Az első & az utolsó book tag

Egy évesek lettünk! 
Tényleg nehéz elhinni, hogy már itt tartunk. Egy ideje annyira természetesnek vesszük a blog létezését, hogy közben fel sem tűnt, mennyire szalad az idő. Köszönjük ezt az egy évet mindenkinek, aki akár csak egyszer is elolvasta egy bejegyzésünket! Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de szerintem Blair nevében is mondhatom, hogy mi remekül éreztük magunkat, és igyekszünk úgy alakítani a dolgokat, hogy ez a későbbiekben se változzon.
Előadhatnánk egy újabb hegyi beszédet, leírhatnánk hatszázszor, hogy mennyire örülünk, de ennek nem sok értelmét láttuk. Ezért inkább úgy döntöttünk, hogy hétfőtől péntekig minden nap bejegyzéseket hozunk - de nem a megszokott formában. Hogy mikor mi jön, az meglepetés, annyit elárulunk (nagy kegyesen) hogy a mai napon mindketten egy-egy tag-gel kezdünk.
Reméljük, tetszeni fog ez a hét, és azért még egy köszönöm-öt ideszúrok, biztos, ami biztos. Jó szórakozást, és boldog szülinapot nekünk!

Na szóval, mint említettem, mindketten tag-gel kezdjük a hetet. Múlt héten elszabadultunk az interneten, és bitang módon úgy döntöttünk, névre szóló kihívás nélkül fogunk tag-eket kitölteni.
Ez a mostani innen van, utólag is köszönöm a blog írójának, hogy nagylelkűen minden minden vállalkozó szellemű bloggernek feldobta a kitöltés lehetőségét. (Ígérem, befejeztem.)

1. Miről szólt az első blogbejegyzésed? Miről az utolsó?

Ezen a blogon először bemutatkozást - vagy valami annak csúfolt katyvaszt - írtam, de most inkább maradjunk a könyveknél. Az első könyvvélemény Marie Lu - Legenda c. könyvéről szólt. Még rettenetesen kezdő voltam, finomkodtam és óvatoskodtam, ezért logikusnak tűnt olyan könyvet választani, amiről jó véleménnyel vagyok. Nem akartam rosszakat írni, senki lelki világába nem akartam beletaposni, és elszánt fanok gyűlöletét sem kívántam kivívni. Akkor én ki naiv még úgy gondoltam, hogy ezt később is tartani fogom.
Mindenesetre ez a könyv azóta is közel áll hozzám, és kezdésnek nem volt rossz.
A legutóbbi pedig Az álmok második könyve volt.

2. Ki volt az első blogger, akitől olvastál? Ki az utolsó?

Őszintén szólva ebben nem vagyok egészen biztos. Ami biztos, hogy az első olyan, akire emlékszem is, az Blair. Hát igen.
Egy Harry Potter fanfictionjével hozott össze a sors. Ez volt az első fanfic, amit lelkesen követtem, és ennek hatására döntöttem úgy, hogy elkezdek komolyabban foglalkozni az írással, és átpártolok a Bloggerhez (előtte g-portálon voltak felvállalhatatlan blogjaim). Egyébként akkor kezdtünk el beszélni, ő segített belerázódni a dolgokba, és azóta pedig már itt tartunk.
Utoljára pedig Deszy könyvajánlóján bóklásztam. És sírtam az Outlander harmadik részlről szóló bejegyzésen.
Még nem olvastam a könyvet.
És a bejegyzés nem spoileres.
Nem voltam idegileg instabil állapotban, dehogy.

3. Melyik volt az első könyv, aminek a megvásárlására emlékszel? Melyik az utolsó?

Ablak-Zsiráf. Erre tisztán emlékszem. Marha büszke voltam magamra, hogy van egy könyv, ami csak az enyém.
Legutóbb pedig négy könyvet vettem egyszerre (kicsit elszaladt velem a ló, és még most is nyögök miatta, de nem mondom, hogy nem érte meg) ezek pedig: Cassandra Clare - Éjfél kisasszony, Rick Riordan - Csata a labirintusban, Az utolsó olimposzi, Neal Shusterman - Unwind.

4. Melyik volt az első könyv, amit teljesen egyedül olvastál el? Melyik könyvet olvastad utoljára?

Az első könyv, amit ténylegesen regénynek is lehet nevezni, A két Lotti volt. Vicces, mert aztán negyedikben meg ezt kaptuk kötelezőnek. Annyira megragadt bennem, hogy még most is kívülről tudom a teljes cselekményét. Amikor először olvastam, még rettenetesen lassú voltam, de nagyon örültem magamnak, hogy egyedül olvasok.

Az utolsó pedig A csábítás kilenc szabálya.

5. Melyik volt az első disztópia, amit olvastál? Melyik az utolsó?

Az Éhezők viadalával kezdtem, és emiatt a trilógia miatt szerettem bele a műfajba. A második és a harmadik részt ugyanazon a napon olvastam ki, és utána hetekig lelki-beteg voltam. Azóta is a kedvenceim közé tartozik, bár a végén volt egy-két rész, aminél csak fogtam a fejem.
Az utolsó pedig vagy A halhatatlanság szabályai volt, vagy pedig a Négyes, mint Beavatott kiegészítő kötet. Most ha agyonütnek (agyhelyen) sem tudom megmondani, mi a sorrend.

6. Mi volt az első paranormál romantikus, amit olvastál? Mi az utolsó?

Giger fél órán át próbálta lenyomozni, pontosan mire kell ezt érteni, és arra jött rá, hogy nem olvas ilyet.

7. Melyik volt az első könyv, amin sírtál? Melyik az utolsó?

Annyira nem szokásom könyveken sírni. Annyira.
Gyakran előfordul, hogy egy könyv lelkileg meggyilkol, és utána napokig borzalmasan érzem magam, és ilyenkor rendszeresen mondom is, hogy sírtam rajta, de ezt nem kell komolyan venni.
De azért előfordul, hogy valóban megkönnyezek egy könyvet, még ha nem is valami gyakran.
Az első a Harry Potter és a Főnix Rendje volt. Rowling nagyon ért hozzá, hogy fájdalmasan írja le a kedvenc szereplőim halálát.
Az utolsó pedig az Outlander második része, azaz a Szitakötő borostyánban volt, és hát te jó isten. Aki nem olvasta, annak nem spoilerezek, aki meg olvasta, úgyis pontosan tudja, miről beszélek.

8. Melyik volt az első sorozat, amit befejeztél? Melyik az utolsó?

Az első ha minden igaz, akkor a Harry Potter sorozat volt (nem kell hanyatt vágódni a meglepetéstől). Utána egyébként vagy egy évig szinte semmi mást nem olvastam, csak a Harry Pottert újra és újra. A számolást olyan hét körül hagytam abba, fogalmam sincs, azóta hol tartok. De a Harry Potter volt egyébként az a könyv is, amit először olvastam angolul, és hihetetlenül örültem a fejemnek közben, amiért értettem is.
Az utolsó Sophie Jordan Firelight-trilógiája (1., 2.), és arról inkább ne is beszéljünk. Szerintem ti is jobban jártok, meg én is. De főleg én.

9. Melyik volt az első könyv, amit nem tudtál befejezni? Melyik az utolsó?

Na, ilyen könyv még egy se volt. Nem egyszer előfordult már, hogy rettenetesen szenvedtem olvasás közben, és nem értettem, hogy mégis miért nem teszem le azt a könyvet - de nem tettem le. Ha valamit elkezdek, akkor azt be is fejezem. Amikor elkezdtem olvasni, akkor természetesnek vettem, hogy ez így működik, később pedig egyszerűen csak úgy döntöttem, hogy így folytatom olvasói pályámat. Ez is egy ilyen csak-azért-is elvem, aminek az ésszerűségét én magam is gyakran megkérdőjelezem - de azért tartom magam hozzá. Büszkeség is van a világon.




Nos, ennyit erről a tag-ről. Ha valaki kedvet kap hozzá, akkor én csak bátorítani tudom, nekem megtetszett.
Boldog szülinapot nekünk, holnap folytatjuk!