Erin Morgenstern - Éjszakai cirkusz

Oldalszám: 406
Kiadó: Libri
Eredeti cím: The Night Circus
Fordító: Rakovszky Zsuzsa
ISBN: 9789633100882
Országos megjelenés: 2012
Moly.hu: XXX

Fülszöveg:
Az ​éjszakai cirkuszban nincs porondmester, aki hangszóróján keresztül bejelentené a következő számot, sem bohóc, aki gúnyt űzne a közönségből. Ezekben a fekete-fehér sátrakban páratlan élmény vár rád: az öt érzék ünnepe!

A varázslat és a szemfényvesztés hátterében ádáz küzdelem folyik: a két fiatal mágust, Celiát és Marcót kisgyermekkoruktól fogva azért tanították, hogy mágikus erejük segítségével győzelmet arassanak a másik felett. Amikor Celia véletlenül rájön, hogy Marco az ellenfele, együtt lenyűgöző varázslatba kezdenek.

Erejüket ettől kezdve csak arra használják, hogy örömet szerezzenek vele a másiknak, és az új játék közben észrevétlenül egymásba szeretnek. Mély és varázslatos érzéseiktől hunyorogni kezdenek a lámpák, és a helyiséget elönti a forróság. Sokáig nem is sejtik, hogy olyan játszmába kényszerítették őket, amelynek a végén csak egyikük maradhat életben.

Mikor mestereik megelégelik, hogy kicsúszott kezükből az irányítás, közbelépnek. Celiáék rádöbbennek, hogy nem kerülhetik el a játszma végkifejletét. Csak egyetlen megoldás marad számukra, de ahhoz minden tehetségükre szükség lesz…

Véleményem: 
Csupán néhány órája fejeztem be a könyvet, és azóta azon gondolkodom, hogy írjak-e róla most, avagy sem. Mert ha most írok, akkor még biztosan friss az élmény és pontosan azt tudom átadni, amit olvasás közben éreztem. Ugyanakkor ha leírom, akkor túl sok... hát, valóságot viszek ebben az egészbe, és ezt nagyon nem akarom.
Sok fantasy világban merültem már el, de azt kell hogy mondjam, hogy ez a könyv lezavarja a kispadra majdnem az összeset. Egyszerűen annyira varászlatos és fantasztikus az, amit az olvasók elé tár, hogy arra nincs szó egyetlen szótárban se.

Az alaphelyzetünk az, hogy két mágikus képességekkel rendelkező fiatalt arra kényszerítenek, hogy egymás ellen versenyezzenek. A küzdelem színtere a cirkusz, a szabályok és a cél számukra egyelőre ismeretlenek. Ahogy telik az idő, és egyre több az új sátor, mágusaink egymásba szeretnek, és a cél már nem a győzelem, hanem hogy örömet szerezzenek egymásnak.

A cirkusz váratlanul érkezik.
Tökéletesen igaz. Bár már régóta tervezem, hogy elolvasom ezt a könyvet, és azt is sejtettem, hogy tetszeni fog, azt álmomban sem gondoltam volna, hogy ennyire magával ragad. Csodálatos - talán ezzel a szóval tudnám legjobban jellemezni. A fekete-fehér, éjszakánként feléledő, kiszámíthatatlanul fel- és eltűnő cirkusz varázslatos, és az ember már az elején semmi másra sem vágyik, csak arra, hogy ő is ott lehessen - és ott is van. Annyira fantasztikus az írásmód, hogy ténylegesen látod magad előtt ezt az egészet, aztán csak pislogsz, mint hal a szatyorban, amikor rájössz, hogy valójában otthon/buszon/stb. ülsz. A részeddé válik, te is egy rêveur vagy, aki a cirkusz megszállottja, oda követi, ahova csak tudja, és már-már élni és képtelen lenne nélküle. És ez nem az a megszállottság, amitől egy idő után őrület csillog a szemedben, ez egy olyan megszállottság, ami szebbé teszi az egész életed.
Az Éjszakai cirkusz hatására én fekete-fehér csíkosra akarom festeni a falam, és legszívesebben minden más színt száműznék a szobámból. Sok fantasy világ van, amiben szívesen élnék - a cirkuszért viszont majdhogynem a roxforti levelemről is lemondanék.

Miben rejlik konkrétan a könyv varázsa?
Képtelen lennék pontosan megmondani. Foghatom a fogalmazásra (ami valóban hihetetlenül különleges és kivételes módon magával ragad), vagy magára a világ felépítésére, de ezek annyira kézzel fogható, tárgyilagos dolgok, hogy nem vagyok hajlandó megtenni. Valahogy sokkal jobban esne azt mondani, hogy a könyv lapjait átitatja a mágia.

