Veronica Roth - A beavatott

Oldalszám: 432
Eredeti cím: Divergent
Fordította: Logos
Kiadó: Ciceró
ISBN: 9789635398843
Megjelenés: 2012
Moly.hu: XXX

Fülszöveg:
EGYETLEN DÖNTÉS
alapján megtudhatod, kik az igazi barátaid
EGYETLEN DÖNTÉS
meghatározhatja az értékrendedet
EGYETLEN DÖNTÉS
örökre megmutathatja, kihez és mihez vagy hűséges
EGYETLEN DÖNTÉS, AMELYTŐL MEGVÁLTOZOL

Beatrice Prior az antiutópisztikus Chicagóban él: az itteni társadalom öt csoportra tagolódik, melyek mindegyike egy-egy erény kiművelését írja elő tagjai számára. Ők az Őszinték, az Önfeláldozók, a Bátrak, a Barátságosak és a Műveltek. Az év egy bizonyos napján a mindenkori tizenhat éveseknek el kell dönteniük, melyik csoporthoz kívánnak tartozni. Ennek kell szentelniük életük hátralevő részét. Beatrice ingadozik aközött, hogy a családjával maradjon-e, vagy végre önmagává váljon. Ez a két lehetőség kizárja egymást. Végül olyan döntést hoz, amely mindenki számára meglepetést jelent – még önmagának is.

Véleményem:
Ezt a könyvet is megérte újraolvasni, az egészen biztos.
Na most. Tudom, hogy bár fandom létezik és sokan szeretik ezeket a könyveket, azt is tudom, hogy legalább ennyien viszont ugyanilyen intenzitással utálják őket.
Én az előbbiek táborát erősítem, de ezt meg is tudom magyarázni.

Történetünk főszereplője ugyebár Tris, aki disztópiának megfelelően egy nem túl fényes jövőben él. Chicagoban található az emberiség utolsó morzsája, ahol ezek az emberek egy olyan társadalmat hoztak létre, ami tulajdonságok szerint csoportokra osztja az embereket. Tris születését tekintve Önfeláldozó, új csoportjának a Bátrakat választja, tulajdonságait tekintve pedig elfajzott, tehát több csoportba is ugyanúgy illik. Ez utóbbit pedig nem ajánlott hangoztatni.

Sokan hasonlítják ezt a könyvet az Éhezők Viadalához, nem egyszer megkapta, hogy csak utánzat és hasonlók, de én ezt alaptalannak találom.
A két könyv ugyanis ég és föld. Míg az Éhezők Viadala az emberiség, a nép szabadságára és az elnyomás elviselhetetlen mivoltára koncentrál, addig a Beavatott cselekményének nagy része érzelmi síkon játszódik, és elsősorban az egyén szabadságával foglalkozik.

Mindez már a világában is megmutatkozik. A számok kisebbek, főszereplőnk nem meghalni megy, hanem megismerni magát.
És egyébként az egyik, amit zseniálisnak találok, az maga a világ. A társadalom maradékát öt csoportra osztották, mindezt tulajdonságok alapján. És működik. Legalábbis egy darabig. Amikor az emberek elmennek a tesztre, még egyáltalán nem biztosak benne, hova fognak kerülni. Amikor kijönnek onnan, már tudják, és onnantól, hogy ténylegesen csatlakoznak ehhez a csoporthoz, csak erősödik bennük az a tulajdonság, ami az adott csoportra jellemző, hiszen ezt helyezik előtérbe, erre koncentrálnak, és a végén úgy viselik, mint egy koronát. Nem feltétlenül magán a tulajdonságon van a hangsúly, hanem a hovatartozáson, és ezen keresztül a tulajdonságon.

Ez az egész társadalmi berendezkedés egyébként a harmadik könyvre lesz még érdekesebb és jelentőségteljesebb, de papíron az első könyvről van szó, szóval egyelőre álljunk meg itt.

Főszereplőnk tehát itt él, és ebből kifolyólag eleve középpontban van nála a csoport kérdés. Tris is abban a hitben ringatja magát, hogy majd a teszten megmondják, kicsoda is ő, csakhogy ez nem következik be. Illetve, bekövetkezik, de nincs vele előrébb.
Az egész könyvön keresztül keresi, hogy ki is ő pontosan, hova tartozik, mit kellene tennie. Alapjáraton a teszttel és a csoportrendszerrel mindenkitől megvonják az önmeghatározás lehetőségét, de ami még szörnyűbb ebben, hogy mindezt örömmel fogadják. Hiszen nem kell megismerned magad és rájönnöd, ki vagy, mert majd egy teszt megmondja.

