2017. március 1., szerda

Könyv és zene

Az egy dolog, hogy olvasás nélkül egy napot sem tudok elképzelni - na de zene nélkül sem. A zenének talán egy kicsit még jobban a függőjévé váltam, és fogalmam sincs, hogy pontosan mikor. A napjaim egy jelentős részében be van dugva a fülem, ugyanazt számot hetekig képes vagyok hallgatni, és még ezek után sem unom meg - szerintem ezt sokaknak felesleges magyarázni. Szükségem van zenére, és kész.
És mivel az olvasással is hasonlóan állok, néha menthetetlenül összekapcsolódik a fejemben egy könyv és egy szám, vagy épp egy könyvadaptáció zenéje válik az aktuális kedvencemmé.
Ilyeneket gyűjtöttem most össze, és egyébként kíváncsi vagyok rá, hogy ti jártatok-e már hasonlóan.

A hamis herceg (Jennifer A. Nielsen) - Linkin Park - Final Maquerade (Ezt a szót egyébként képtelen vagyok elsőre helyesen leírni)
Az égvilágon semmi köze hozzá, és előre szólok, hogy a legtöbb ilyen lesz. Egyszerűen csak imádom mind a számot, mind a könyvet, és egyszerre akadtam rájuk. Már nem most olvastam a könyvet (épp ideje lenne újraolvasni), ennek ellenére akárhányszor meghallom ezt a számot, eszembe jut.



Az Éhezők Viadala (Suzanne Collins) - Lorde - Everybody Wants to Rule the World
Úgy egyébként nem vagyok oda a számaiért, nem az én stílusom. És ennek a számnak sem vagyok oda az eredetiéért, ez a feldolgozás mégis tetszik. Pedig Az Éhezők Viadalához is írtak egy rakat számot, és ez pont nincs köztük, de én fogtam magam és hozzákötöttem. Amikor befejeztem a könyveket, napokig ezt hallgattam, mert teljesen visszahozta a hangulatot - és nekem még eszem ágában sem volt elengedni. Tulajdonképpen még illik is hozzá.



Legenda (Marie Lu) - Linkin Park - Castle of Glass
Hát igen, a Legenda trilógia mostanában mindenhol ott van a bejegyzéseimben, de mit lehet tenni.
Ez egyébként egy olyan szám, amin szinte bármikor képes vagyok sírni, és ne kérdezzétek, miért, mert én sem tudom pontosan.
A Legenda trilógia pedig olyan nekem, mint sokaknak Az Éhezők Viadala. Őszinte leszek: nem tudnám megmondani, melyiket szeretem jobban. Ezt a trilógiát én a nagy disztópiákhoz sorolom, és ez nem semmi kijelentés, ugyanis ebben a műfajban elég sokat várok. Szintén teljesen random kapcsoltam össze a zenét és a könyvet, de ez már az én fejemben így marad, míg világ a világ.



Ballada (Maggie Stiefvater) - Imagine Dragons - Bleeding Out
Erre a számra egyébként a fontosabb szereplőimet szoktam megölni a saját irományaimban.
Odáig vagyok ennek a nőnek minden könyvéért, bár a Ballada és a Látó szerelme talán egy kicsit gyengébbek, mint a többi irománya.
Tisztán emlékszem rá, hogy épp egyedül voltam otthon, és ezt a számot üvöltettem, aztán gondoltam egyet, és elkezdtem olvasni a Balladát, a zene meg úgy maradt. Igazából az első egy perc után fel sem tűnt, hogy szól, de tudat alatt valószínűleg később is érzékeltem, mert teljesen összekötöttem a kettőt.


Outlander (Diana Gabaldon)
Na ez már egy kicsit más tészta. Mert egyrészt van olyan zene, amit önkényesen kötöttem hozzá, meg van a többi.
Az Outlander számomra egy életérzés, és ehhez nem csak írott szöveg tartozik. Ez ugyanis azon ritka könyvek egyike, amiből fantasztikus adaptációt csináltak - aminek nem mellesleg a zenéje is gyönyörű. Elég meghallanom egyetlen kis részletet, máris előtör a megszállott fangirl, és rohan a polchoz simogatni a könyveket.
Én magam a Linkin Park - In My Remains c. számát kötöttem össze vele, szintén teljesen random. (Igen, megint Linkin Park.)
És itt muszáj megemlítenem magát a sorozat openingjét, mert hát azt nem lehet szavakkal jellemezni, azt hallani kell. (Giger azóta egyébként szerelmes a skót duda hangjába)



Két nagy kedvencem még a Harry Potter és a Gyűrűk Ura filmek zenéje. Nem találkoztam még olyan HP rajongóval, aki ne pörögne fel teljesen attól a jól ismert dallamtól, a Gyűrűk Ura esetében viszont nem egészen ez a helyzet. Ott sokan egyszerűen csak elmennek a tény mellett, hogy hát igen, a filmekhez van zenei aláfestés is, de én abba is szerelmes vagyok.
Érdekes, hogy egy-egy egyszerű dallam milyen heves érzéseket tud kiváltani az emberből - csak azért, mert egy könyvet juttat az eszébe.
Mindenesetre én ezzel a kettővel zárok mára. Ha kedvetek támadt lepötyögni, hogy ti hogy álltok a témával, akkor kíváncsian várom!





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése