Mi történt itt 2016-ban, avagy összefoglaló Passz. módra

Nemrég Blair feldobta, hogy mi lenne, ha röviden összefoglalnánk így év végén, hogy mi is történt idén a blogon. Végül úgy döntöttünk, hogy én (Giger, szolgálatotokra) írom meg, és azért ma, nem pedig tényélegesen az év legvégén, mert holnap ilyenkor négy idióta blogger társaságában fogom porig rombolni Budapestet.

Na de akkor: mi is történt errefelé idén?
Először is, februárban ez a két szerencsétlen úgy döntött, hogy sokadjára is megpróbálkoznak egy közös bloggal, mégpedig könyves és filmes témában. Mindketten szeretünk olvasni, ezen kívül rettenetesen tudunk lelkesedni bármiért, amit egyszer a fejükbe vettünk. Létre is hoztuk a blogot, rettenetes gyötrelmek árán megalkottuk a nevét is, majd február 28. napján mindketten hoztunk egy-egy bejegyzést.

Mi a különbség a Passz., és a többi közösen nyitott blogunk között?
Nos, erre a kérdésre nagyon egyszerű a válasz: ez a blog tovább húzta két hónapnál. Sőt, mostanra tíz hónapnál járunk. És egyáltalán nem áll szándékunkban bezárni.

Eleinte nem mentek túl könnyen a dolgok. Kevés embert érdekelt a blog, hiszen egy ismeretlen könyves blog voltunk a sok közül, semmi több. Én személy szerint nem tudtam, mennyit írjak a könyvekről, mennyire legyek őszinte, mennyire fogalmazzak finoman. Nem akartam elrettenteni senkit egy könyvtől sem, ezért azon is próbáltam szépíteni, ami igazából egyáltalán nem tetszett.
Mind tudjuk, hogy ezen a szinten igen hirtelen léptem át.

Aztán március végén én voltam olyan mazochista, hogy önszántamból elolvassam az Alkonyat sorozat első részét, és akkor azért szépen sorban beütöttek a változások.
Elismerem: a nézettségünk valóban emiatt a vélemény miatt ugrott meg. Itt még mindig nagyon kicsi számokról beszélünk, de nekünk már ez is soknak számított az eddigi eredményeinkhez képest.

Szögezzük le: egyáltalán nem a nézettséget tartom a legfontosabbnak, és ezt szerintem Blair nevében is kijelenthetem. De ha az ember egy bloggal azt szeretné elérni, hogy az általa fontosnak vélt gondolatok eljussanak az emberekhez, akkor nagyon jól tud esni, amikor a kattintások száma egy-egy ezressel feljebb ugrik.

Mindenesetre ezek után több dolog történt a nézettség növekedésénél.
Egyrészt megérkeztek az utálók, akik mindennek elmondtak engem, néha a blogot is, és ask.fm-en bizonyos névtelenek már a legyilkolásomat követelték. Saját magam által.
De megérkeztek azok is, akik úgy gondolták, jól tettem, hogy nyíltan közöltem, mit gondolok, hiszen ilyen könyves blog is kell.
Nagyjából ekkor dőlt el végleg, hogy ez akkor pontosan ilyen könyves blog lesz.

Tény és való, hogy Blair kevesebbszer hoz véleményt, mint én, de az én bejegyzéseim nagy része nélküle nem születhetne meg. Nem akarjátok ti azt látni, hogy milyen, amikor épp hogy becsukok egy könyvet, és elkezd belőlem ömleni az összefüggéstelen és értelmetlen szöveg. Ráadásul ő érdekesebb bejegyzésekkel töri meg az én monoton vélemény-áradatomat. Egyre gyakrabban jegyzem meg magamban, hogy jó csapat vagyunk mi, csak eddig nem találtuk meg a megfelelő témát egy közös blognak.

Na de mi volt még idén?
A tanév végén volt egy elég nagy kihagyásom, mert a szervezetem úgy döntött, ő egy bárányhimlőt sem tud leküzdeni. Majdnem három hétig nem is tudtam olvasni, aztán azt már tudtam, de gép elé ülni nehezen. Mindenesetre mikor összekapartam magam, igyekeztem pótolni (azért hat napon keresztül naponta hozni egy véleményt nem volt olyan egyszerű, mint gondoltam.)
Aztán egy blogverseny. Június vége felé úgy döntöttünk, rendezünk egy ilyet, kipróbáljuk magunkat szervezői téren. A versenyre azért jó páran jelentkeztek, és nyilván nem volt olyan nagyszabású, mint a nagyobb blogger díjak, de szerintem egész jól sikerült. (Azt leszámítva, hogy én két napon keresztül szentségeltem az oklevelek fölött, ráadásul majdnem sikerült nem elküldeni őket a nyerteseknek, mert el is utaztam. Részlet kérdés.) 

Ezek után nagyjából szeptemberig minden ment tovább a megszokott módon. A véleményeim hosszabbak és sokkal szókimondóbbak lettek, elkezdtem komolyabban foglalkozni a YA könyvekkel. Szeptemberben azonban megint jött egy kis változás, ugyanis rájöttünk, hogy filmekről soha az életben nem fogunk írni, és ezt a menüpontot gyorsan el is tüntettük.

Voltak kisebb balhék, magamra uszítottam nem egy rajongótábort, sokszor vágtak a fejemhez keményebbnél keményebb sértéseket, ask-on sem tűntek el teljesen soha az utálóim, de nem éreztem azt, hogy ki kéne szállnom. Ott voltak azok az olvasók, akik dicsérték a bejegyzéseinket, azt mondták, egyedi a blog, jó olvasni a bejegyzéseket, mert mások, mint a nagy átlag.
Mostanra 37 rendszeres olvasónk van, az oldalmegjelenítések száma átlépte a 22 000-ret, és ezalatt a tíz hónap alatt a 76 bejegyzésre 129 hozzászólás gyűlt össze. Néhány blogger erre talán csak legyint, de a mi elképzeléseinket ez bőven túlszárnyalta.

A következő mérföldkő számomra az volt, amikor összeállítottam egy kérdőívet a YA könyvekről, majd az eredményt alapul véve hoztam egy hosszabb bejegyzést, amiben végre "hangosan is kimondtam" (bár nehezen lehet hangosan írni), hogy én igenis fontosnak tartom, hogy foglalkozzunk ezekkel a könyvekkel, és azt is kifejtettem, miért gondolom így. Egyfajta szívügyemmé vált ez a téma, és ha valaki esetleg teljesen idiótának néz emiatt, akkor mielőtt végleg elkönyvelné, hogy az vagyok, ajánlom figyelmébe az említett bejegyzést, amit itt olvashattok el.
Mindez novemberben történt, és azóta semmi különöset nem csináltunk, csak szépen lassan árasztjuk el az internetet a véleményeinkkel.
És egy jó ideig még nem tervezzük befejezni a levegő szennyezését errefelé.

Egy kis visszaemlékezés bejegyzésekkel együtt:
Blair első bejegyzése a blogon: 30+1 nap könyvkihívás - 1. nap
Giger első bejegyzése a blogon: Marie Lu - Legend

Blair legnépszerűbb véleményei:
Nalini Singh - Látomás (Egy világ – két faj – állandó küzdelem 2.)
Becky Albertalli - Simon ​és a Homo sapiens-lobbi
Nalini Singh - Vonzódás (Egy világ – két faj – állandó küzdelem 1.)
Julianne Donaldson - Edenbrooke

Giger legnépszerűbb véleményei:
Stephenie Meyer - Újhold 
Jay Asher - Tizenhárom okom volt...
John Green - Csillagainkban a hiba 
Becca Fitzpatrick - Csitt, csitt

És néhány bejegyzés, ami sokak figyelmét felkeltette, de nem vélemény:
The Social Media book tag
Giger kirohanása az olvasásról
A véleménynyilvánítás hátrányai, avagy miért csináljuk még egyáltalán 

Mindent összevetve, csak azt tudom mondani, hogy örülök, amiért megnyitottuk ezt a blogot, és nem hagytuk elveszni. A saját és szerintem Blair nevében is mondhatom, hogy nagyon hálásak vagyunk azoknak, akik akár csak egyszer is úgy döntöttek, hogy rákattintanak egy bejegyzésünkre, és végiggondolják, amit leírtunk.
Sok kedvencet avattunk idén, én konkrétan Outlander függő lettem, de persze sok olyan könyvvel is találkoztunk, ami minden lett, csak kedvenc nem. (Blair még mindig nem fejezte be A Vegyészt, de ha addig élek is, egyszer el fog jutni a végéig.)
Még egyszer köszönjük mindent a kedves olvasóknak! Úgy gondolom, a Passz. mostanra a magáénak mondhat egy egyéni stílust, amit szeretnénk 2017-ben is megőrizni. Továbbra is itt leszünk és szaporítjuk az interneten a könyvvéleményeket, hiszen minket nem olyan egyszerű lerázni, ha valamit a fejünkbe vettünk. (Biztosíthatunk titeket afelől, hogy bár az a 10 hónap számunkra egy rekord, hiszen még nem tartott ki ennyi ideig közös blogunk, mindent megteszünk azért, hogy ez a szám egyre nagyobb legyen.)
Szeretnénk előre is boldog új évet kívánni, reméljük, mindenki kiszórakozza magát szilveszterkor és újult erővel esik neki 2017-nek (tudom, ez még viccnek is gyenge volt).

Minden jót kíván a ti két hűséges kattant Árnyvadászotok: 
Blair és Giger