Becky Albertalli - Simon ​és a Homo sapiens-lobbi

Kiadó:Libri Könyvkiadó Kft.
Oldalak száma:320
ISBN:9789633107782
Kiadás éve:2016
Fordító: Weisz Böbe
Moly.hu: XXX




Fülszöveg:

Sokak ​​szerint a tragédia ott kezdődik, amikor nem jelentkezel ki rendesen a leveleződből, és a féltve őrzött titkaid rossz kezekbe kerülnek. A tizenhat éves Simon Spierrel pontosan ez történt. Martin Addison pedig nem rest megzsarolni a fiút, hogy legyen a randiszervező csicskája, ellenkező esetben közszemlére bocsájtja a mailt a sulis Tumblren, ami köztudottan a Creekwood gimi pletykaközpontja. És akkor apu, anyu, a barátok, a tanárok és legfőképpen Blue is megtudja, hogy Simon MELEG.

Hogy kicsoda bluegreen118? Ezt még maga Simon sem tudja, bár több hete leveleznek haverokról, zenéről, oreozabálásról, vágyakról és félelmekről, no meg arról, hogy milyen ciki is ez a coming out-ügy. Blue valódi kiléte azonban teljes rejtély…

Simonnak fel kell vállalnia az érzéseit, még akkor is, ha az egész suli ezzel szekálja majd, vagy ha otthon kitagadják, hiszen Blue létezik, egy srác, aki csak rá vár, akiért érdemes…

Becky Albertalli első regényének hősébe immár 13 országban szerelmesek a lányok, és hát mit tagadjuk, a fiúk is.

Vélemény:

A könyv első pár oldala után majdnem leraktam, de aztán erőt vettem magamon, és mégis tovább olvastam. Annyit mondhatok, hogy nem bántam meg.

Mikor elolvastam a fülszöveget, tudtam, hogy én ezt bizony el fogom olvasni, és nem csak azért, mert mostanában rá vagyok kattanva az LGBT sztorikra/filmekre/sorozatokra, hanem mert ez egy olyan könyv, amit mindenkének el kéne olvasni. Egy olyan történet, amit mindenkinek meg kell ismerni, főleg annak, aki "nem tartja jó ötletnek" (szépen fogalmazva) az azonos neműek kapcsolatát.

Visszatérve az elejére, hogy miért is tettem majdnem le. In medias res. Amivel alapból nincs semmi bajom, de ez szó szerint úgy kezdődött el, mintha kivettük volna a történet közepét, ahol már ismered a szereplőket a helyszínt, és van arról fogalmad, hogy mégis ki kivel van. Mintha az író feltételezte volna, hogy te már mindent tudsz. Aztán folytattam, és lassacskán felépült a történet. Megismertük a szereplőket, és meg kell mondjam, tetszett ahogy szépen lassan minden összeállt.

Még egy dolog volt, ami nem tetszett, még pedig a sok "szleng" szó használata, amit egy idő után megszoktam, de az elején egy kicsit idegesített. Nem vagyok hozzászokva, pedig én is szoktam használni. Jobban szeretem, hogy ha egy könyv, ami minden esetben (igen, Giger még az Alkonyat is) irodalmi alkotás, igazodik az irodalmi szóhasználathoz, de lehet, hogy ezzel csak én vagyok így. Haladni kell a korral, ezt aláírom, de mi lesz 20 év múlva? Rövidítésekből fog állni az egész, mert éppen az a divat?

És akkor a történet, ami egyébként nagyon megfogott. Van egy 16 éves srác, akiben nem is olyan rég
tudatosult, hogy meleg. Ő Simon. Neki van egy levelező társa, egy srác az iskolában, aki szintén meleg. Azonban ezen és néhány jelentéktelennek tűnő információn kívül nem tud róla semmit, ahogy a Blue-nak nevezett levelező társ se tud őróla sok mindent. Nagyon figyelnek arra, hogy nehogy ki tudja deríteni az egyik a másikról a valós személyazonosságát. Minden szépen alakul, amikor is jön egy idegesítő, egoista hülye gyerek, aki rájön arra Simon meleg, ráadásul van egy másolata a két fiú között folytatott levelezésről. Mit tesz, egy önimádó idióta, hogy ha minden eszköze meg van ahhoz, hogy tönkre tegye egy rendes, normális srác életét, de ennek a srácnak van egy olyan barátja, akibe szerelmes, de nem tud a lány közelébe jutni? Megzsarolja.

Igen persze, zsaroljunk meg mindenkit. Utálom Martint, és az összes többi ilyen embert, mint ez látszik is, de nem baj, ilyen is kell a történetbe. Simon, habár fél hogy lelepleződik mindenki előtt, de legfőképp attól fél, hogy ezzel árt Blue-nak, (ami valljuk be egész aranyos) mindent megtesz (na jó annyira mégse mindent), hogy segítsen Martinnak közelebb kerülni Abbyhez. Ez alatt megismerjük Simon családját, barátai és a kutyáját, és egyre jobban megismerjük Bluet is. Lassan a hosszas e-mail váltások közepette a két fiú egymásba szeret.

Elérkezett az a pillanat, amikor Simon már nem bírja tovább, és személyesen is szeretne a fiúval találkozni, de Blue erre még nincs felkészülve. A fiú minden nap találgatja, hogy vajon ki lehet a titokzatos levelező partnere. Egyre meredekebb ötletek születnek a fejében, egy kicsit már megszállott lesz a végére. És amikor végre kiderül, hogy ki is rejtőzik az e-mailek végén...

Na ja, ezt nem fogom elmondani, mert akkor lelövöm a poént, és azt nem szeretném. Próbáltam a lehető legkevesebb spoilerrel leírni a véleményem.

A karakterek szerethetők. Mindegyik. Még egy kicsit Martin is, bár őt nem bírom. Az egyetlen karakter aki kicsit kiakasztott az Leah volt. Idegesített a viselkedése, egy kicsit olyan drámakirálynős volt.

Borító:

Nem a kedvencem. Nem tetszik. Egyszerűen olyan... olyan nem jó.

Kedvenc idézet(ek):

"Esküszöm, ez a gyerek totál hajlandó elkurvulni azért,
hogy megnevettessen másokat."

"– Mi az a dementor? 
Ne már, ezt nem hiszem el! 
– Nora, többé nem vagy a testvérem. 
– Akkor biztos valami Harry Potter-dolog – mondja."

Rövid összefoglalás: 

Tetszett, érdemes elolvasni. Sokat nevettem rajta, könnyen olvasható. Egy kicsit hasonlít a Glee-hez, aki azt a sorozatot szerette annak ez a könyv is tetszett. Valamint megint csak ismételni tudom magamat. Ez egy olyan könyv, amit mindenkinek el kell olvasnia.