Top 10 borzalmas borító

Vannak azok a könyvborítók, amiket meglátva az ember első gondolata az, hogy mégis ki volt az, aki úgy döntött, hogy ezzel jó ötlet kiadni egy könyvet - a második pedig az, hogy a többiek miért nem ütötték agyon.
Persze nem borító alapján kell ítélni, de abban szerintem mind egyetértünk, hogy jobb érzés a kedvenceinket egy szép kiadásban látni, mint egy borzalmasban.
Mindenkinek más tetszik, ez aztán végképp emberfüggő, de vannak azok a borítók, amikre tényleg szinte mindenki azt mondja, hogy katasztrofálisak - és itt jön a kérdés, hogy akkor kiknek tetszettek?
Fontos leszögezni, hogy ez a lista olyan borítókat tartalmaz, amik szerintem, az én személyes véleményem szerint nem túl gyönyörűek. Senki lelki világába nem szándékozom beletaposni, mindenkinek megvan a joga a véleményalkotásra.

10. J. L. Armentrout - Obszidián 
Még mielőtt a torkomnak ugrotok, hogy persze, csak mert én nem szeretem magát a könyvet se, és a borítót is le akarom húzni, leszögezném, hogy ennek a véleménynek semmi köze a cselekményhez vagyis annak teljes hiányához. 
Persze, a modell nagyon jól néz ki, meg minden ami kell. De tényleg kilóra akarjuk eladni a könyveket? A "Nézd, van benne egy szexi pasi!" szerintem egyáltalán nem elég, sőt. És itt egyértelműen ezen van a hangsúly. A háttér nem valami igényes, és a csajból alig látszik valami, holott papíron elsősorban az egész róla szól. Egyszerűen messziről ordít róla, hogy olcsó módszerekkel akar megvenni magának.

9. Lauren Oliver - Mielőtt elmegyek
Fogalmam sincs, miért ilyen a borító, a történetről nem sokat mond el. Sőt, túl sok köze sincs hozzá. Nekem összecsapottnak tűnik, egy amolyan "jól van az úgy" megoldás, amiért nem lelkesedem túlságosan. Pedig a könyv maga nekem nagyon tetszett, értelmes és elgondolkodtató, még ha nem is az írónő legjobb könyve.

8. Brigid Kemmerer - Storm
Nem egész egy éve olvastam, és azóta is próbálok rájönni, hogy ez a borító mégis mi akar lenni. Egyrészt megint azt a kilóra megvevős módszert próbálja alkalmazni, amitől falnak megyek, másrészt konkrétan nem tudom beazonosítani, hogy melyik modell melyik szereplő akar lenni. De tényleg nem. Egyik sem hasonlít egyikre sem.
És mi ez a nagy kékség? A fényképész beszabadult a tropicariumba, és nem tudták kirángatni onnan, ezért ott kellett lebonyolítani a fotózást?

7. On Sai - Scar
Van itt nekünk egy ilyen meglehetősen veszett színvilág, hozzá egy csaj közelije, aki épp "meg fogom enni az arcod" képet vágott, amikor belemásztak a fényképezőgéppel az arcába. Az már csak mellékes apróság, de azért megjegyzem, hogy a cím szépen lekopik róla, és még borzasztóbban néz ki az egész. Nem tudom, hogy ez hogy sikerült, de itt valaki nagyon mellényúlt.

6. Neal Shusterman - Unwind (amerikai)
Hálát adok az égnek, amiért nálunk nem ezzel jelent meg. Látom, hogy mi akar lenni, ettől függetlenül sokkal jobban hasonlít egy nagy kék pacára, mint bármi másra. Értem én ezt az ujjlenyomatos mintát... de mi köze is van ennek a könyvhöz? Ha nem tudnám, mi a cím, azt sem tudnám hol keressem, annyi hasonló kriksz-kraksz van rajta. Amikor valaki ezt megcsinálta, miért nem csaptak rá a kezére? Az még egy dolog, hogy aszerint az egy ember szerint jól van ez így, na de az összes többi, aki láttam megjelenés előtt?