Trisnek ez nem adatik meg, elvégre Elfajzott, három csoportba is beillik, és neki kell döntenie. De a döntése után sem jelentheti ki nyugodtan, hogy jó, akkor innentől ez vagyok én, mert attól még beleillik abba a másik két csoportba is.
A társadalom miatt kétségbeesetten  igyekszik csak egy tulajdonságára összpontosítani, és meg kell várnunk a könyv végét, hogy rájöjjön, ennek nem muszáj így lenni.
Innentől már nem nehéz meglátni mindennek a metaforikus jelentését.

Ez a központi szál, de azért akad más is.
A könyv bemutatja azt is, hogy mire képesek az emberek a sikerért, azért, hogy nekik jó legyen, hogy ne váljanak kitaszítottá. A Bátraknál a felavatás során az idő múltával eldurvulnak a dolgok, ember embernek lesz a farkasa, és mondhatjuk azt, hogy ez túlzás, de sajnos nem az. Normál körülmények között ugyan gyilkosság ritkán lesz a vége, de az emberek gátlástalanul áttaposnak mindenkin, aki az útjukba áll. Akár a becsvágy, akár a kétségbeesés hajtja őket, borzalmas dolgokra képesek, sokan kifordulnak önmagukból, másoknak pedig eleve ilyen a természete.

Megvan benne a család fontossága és az elszakadás nehézsége is, amit szintén szerettem. Tris szereti a családját, de amikor a jövője a kérdés, akkor végül saját magát helyezi előtérbe, és egy bizonyos mértékig ez lenne a normális. Az elszakadás szükséges és mindenkivel meg fog történni, és amíg a családodnak nem ártasz azzal, hogy önállóan döntesz a saját érdekeidet nézve, addig ez teljesen rendben van.

Más kapcsolatokkal már volt egy kis gondom. Tris és Négyes szálával én ki vagyok békülve, nem kiemelkedően jó de nem is pocsék, és hál' Istennek nem ez a legközpontibb szál.
Tris és Christina barátsága viszont néhol nekem rettenetesen erőltetettnek tűnt. Tipikusan egy olyan elem, ami csak azért van, hogy legyen, bár a könyv második felére eltompult bennem ez az érzés.

Összességében nem azt mondom, hogy nincsenek a könyvben hibák. Az a fajta regény ez, amin elég erősen látszik, hogy az író első próbálkozása, és ugyan van tehetsége a dologhoz, bizonyos területeken bőven van még hova fejlődni.
Izgalmasan ír, tény és való, de megvannak azok a pillanatok, amikor egyszerűen csak amatőrnek tűnik. A világ izgalmas, érdekes és látványos lett, a főszereplő szerintem fantasztikusra sikeredett, de a mellékszereplők sokszor túlságosan kétdimenziósak, a cselekmény pedig az írásmód miatt magával ragad, de néhol kicsit esetlen.
De a hibái olvasás közben nem túl feltűnőek, és engem annyira lefoglalt, hogy nem is érdekeltek különösebben.

Borító:
Ez a következő, amit imádok benne. Tökéletesen passzol a könyv hangulatához és nekem nagyon tetszik, igényes, és egyszerűen csak jó ránézni.

Kedvenc idézet(ek):
"Hiszünk a hétköznapi bátor tettekben és a bátorságban, amely arra készteti az embereket, hogy álljanak ki egymás mellett."

"– A mi agyunk azonban sokféle irányban gondolkodik. Nem vagyunk képesek egyetlen gondolkodásmódra leszűkíteni a működését, és ez félelmet kelt a vezetőinkben. Azt jelenti ugyanis, hogy bennünket nem lehet irányítani. Ez pedig azt, hogy akármit is tesznek, mi mindig is gondot jelentünk majd számunkra. "

"Az édesanyám egy alkalommal azt mondta nekem: egymagunkban nem vagyunk képesek a túlélésre – de ha képesek lennénk is rá, akkor sem szeretnénk erre a sorsra jutni."


Röviden összefoglalva: 
Én tudom ajánlani. Tény hogy az írónőnek van hova fejlődni, és hogy véletlenül sem a legjobb disztópia valaha, de elgondolkodtató, olvastatja magát, és a világa kifejezetten különleges. Ritka az, hogy egy YA könyvben a főszereplő lesz a kedvencem, Tris mégis mély nyomot hagyott bennem. Szóval ha valaki szereti a disztópiákat és gondolkodna egyet az önmeghatározás témáján, akkor nyugodt szívvel vegye kézbe.