2017. december 14., csütörtök

Suzanne Collins - Az Éhezők Viadala

Oldalszám: 390
Kiadó: Agave Könyvek
Eredeti cím: The Hunger Games
Fordító: Totth Benedek
ISBN: 9786155049675
Országos megjelenés: 2011
Moly.hu: XXX


Fülszöveg: 
Észak-Amerika romjain ma Panem országa, a ragyogó Kapitólium és a tizenkét távoli körzet fekszik. A Kapitólium kegyetlenül bánik Panem lakóival: minden évben, minden körzetből kisorsolnak egy-egy tizenkét és tizennyolc év közötti fiút és lányt, akiknek részt kell venniük Az Éhezők Viadalán. Az életre-halálra zajló küzdelmet élőben közvetíti a tévé.
A tizenhat éves Katniss Everdeen egyedül él a húgával és az anyjával a Tizenkettedik Körzetben. Amikor a húgát kisorsolják, Katniss önként jelentkezik helyette a Viadalra, ez pedig felér egy halálos ítélettel. De Katniss már nem először néz farkasszemet a halállal – számára a túlélés a mindennapok része. Ha győzni akar, olyan döntéseket kell hoznia, ahol az életösztön szembe kerül az emberséggel, az élet pedig a szerelemmel.

Véleményem: 
A héten betegállományban vagyok, és mivel a könyvtárig sem tudnám elvonszolni magam, és minden érdekesebb, mint az aktuális kötelező olvasmányom, elkezdtem elővenni a nagy kedvenc disztópiáim első részét. Először az Éhezők Viadalát, majd a Beavatottat, most pedig a Delíriumnak tervezek nekiugrani. Mivel ezekről úgysem írtam, mert még nem volt meg a blog, amikor olvastam őket, két legyet ütök egy csapásra.

Az Éhezők Viadalához sok minden köt. Egyrészt, ez volt az első saját könyvem - az első olyan, amit nem kölcsönbe kaptam, és nem is anyukámtól nyúltam le. Egy iskolai díjhoz kaptam könyvutalványt, amiből futotta az egész trilógiára, amit egyébként két nap alatt ki is végeztem, és utána hetekig nem tudtam magammal mit kezdeni.
Másrészt, ez volt az első disztópiám, és emiatt szerettem bele a műfajba.
Harmadrészt, olyan társadalomkritika van benne, ami a mai napig meghatározza a gondolkodásmódomat.

Na de kezdjük az elején.
Történetünk egy nem túl fényes jövőben játszódik, az összes megmaradt ember Észak-Amerikában él, amit tizenkét körzetre osztottak. Központja a Kapitólium, akik itt élnek, azok azt sem tudják, mihez kezdjenek magukkal, felveti őket a pénz, luxusban élnek. A 12 körzetben azonban más a helyzet, hol jobb, hol rosszabb, de sehol sem valami fényes. Az emberek halálra dolgozzák magukat aprópénzért, éheznek, nélkülöznek, nyomorognak. Ráadásul minden évben megrendezik a Viadalt, ahol minden körzetnek ki kell választani egy 12-18 éves fiút és lányt, hogy aztán élet-halál harcot vívjanak a többi kiválasztottal az arénában.
Így kerül ide főszereplőnk, Katniss is, aki a húga helyett jelentkezik.

Kezdjük ott, hogy történet.
Engem sokadig alkalommal is hozzáragasztott a fotelhez, amiben elkezdtem - és befejeztem. Ez egy igazi, profi "olvastatja-magát" könyv, ami egyszerűen nem hagyja magát letenni. Mindig történik valami, ráadásul az egész érdekesen és izgalmasan van megírva.
Egyszer sem éreztem azt, hogy egy-egy részlet felesleges, vagy hogy valami rossz helyen van, jól ütemezett az egész, ráadásul egy különleges történet.

Aztán, a világ. Engem igazából félig ezzel vett le a lábamról már az első olvasáskor is. Sok rajongója van a trilógiának, de sokan támadták is, pedig olyan brutális és rémisztően igaz társadalomkritika van benne, hogy attól az életkedvem is elmegy.
Az a helyzet, hogy Suzanne Collins sajnos valamilyen szinten jósolt. A kapitóliumiak lelketlensége kezd a mostani fiatalabb generációkra emlékeztetni. Sajnos egyre biztosabb vagyok benne, hogy sok unatkozó, gazdag ember nézné a Viadalt, ha lenne, és nem elborzadna a gondolattól, hogy ilyen létezik, hanem örülne, hogy végre történik valami izgalmas. A felső tízezerből sajnos sokan annyira hozzászoktak a kényelemhez, és hogy mindent megkaphatnak, amit csak akarnak, hogy már minden unalmas nekik, értékrendjük gyakorlatilag nincs is, és épp ezért lassan beillenének a kapitóliumi tömegbe.
Mindezt úgy, hogy a világ más pontjain éhen halnak az emberek.

Szóval igen, írónőnk remekül rátapintott a lényegre ezzel a jövőképpel, és nem is finomkodik. Katnissen keresztül kegyetlenül őszintén közli a véleményét az emberekről és a társadalomról. És szerintem ettől lesz Az Éhezők Viadala igazán nagy könyv, és ez emeli ki a többi YA disztópia közül.
Van egy hihetetlenül részletes világunk, olyan üzenettel, amin mindenképpen megéri elgondolkodni, mert aktuális, és ezeket a problémákat nem szabadna ignorálni, mert attól nem szűnnek meg.

A másik, amit nagyon szeretek a trilógiában, és bár főleg a második könyvben kerül előtérbe, de már itt is van szerepe, az a forradalom kibontakozása. Tökéletesen belelátunk a körzetek helyzetébe, és átérezzük azt, ami a lakóikat hajtja. Az írónő tökéletesen írja le, hogy hogyan lesz a csendben tűrésből forradalom, lépésről lépésre nyomon követhetjük, ahogy egyre többen besokallnak, és azt mondják, hogy elég. Az olvasó teljesen úgy érezheti, hogy részese ennek az egésznek, ő is egy felkelő, ő is a körzetek szabadságáért harcol.

Na és a szereplők. Ez az egész nyilván nem működne erős karakterek nélkül, de nem kell félni, van belőlük bőven.
Katniss már régen is nagyon mély nyomot hagyott bennem, és a mai napig pozitív példaként emlegetem. Nem lesz egyik napról a másikra mindenre-képes istennő, hanem abból gazdálkodik, ami van. Kihasználja a talpraesettségét, ami nélkül eddig sem maradhatott volna életben, azt, hogy ismeri az erőt, hogy tud mászni és hangtalanul közlekedni, és hogy nem hülye. Ésszel él, nem pedig erővel, mert tisztában van vele, hogy utóbbiból másoknak sokkal több van, mint neki. Gyanakvó és bizalmatlan, ami néha valóban hátrány, néha viszont megmenti az életét.
És igen, Katniss nem tökéletes. Mint mondtam, bizalmatlan, túlontúl is, durva és könnyen megbánt másokat. Ami különlegessé teszi, az az igazságérzete, az, hogy a jég hátán is megél, és hogy nem nyugszik bele a dolgokba. A körülmények sodorják oda, ahova jut, de ezek nélkül a tulajdonságai nélkül egyszerűen elbukna és kész.

Peeta egészen más. Jószívű és határozott, ugyanakkor van annyi esze, hogy tudja, a büszkeség néha nem vezet sehova, legfeljebb oda, hogy alulról szagolhatja az ibolyát.
Érdekes őket Katniss-szel látni. Annyira különbözik ugyanis a gondolkodásmódjuk, hogy gyakorlatilag az egész könyvön keresztül más világban élnek. Furcsa ez az egész, de mindenek előtt fájdalmas, amikor a végén találkozik egymással a két látásmód. Csendesen megjegyzem, hogy én még most is stabilan állítom, hogy Katniss és Gale sokkal jobban összeillettek volna, de azért így is érthető ez a szerelmi szál, és teljesen át tudtam érezni.

De nem ők viszik ketten a hátukon a könyvet.
Ott van még Haymitch, aki gyakorlatilag az eszet képviseli, és nekem hatalmas kedvencem, ott van Effie, aki a Kapitóliumban nőtt fel, és ennek megfelelően teljesen vak, de azért nem menthetetlen, ott van Cinna, aki az értelmet és az érzelmeket képviseli a Kapitólumon belül, ott van Ruta és Prim, és nem szabad megfeledkezni a Viadal többi résztvevőjéről sem.

Az egyetlen dolog, amibe néha bele tudtam kötni, az a fogalmazásmód. Néhol egy kicsit túlságosan közönséges, sokkal inkább konyhanyelv, mint irodalmi, de igazából felfoghatjuk úgy is, hogy az előadásmód miatt ez szükséges.

Borító: 
Én odáig vagyok érte. Mostanra biztosan érzelmi okok miatt is, de emlékszem rá, hogy eleve is tetszek. Tökéletesen illik a könyvhöz, szerintem nagyon szép, egyszerű és igényes.

Kedvenc idézet(ek): 
"– Pusztítani sokkal könnyebb, mint teremteni."

"Az ostoba emberek veszélyesek."

"– Különben is, hol van Hyamitch? Nem kellene itt lennie, hogy megvédjen bennünket ezektől az őrült ötletektől? – kérdezi Peeta.
– Ennyi alkohollal a vérében talán jobb is, hogy nincs nyílt lángok közelében – jegyzem meg."

Röviden összefoglalva: 
Szerintem rengetegen vannak, akinek már nem kell ajánlani, de ha valaki még nem olvasta, én nagyon ajánlom. Brutális társadalomkritika egy izgalmas történetbe csomagolva, felejthetetlen karakterekkel, és egy mostanra legendás forradalommal.


2 megjegyzés:

  1. Amikor legeslegelőször kezdtem neki, én pont a konyhanyelv fogalmazása miatt tettem le hamar *narrator voice: it was a fault.*
    Aztán ahogyan felsoroltad, tényleg teljesen kompenzálja azt a többi rengeteg és erős pozitívum, és érdekes volt végre egy teljes, komplex kritikát kapni tőled erről :3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Érdekes tőled egy kedves, jóindulatú hozzászólást olvasni. <3
      De nah, legalább már volt értelme megírni. :'D

      Törlés