Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Kft.
Eredeti cím: Outlander
Fordító: Farkas Veronika
ISBN: 9789632451862
Országos megjelenés: 2010.12.17
Moly.hu: XXX
Fülszöveg:
1945-öt írunk. Claire Randall, a volt hadiápolónő éppen a második nászútját tölti a férjével a háború után. Egészen addig, míg óvatlanul keresztül nem sétál a brit szigetek rengeteg ősi kőkörének egyikén. Hirtelen „sassenach” válik belőle, vagyis idegen – a háborútól és portyázó klánoktól sújtott Skót Felföldön Urunk… 1743. évében.
Számára ismeretlen erők visszasodorták az időben. Claire olyan intrikák és veszedelmek között találja magát, amelyek az életét veszélyeztetik… és összetörhetik a szívét. Mert találkozik Jamie Fraserrel, egy lovagias ifjú harcossal, és innentől úgy érzi, kettészakítja a hűség és a szenvedély, amely a két teljesen különböző férfihoz köti két egymással összeegyeztethetetlen életben.
Véleményem: El nem tudjátok képzelni, mennyit szenvedtem vele, mire rászántam magam, hogy írjak erről a könyvről. Vannak azok a regények, amikről hiába beszél az ember órákat, a közelébe sem kerül, hogy leírja azt az élményt, amit az olvasás okozott. És itt nem feltétlenül pozitív élményre kell gondolni - bár jelen esetben arról van szó - hanem lehet negatív is. Általában igyekszem teljes képet alkotni a könyvekről, és nem megragadni egy fülszöveg szintjén, mert azzal nem lennénk előrébb. És persze a spoilereket is ki akarom kerülni. Csak hogy tovább bonyolítsam a helyzetem.
Az esetek nyolcvan százalékában épp hogy elolvasom egy könyv utolsó oldalát, már meg is találom a hangom.
Az Outlander esetében napokig erőlködtem, és egy darab értelmes mondatot nem bírtam kierőszakolni magamból. Végül úgy döntöttem, jegelem a témát, talán a blogon véglegesen is.
De rájöttem, hogy igazából csak erre a kis pihentetésre volt szükség.
Szóval. Történetünk a második világháború után veszi kezdetét. Főhősnőnk, Claire éppen második nászútját tölti férjével Skóciában, mivel a háború miatt gyakorlatilag teljesen külön kellett tölteniük az elmúlt éveket, és újra össze akarnak hangolódni. A kedves férj, Frank, a történelem megszállottja, és olyan helyeket keresnek fel, illetve olyan témákat kutatnak szabadidejükben, amit egy átlag ember biztosan nem tenne.A bonyodalmak ott kezdődnek, amikor Claire teljesen véletlenül visszautazik az időben, és 1743-ban találja magát, lázadozó skótok és az őket elnyomó angolok között. Ebben a helyzetben nyilván nem valami nagy előny, hogy ő is angol.
Elég sok minden történik ebben a könyvben. Tekintve, hogy körülbelül 900 oldal, ez azért annyira nem meglepő fordulat. Claire eleinte minden erejével azon van, hogy hazajusson, de ez nem olyan egyszerű. Belebonyolódik a skótok ügyeibe, senki sem bízik benne, senki sem tudja, kicsoda. Ráadásul van szerencséje összetűzésbe keveredni "Black Jack" Randall-lel, férje egyik ősével, aki nem feltétlenül olyan ember, mint a férje. És akkor finom voltam és nőies.
A saját védelme érdekében egyik pillanatról a másikra életében másodszor készül hozzámenni valakihez, akit ráadásul alig ismer. Legalábbis egy darabig.
Nem is tudom, hol kezdjem. Az első olyan ötven oldal nem rántott be, de ez rövidebb könyvek esetében is elég gyakori. Nem tetszett a hangulat, nem kedveltem úgy igazán senkit, de ez szerencsére nagyon gyorsan megváltozott.
Azóta napjában tízszer panaszkodom tíz különböző embernek, hogy nincs kivel beszélnem erről a könyvről, pedig jelenleg az égvilágon semmi más nem érdekel. Valahogy gyakran kifogom az olyan könyveket, amiknek a környezetemben nincs rajongótábora. Márpedig ha én beleélem magam valamibe, akkor abból nincs az a tehetséges ember a bolygón, aki ki tudna rángatni.
Skót Felföld. Pörgős cselekmény. Értelem. Izgalom. Egy szerelmi szál, amit nem lehet nem imádni. És egy olyan sajátos hangulat, ami hiába van rengeteg jó könyv a világon, ritkaságszámban megy.
Nem tökéletes ez a könyv. Véleményem szerint nincs is olyan, hogy tökéletes, és ezt nem csak a könyvekre értem.
Vannak hibái? Vannak. Változtatnék benne néhány dolgon? De még mennyire. Lehet ettől még imádni? Már hogy a kígyóba ne lehetne.
Hogy pontosan mi fogott meg benne ennyire, azt napokig tartó agyalás után sem tudom megmondani. Sok mindent szeretek benne. A szerelmi szál nagyon jó. Szó sincs itt szerelemről első látásra (legalábbis Claire felől egészen biztosan nincs), ugyanis főhősnőnk férjnél van, és éppen ehhez a férfihez szeretne minél hamarabb visszajutni. Jamiet eleinte csak egy egyszerű fiatalembernek tekinti, aki nem igazán tűnik ki a többi újonnan megismert skót közül, legalábbis az akkori helyzetet tekintve. A helyzet az, hogy Claire még akkor sem szerelmes, amikor összeházasodnak. Ez egy eléggé lassú folyamat, és nagyon szépen végig lehet követni. Nem akadálymentes, és nem rózsaszín álom, de az eredményért megéri. Persze ezt szereplőink az elején nem tudhatják, de majd rájönnek. Én nem siettem sehova.
Maga a kor és a téma is jó választás. A skótok nem a legszerencsésebb nép a világon, ezt el kell ismerni, de attól történelmük is van, és érdekes is, mégsem nagyon foglalkoznak vele az írók és filmkészítők. Diana Gabaldon pedig fogta magát, és megragadta az alkalmat, hogy olyan történelmi romantikust írjon, amiből nincs sok. (Egyébként mellékesen megjegyzem, hogy ha tetszik az Outlander, akkor nézzétek meg a Rettenthetetlen című filmet is.)
Persze ez önmagában még nem lett volna elég. Ha megörül magának, hogy talált egy jó kort és helyszínt, aztán a többivel meg nem foglalkozik, akkor elbukik a mutatvány. De ez hála az égnek nem történt meg.
Az írásmód szintén nagyon jó. Claire nővér, és részletesen is belemegyünk a gyógyításba, amikor a helyzet azt követeli. Más területeken már majdnem reklamáltam a sok részletért - lehet találgatni, mi ez a terület - de sok esetben kellett az oda. Mind a szerelmi szál, mind a korkép kialakítása miatt. Nem mondom, hogy mindig... De engem speciál nem zavart.
Csak hogy konkretizáljam is, hogy miről beszélek: azért arra mindenki készüljön fel lelkileg, hogy rengeteg az erőszak és a szex.
A lényeg, hogy minden téren részletes, de nem unalmas, és senkit se tévesszen meg a vastagsága, pont elég rövid ahhoz, hogy az ember túl hamar végezzen vele.
Zenghetnék még ódákat, de szerintem fölösleges. Ad egy bizonyos érzést ez a könyv, amit én itt és most nem fogok tudni visszaadni. Ezt csak és kizárólag akkor lehet megtapasztalni, ha a kezedbe veszed és elolvasod. Sejtettem, hogy élvezni fogom, de azt nem gondoltam volna, hogy ekkora kedvenc lesz belőle.
Karakterek:
Claire egy olyan főhősnő, akit szeretek. Nem szimplán csak elviselem, vagy azt mondom, hogy hát igen, lehet kedvelni, hanem itt arról van szó, hogy ha nem lenne, akkor a könyv rengeteget veszítene. Claire nem hisztis, nem életképtelen, és nem is hülye. Nyilván elég nehezen fogadja be, hogy visszament az időben, de mivel a helyzet ezt követeli meg, elég gyorsan alkalmazkodik. Nem várhatja el, hogy bárki is segítsen neki, mert nincs ilyen ember ebben a korban. Csak magára számíthat. Nem mondom, hogy minden lépésével egyet tudok érteni, de a legtöbbel igen. Ha azt mondom, hogy kidolgozott, akkor még az igazság közelében sem járok. Gyakorlatilag kilép a lapok közül, és el tudom képzelni, hogy ő egy élő-lélegző ember.
És Jamie.
Kezdjük ott, hogy szerelmes vagyok. Én már Will Herondale-ről is lemondtam, pedig az hatalmas szó.
Csinált-e Jamie baromságokat? Még szép. Zavar-e ez engem? Még szép, hogy nem. Azon kívül, hogy tökéletes párt alkotnak Claire-rel, egy olyan ember, akit nem lehet nem szeretni. Gyakorlatilag folyamatosan azt vártam, hogy mikor jelenik meg újra, és nem azért, mert más szereplőket nem szerettem, hanem azért, mert Jamie még ezeken is túltesz.
Diana Gabaldon szereti szívatni a szereplőit, és ez különösen Jamie-re igaz, de sok esetben annak, ami történik vele, jellemformáló hatása van. Jamie okos, bátor, és nagyon jószívű, de egyben hirtelen-haragú is, ami nyilván okoz problémákat. Nagyon kíváncsi vagyok rá, hogy mi lesz ezzel a két főszereplővel, már alig várom, hogy olvashassam tovább a sorozatot.
És persze más szereplők is akadnak. Jack Randall-tól szerintem mindenki idegbajt kap, aki már olvasta a könyvet, aki pedig nem, annak szólok, hogy jobb, ha felkészül. Nem egy egyszerű gonoszról van szó, hanem másról. Az ő karakterén keresztül láthatjuk, hogy mennyire szörnyű lehet, ha a hatalom nem a megfelelő emberhez kerül.
Nem fogok mindenkit felsorolni, mert akkor nagyon sokáig ülnénk itt, de aki még nagy kedvencem lett a végére, az Murtagh. Sokáig nem tudtam, hogy mit gondoljak róla, de aztán szépen lassan kiderült, hogy ha valaki, hát ő megérdemli a tiszteletet.
És érdekelne, hogy pontosan mi Geillis teljes háttérsztorija, de tartok tőle, hogy ez már nem derül ki. Ha mégis, annak nagyon fogok örülni.
Borító:
Nekem igazából az első pillanattól fogva tetszett. Mindig is szerettem az ilyen kis visszafogott, de szép borítókat. Nekem kemény kötéses formában van meg, de hallottam róla, hogy a kartonált borítósról lekopik az arany minta, ami azért nem a legjobb. Főleg, hogy a másodikat már én is úgy vettem meg (szegény blogger vagyok, nincs pénz másra). Ennyi pénzért már lehetne máshogy megoldani, mert azért nem olcsó egy könyv, ez meg főleg nem az. De ez részletkérdés. Az eredeti borító szerintem közel sem néz ki olyan jó, mint a magyar.
Kedvenc idézet(ek): "– Mi baja van szegény gyermeknek? – követelt magyarázatot Jamietől. – Baleset érte?
– Nem, csak hozzám jött feleségül – felelte Jamie, – de nyugodtan hívja ezt balesetnek."
"Egyszer sötétben kelni, hogy kalandra induljunk, az elviselhető. Két nap alatt másodszor, annak már mazochizmusszaga van."
"– Ez meg… nem az, ugye? Jamie, mi az istenért tartasz egy szárított vakondlábat a zsákodban?
– Természetesen reuma ellen – kaptak ki Jamie az orrom alól a lábat, majd dugta vissza a zsákba.
– Hát persze – bólogattam, érdeklődve méregetve Jamie-t. Az arca kicsit elvörösödött zavarában. – Biztosan működik; elvégre nem nyikorogsz."
"– Igen, ügyvédnek kellett volna menned, Jamie. De nem értem, miért hagytam mindig, hogy te beszélj – merengett el Ian a fejét csóválva.
– Mindig még nagyobb bajba kevertél minket, mint amiben eleve voltunk.
Jamie ismét nevetni kezdett. – A toronyra gondolsz?
– Arra. – Ian odafordult hozzám, és kelet felé mutatott, ahol az ősi kőtorony emelkedett a hegyen a ház mögött.
– Az volt Jamie egyik legjobb védőbeszéde – forgatta a szemét Ian.
Ekkorra már mindannyian dőltünk a nevetéstől.
– És Brian ezt végighallgatta? – kérdeztem.
– Ó, igen – bólintott Ian. – Én csak ott álltam Jamie-vel, és bólogattam, amikor megállt levegőt venni. Amikor Jamie végül kifogyott a szavakból, az apja felköhintett, majd azt mondta, „értem". Utána megfordult, és egy kis ideig kibámult az ablakon, a szíjat lóbálva és bólintgatva, mintha gondolkozna. Mi meg ott ácsorogtunk Jamie-vel egymás mellett, verejtékezve. Végül Brian megfordult, és azt mondta, kövessük az istállóba.
– Mindketten kaptunk egy-egy seprűt, egy kefét és egy vödröt, és apám a torony felé mutatott – vette át Jamie a mesélő szerepét. – Azt mondta, meggyőztem, úgyhogy egy „konstruktívabb" büntetési formát választott.
Ian tekintete lassan felfelé vándorolt, mintha a torony köveit követné.
– Az a torony húsz méter magas – magyarázta –, és tíz méter az átmérője, három emelettel. – Felsóhajtott. – A tetejétől az aljáig felsepertük – mondta –, és az aljától a tetejéig lesikáltuk. Öt napunkba telt, és ha köhögök, még mindig érzem a rothadt szalma ízét."
Rövid összefoglalás:
Szerintem nem nehéz kitalálni, mit fogok mondani. Én csak ajánlani tudom, mert felejthetetlen élményt ad, Őszintén szólva fogalmam sincs, konkrétan melyik olvasóknak fog tetszeni. Az biztos, hogy szerintem megéri elkezdeni.Egyébként a sorozat is fantasztikusra sikeredett, ritka jó adaptáció. Könyv-hű, követi a cselekményt, a legfőbb karakterek egy az egyben olyanok, mint a könyvben, megvan a hangulat, minden. Nagyon kevés ferdítés van benne, és sok jelenetet egy az egyben a könyvből másol. Azt is csak ajánlani tudom. Nekem konkrétan semmi más nem járt a fejemben, amíg néztem, és amikor egy majdnem teljesen átvirrasztott éjszaka után az osztálytársam kérdezett valamit, lazán rávágtam az "igen" helyett, hogy "aye".
Idevágok még egy kis zenei aláfestést is, csak mert miért ne, meg mert ebbe is szerelmes lettem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése