon kaptam magam, hogy úgy vágyom a folytatásra, mint a vízre két heti sivatagi bolyongás után. Így hát azonnal fel is rohantam a suli könyvtárába, ahol szerencsére pont bent volt a második könyv, és néhány nap alatt el is olvastam.

Történetünk elején Celaena már a király bajnoka, és bőszen teljesíti a neki szánt küldetéseket - magyarul gyilkosságokat, legalábbis látszólag. Veszélyes játékot játszik, de nem öli meg az embereket, akiket kellene, hanem csak megrendezi a halálukat. Közben egyre közelebb kerül Chaol-hoz, már a mágia is nagyobb szerepet kap, a király ellenségei folyamatosan munkálkodnak a háttérben, és egyre jobban érződik, hogy az elnyomásnak véres felkelés lesz a vége. Celaena mindeközben egyre rosszabb helyzetben van, egyre nehezebben kezeli a múltját, és a jelen eseményei sem segítenek rajta.

Hát, ez a könyv egy igazi érzelmi hullámvasút. Gyakorlatilag össze sem lehet hasonlítani az első résszel, minden szempontból túlszárnyalta az Üvegtrónt és az elvárásaimat is. Az Üvegtrón jó volt, főleg a második felétől, de sokkal több lehetőség rejlett benne, mint amit ki is használt. Az Éjkorona most fogta magát, és megmutatta, hogy tud ő jobbat is - sőt, felvezette, hogy később még ennél is többre kell számítani.

A cselekmény nagyon jó lett. Csak kapkodtam a fejem, azt sem tudtam, hogy most épp kiért/miért izguljak. Még mindig nem a mágia van előtérben, de most már legalább van fény az alagút végén, és látjuk, hogy majd lesz. Nem most, de lesz.
Mindenki hazudik, mindenki átver mindenkit, és nagyjából senki sem az, akinek látszik - ez itt az első számú szabály, ezzel bizony számolni kell. Lesznek itt árulások és brutális gyilkosságok, és Sarah J. Maas az esetek túlnyomó többségében egyáltalán nem finomkodik.

A szerelmi háromszög ebben a részben Chaol felé billen. Az Üvegtrónban inkább Dorian került előtérbe, most fordult a kocka, és a mai napig nem tudom eldönteni, hogy ennek én örülök-e. Ha választani kéne kettejük közül, akkor nem őt választom, de Celaenával talán jobban összeillenek. Az az igazság, hogy szerintem egyikükkel sem alkot olyan igazi jó párost, de hát ez van.
Ettől függetlenül tetszett a kapcsolatuk kialakulása. Jó volt nyomon követni a folyamatot, és a vége felé a szívem szakadt meg értük. Mint mondtam, ez a könyv egy érzelmi hullámvasút.
Aztán: Nehemia és Celaena. Érdekes a kettejük kapcsolata. Mondhatjuk barátságnak is, de azzal nem lehet pontosan leírni, azt, ami köztük folyt. Nehemia folyamatosan igyekezett egy jobb embert kovácsolni Celaenából, ő pedig makacsul nem hagyta ezt, legalábbis egy jó darabig. Érdekes volt ezt látni, és itt is volt mit megkönnyezni.

Sarah J. Maas ebben a részben megmutatta, hogy milyen hatalmas ez a világ, és hogy mennyi mindent tud - és fog - ezzel kezdeni. Látványosan fejlődött az első rész óta. Azt már eddig is tudtam, hogy jó stílusa van, de azóta ezen is javított, a történetvezetés pedig ezerszer jobb. Nem tudok betelni ezzel a könyvvel, és ez nem azért van, mert tökéletes. Sőt. Legyünk őszinték: nem egy sokkal jobb könyvet olvastam már. Amit nem győzök csodálni az az, hogy egy "egynek elmegy" típusú kezdésből a sorozat ilyen gyorsan eljutott odáig, hogy le se tudjam tenni és epekedjek a folytatásért.

A végén a csavar csak azért nem lepett meg, mert véletlenül sikerült akkor elolvasnom az utolsó szót, amikor a könyv a kezembe került, és így már nem volt akkora poén. Mindenesetre szerintem kegyetlenség az olvasókkal szemben így lezárni - akarom mondani, nem lezárni - egy könyvet.

Karakterek: 
Itt jön a kisregény.
Celaena az első rész nagy részében az agyamra ment, és bár a végére sikerült egy kicsit megszeretni, rendszeresen kedvet kaptam hozzá, hogy hozzávágjak valamit.
Ebben a részben teljesen más volt a helyzet. Nem arról van szó, hogy kevesebb lett a hibája, vagy hirtelen ő lett a legjobb ember a világon. Arról van szó, hogy az írónő egy gyönyörű karakterfejlődést mutat be rajta keresztül. Ugyanaz az ember marad, aki volt - az, aki már az előzmény novellákban is volt - ugyanakkor fejlődik. Megismeri saját magát, feltárja a múltját, elkezd azzal foglalkozni, amivel eddig is tisztában volt, csak inkább elnyomta, mert az nyilván sokkal kényelmesebb. A hibáin keresztül tanul, és néha bizony nem elég, ha egyszer követ el egy hibát, ismétlés a tudás anyja. Celaena néhány dologgal kapcsolatban igenis gyáva, de most eljutott odáig, hogy ezt felismerje. A dühkitöréseit képtelen kezelni és rettenetesen hiú, de ez ő. Pozitív irányba fejlődik, de ez nem megy gördülékenyen, hiszen a valóságban sem egyszerű.
Egyre jobban a szívemhez nő, és bár még most is gyakran érzem úgy, hogy fejbe kéne dobnom, szépen lassan az egyik kedvenc karakteremmé válik. És szerintem ez a sorozat egyik legnagyobb érdeme, mert ilyen szép karakterfejlődéssel azért nem találkozik minden nap az ember.
Celaena az Üvegtrón legnagyobb teljesítménye, de azért akadnak még itt jó karakterek. Dorian egyre érettebbé válik, de közben még mindig az a Dorian, akit megismertünk, és ennek én nagyon örülök. Chaol még mindig szerencsétlen és én még mindig nagyon kedvelem. Az az ember, aki folyamatosan mindenkinek a legjobbat akarja, és amit ennek érdekében tesz, azt rendszerint el is bénázza, de hát van ez így.
Nehemiát az első részben kifejezetten nem kedveltem, mostanra az a "nem" elszublimált onnan. Érdekes ember, de alapjáraton jószívű, és nagyon tetszett a barátság szerűségük főhősnőnkkel.
A király egészen jól működik fő gonoszként, de szerintem ő még mindig egy gyengébb eleme a sorozatnak. Sokkal többet lehetne belőle kihozni, jelenleg szinte csak azért van, hogy legyen, mert hát kell egy gonosz.
Ami biztos, hogy a kedves írónő rendesen meggyötörte nagyjából az összes szereplőjét.

Borító:
Eleinte nem voltam oda a stílusért, amiben a borítók készülnek, de most már egyre jobban tetszik. Valószínűleg ez szoros összefüggésben áll azzal, hogy magát a sorozatot is egyre jobban szeretem, de részletkérdés. Kinézetre valószínűleg sosem lesz a kedvencem, de illik hozzá, egynek jó.

Kedvenc idézet(ek):
"A legjobb hazugságok mindig tartalmaznak némi igazságot."

"– Nincs szükségem társaságra.
– Két különböző dolog, amikor az ember akar valamit, és amikor szüksége van valamire.
(…)
– Az ott egy csokitorta?
– Szükséged van rá, vagy akarod?
Úgy mosolygott, mint egy szellem, de a férfinak mázsányi súly esett le a szívéről.
– Azt mondanám, hogy ebben az esetben ez a csokitorta meglehetősen egyértelműen a „valakinek szüksége van valamire” kategóriába esik."

"– Akármit is forgatsz a fejedben, és akármit is akarsz tenni, ne gondold és ne tedd!"

"– Magaddal hoztad egy barátnődet?
Nehemia felsikoltott. Celaena köszöntötte a bronz ajtókopogtatót.
– Szervusz, Mort!
Nehemia hunyorogva nézte a kis koponyát.
– Ez meg hogy? – Oldalról Celaenára nézett. – Ez hogy lehet?
– Ősi mágia és kapitális baromság ötvözete – válaszolta a lány, Mortot pedig gyorsan leállította, amikor az belefogott a történetébe, hogy Brannon király teremtette őt."

Röviden összefoglalva: 
Ha valaki elolvasta az első részt, és nincs kedve a folytatáshoz, akkor megnyugtatom, hogy ez már teljesen más, és nyugodtan essen csak neki, pozitív csalódás lesz. Szerintem megéri elkezdeni a sorozatot, mert élmény olvasni, Celaena jellemfejlődése pedig már önmagában is megér egy misét. Ha valaki viszont nem szereti a fantasyt, nincs oda az olyan könyvekért, amik a miénktől teljesen különböző világban játszódnak, akkor nem garantálom, hogy élvezni fogja. De aki csak egy kicsit is nyitott az ilyesmire, az nyugodtan ugorjon neki, és ne hagyja, hogy a nyitókötet elvegye a kedvét ettől az egésztől.