Vannak részek, amikor a könyv konkrétan az olvasóhoz beszél. Ott vagy, éppen belépsz egy-egy sátorba, és tátva marad a szád attól, amit éppen látsz. Ezek az apró, közbeszúrt részek csak fokozzák a hangulatot. A leírások ráadásul gyönyörűek, tényleg magad elé tudsz képzelni mindent.
Én nem tudom, hogy egy íróból hogyan jöhetnek ilyenek, de az biztos, hogy legszívesebben leborulnék Erin Morgenstern előtt, amiért megajándékozott minket ezzel a könyvvel. Annyira tökéletesen eltalált mindent a világgal kapcsolatban, hogy arra valóban nincsenek szavak, ezt el kell olvasni.

Félreértés ne essék, nem azt mondom, hogy ez a könyv a tökéletes könyv. Bár karakterek és történetvezetés terén is nagyot alkot, azért vannak más könyvek, amik ezekben hasonlóan jók, esetleg jobbak is. De hogy a világa a kedvencem lett, az biztos, és számomra ebben ténylegesen tökéletes. Nem, nem gondoltam volna, hogy én még ebben az életben leírok ilyet.

Maga a történet nem annyira bonyolult, de sok szálon fut és elég sok évet ölel fel. Az 1870-es években kezdünk, és az 1900-as években búcsúzunk. Én személy szerint ezért is odáig voltam, mert bár nem kifejezetten kacifántos, de meglehetősen különleges. Szerelmi történet, de mégse, a karakterek életét a cirkusz elé helyezi, de mégse.
Valójában sok élettörténet együtt, amelyeket sokszor egy valami köt össze, és ez a cirkusz. És a cirkusz mindenkire más hatással van, mindenkit más köt hozzá, mindenkinek más a szerepe. Van, aki a létrehozásánál volt fontos, van, akinek túl sok volt ez az egész, és van, akinek sosem lehet elég belőle.

Ebből kifolyólag a karakterek is nagyon különbözőek. Tény, hogy nem mindegyiküket ismerjük részletesen, de azt látjuk, hogy mennyire más a személyiségük, az életük és a gondolkodásuk. Itt nincs olyan, hogy "rossz ember", itt olyan van, hogy döntés, amivel a többség nem ért egyet. A könyv nem foglal állást úgy igazán senki mellett, hanem rád bízza, hogy mit akarsz gondolni.

A szerelmi szál egyébként nekem külön tetszett. Nem túl sok, de nem is túl kevés, és nem is csak azért van, hogy legyen. Megvan a maga szerepe, de senki sem állítja, hogy ez mindenki szempontjából központi szerep.

Az utolsó pár mondatot egyébként külön imádtam, már csak ezért is megérte olvasni. Egy álom ez a könyv, amiből egyáltalán nem akartam felébredni.
Tulajdonképpen az, hogy valakinek tetszik-e, leginkább azon múlik, mennyire nyeri meg ez a világ. Ha nem (amit én nehezen képzelek el, de hát embere válogatja), akkor valószínűleg nem leszel odáig érte, viszont ha igen, akkor új kedvencet avatsz.

Borító: 
Egyszerűen imádom. Ezt is.
Különösen szép kiadás, igényes és - hát, egyszerűen csak gyönyörű. A borító, a fekete lapszélek, belül a csillagos oldalak... Könyvtári példányt olvastam, és szerintem csak azért fogom magamnál tartani a kölcsönzési idő végéig, hogy nézegethessem.
De tán az is lehet, hogy elolvasom még egyszer-kétszer.

Kedvenc idézet(ek):
"A múlt ottragad rajtad, mint ahogy a porcukor ottragad az ujjadon. Néhány embernek sikerül megszabadulnia tőle, de azért mégiscsak ott van, az események és dolgok, amelyek odáig löktek, ahol most vagy."

"Az emberek többnyire csak azt látják, amit látni akarnak. Leggyakrabban pedig azt, amit mások láttatni akarnak velük."

"A jó és a rossz sokkal bonyolultabb manapság, mint amikor az egyiket egy hercegnő képviselte, a másikat egy sárkány, vagy az egyiket egy gonosz farkas, a másikat egy piros sapkás kislány. És vajon a sárkány nem hőse-e a saját történetének? És a farkas nem egyszerűen azt teszi-e, amit a farkasok szoktak? Bár azért talán nem minden farkas menne el odáig, hogy beöltözzön nagymamának, csak azért, hogy kicsit eljátszadozhasson a zsákmányával."


Röviden összefoglalva: 
Sok könyvet ajánlottam már teljes szívemből, de általában ezt az üzenetük, vagy valami hasonló miatt teszem. Ezt viszont elsősorban azért ajánlom, mert ha nem olvasod el, akkor egy olyan élményről maradsz le, aminek máshogy a közelébe se kerülhetsz. Én egészen biztosan kedvencet avattam, és ez a legkisebb dicséret azok közül, amikkel ezt a könyvet tudom illetni.