5. Lauren Oliver - Káosz 
Brit tudósok folyamatosan kutatják, hogy a magyarok mégis miért ítélték arra Lauren Olivert, hogy a könyvei nálunk csak és kizárólag borzasztó borítókkal jelenhetnek meg. A Mielőtt elmegyek egy dolog, azt átvettük. De a Delírium-trilógiának volt egy egészen viselhető borítója, mi meg szépen átöltöztettük ebbe a valamibe. Még csak azt sem tudom, hogy ez a kép konkrétan kit akar ábrázolni, mert hogy nem Lenát, az biztos. Az első és a harmadik még úgy ahogy elmegy, de ez... Valaki a kiadónál vagy ízlésficamos, vagy csak vicces kedvében volt, és teljesen random vágott oda egy képet "borító" álnéven.

4. Richelle Mead - Vámpírakadémia
Nagyon sokan panaszkodtak már a sorozat borítóira, és szerintem teljesen jogosan. Az egy dolog, hogy semmi köze magához a könyvhöz, de ezen kívül látványnak sem valami jó. Miért néznek ki úgy a szélei, mintha valaki kihipózta volna? A lány rajta ki akar lenni, és miért áll úgy, mint aki a kép elkészülése utáni pillanatban lefejelte a kamerát? Az eredeti kiadáson pedig olyan, mint aki már le is fejelte, és épp be van kábulva. Ráadásul - igen, ez még nem minden - nagyjából minden kiadás hasonlóan rettenetesre sikeredett, pedig nagyon sok országban kapott más-más borítót, szinte senki sem tartotta meg az eredetit.

3. James Dashner - Az Útvesztő
Általában nem szeretem, ha egy könyvből film készül, és rögtön ki is adják filmes borítóval, mert szerintem két külön dolog. De ennek a könyvnek jót tett. A magyar kiadásnak legalábbis biztosan.
Nem tudom, hogy ez honnan jött, de a legjobb az lett volna, ha valaki villámsebességgel vissza is gyömöszöli oda. Szerintem egyszerűen csak igénytelennek tűnik. Akkor már inkább hagyták volna meg az eredetit - bár, megmondom őszintén, nekem az se nyerte el a tetszésemet. De ennél még mindig jobb.

2. Dan Krokos - Hamis emlékek
Egyetlen egy kérdésem lenne: miért?
Volt egy egészen jó borítója, ami illett is hozzá, nálunk meg megkapta ezt. Semmi köze a történethez, a rajta lévő emberkék sokkal idősebbnek látszanak, mint amilyen idősek a szereplők, a háttérről meg azt sem tudom, mi akar lenni. Ráadásul olyan a szerkesztés, mintha egy hatéves dobta volna össze egy használhatatlan képszerkesztő programmal. Kár érte, mert egyébként nem rossz könyv, de ettől isten bizony elmegy a kedvem az olvasástól, pedig egyébként rám egyáltalán nem jellemző, hogy befolyásolna a borító.

1. Ilona Andrews - Magic Bites (amerikai)
A magyar sem lett túl szép, de ehhez képest egy valóságos csoda.
Komolyan mondom, ezen már csak nevetni tudok - illetve tudnék, ha a csaj nem nézne olyan ijesztően. Az oroszlánhoz előbb mennék oda, mint hozzá, mert a tekintetük alapján kisebb rá az esély, hogy élve felfal.
A szerkesztés még borzasztóbb, mint az előzőnél, pedig az nagy szó. A háttér gyakorlatilag kivehetetlen. Ez a sok felesleges zöld maszat pedig azt a benyomást kelti, hogy valaki hagyta bepenészedni.
És tényleg rémálmaim lesznek ettől a hölgyeménytől.

Nos, ez voltam én mára. A blogszülinapnak hamarosan vége, még holnap hozunk rendhagyó bejegyzést, aztán könnyeket hullajtva elengedjük e nemes eseményt (haha).
Ismétlem: nem kell velem egyetérteni, én senkit nem akartam megbántani. Mindenkinek más tetszik, engem ezek a borítók nagyon nem nyertek meg, de hát embere válogatja.
Levezetésképpen hagyom Barókát idepofátlankodni a végére.
(Nem, köszönöm szépen, sosem voltam normális.)