Melissa Grey - A lány éjfélkor

Oldalszám: 416
Kiadó: Maxim
Eredeti cím: The Girl at Midnight
Fordító: Robin Edina
ISBN: 9789632617145
Országos megjelenés: 2016
Moly.hu: XXX


Fülszöveg: 
New ​York városa alatt él az aviánok titokzatos, ősi népe, akiknek testét toll borítja, ereikben pedig varázslat folyik. Ősrégi bűvölet rejti el őket az emberek szeme elől – egyetlen lányt kivéve. Ekhó szökevény zsebtolvaj, lopott kincsek eladásából tengeti az életét, amelyeket a feketepiacon ad el a vevőinek. Az aviánokon kívül nincsenek barátai, sem családja.
Ekhó okos és merész, néha talán kissé pimasz is, ám mindenekfelett rendületlenül hűséges. Így amikor egy évszázadok óta húzódó háború hulláma ostromolja otthona határait, úgy határoz, hogy ideje végre cselekedni. A legenda szerint egyetlen módon lehet örök időkre véget vetni a harcnak: fel kell kutatni a Tűzmadarat. Ez a mesebeli teremtmény állítólag olyan elképesztő hatalommal rendelkezik, amilyet a világ még sohasem látott. Nem könnyű az Ekhó előtt álló feladat, de a tolvajélet egy leckét alaposan a lány fejébe vésett: hogyan szerezheti meg, amit akar.
A háború nem várt fordulatokat hoz, és Ekhónak küldetése során együtt kell működnie az ellenséggel, az ifjú sárkánypikkelyes drakhar herceggel. Először bizalmatlan vele, ám ahogy az idő halad, lassan összebarátkoznak, és Ekhó hirtelen azon kapja magát, hogy visszavonhatatlanul vonzódik a fiúhoz…

Véleményem: 
Amikor megláttam, hogy megjelent ez a könyv, el akartam olvasni. Tetszett a fülszöveg, gondoltam, sokat nem veszíthetek vele (max időben. Bár az életkedvem is bánta), és mikor összefutottunk a könyvtárban, gondoltam, miért ne.
Hát azért ne, mert ennyi erővel akár azzal is tölthettem volna azt a kevéske szabadidőmet, hogy állok a szobám közepén és bámulok egy képet az Alkonyatból. 

Ebben a könyvben megismerünk egy érdekesen hangzó, de rettenetesen lebutított világot, ahol főszereplőnk kap egy feladatot, amit végrehajt, és itt a vége, fuss el véle.
Azt hihetnétek, hogy túlzok, de nem. Nem történik semmi érdekes, csak egy rettenetesen sablonos cselekményünk van, és az sincs valami szépen kifejtve. Én kis naiv még a kétharmada körül is bíztam benne, hogy majdcsak jön valami, amit érdemes kiemelni, amiért megéri végigszenvedni, és nem jött.

Pedig az első pár fejezetben még nem is tűnt veszett ügynek. Kaptunk egy érdekesnek titulálható, új fantasy világot, egy egészen szimpatikus főszereplőt, meg egy kevésbé szimpatikusat. A probléma az, hogy ezen a szinten normális esetben egy ilyen hosszúságú könyvben már legkésőbb az 50. oldal környékén túl kellett volna lépni. Félreértés ne essék, nem az a baj, hogy lassan indul, hanem hogy leragad egy kezdetleges szinten. Ez olyan, mint amikor életedben először találkozol valakivel, bemutatkoztok egymásnak, majd ezt a kemény két mondatot ismételgetitek órákon keresztül.

Azt a történetet mind ismerjünk, amelyben egy fiatal élete fenekestül felfordul egy fantasy világban, mert kiderül, hogy ő a kiválasztott, és neki kell elvinni az Egy Gyűrűt Mordorba, amit nagy nehezen meg is old, szerelembe esik, majd mindenki boldogan él, amíg meg nem hal. Azzal még önmagában szerintem nincs is baj, ha egy sokadik könyv is hasonló vonalat követ, amennyiben ennél sokkal, de sokkal több szorul bele. Ez egy olyan sztori, amire rengeteg mindent lehet építeni, és amit most is sok YA és nem YA követ, néha úgy, hogy észre sem veszed, mert annyi minden van benne ezen kívül. De ebben a könyvben semmi plusz nincs, csak ennek a sablonnak a lebutított változata - amiről eleve nem is jutott eszembe, hogy lehetséges, pedig ezek szerint az.

Oké, a történet semmilyen, gyakorlatilag nem is éri meg beszélni róla. És az érzelmek?
Nos, ha a könyv tudna beszélni, most valószínűleg visszakérdezne, hogy azt eszik-e, avagy isszák. Van szerelmi szál, csak nem érződik, hogy az szerelmi szál. Elméletben az, a gyakorlatban már nem igazán.
Aztán. A Caius-Dorian-Jáspis rész. Na hát az pontosan úgy néz ki, mintha Melissa Grey fogta volna a Végzet Ereklyéi Jace-Alec-Magnus részét, majd a végtelenségig lebutította, és a saját "könyvébe" gyömöszölte volna. Alec és Magnus területén ráadásul nem csak a kapcsolattal csinálta, hanem a karakterekkel is, és ez fájt. Lehet egy hatalmas nagy véletlen, de még így sem sokkal jobb a helyzet, mert ezek a kapcsolatok így is, úgy is lebutítottak és értelmetlenek.

Van még egy barátság Ekhó és Borostyán között, de az megint csak úgy van és örülünk neki, aztán ennyi. Nem tudjuk, miért barátok, csak azt, hogy azok, aztán vége is van a mesedélutánnak.
Az Aláról ne is beszéljünk. Elvileg egy jóságos támogató szerepét akarta betölteni, nekem legalábbis az jött le, de ez se jött össze.

Már említettem, hogy a világ érdekes egy csöppet. De ez is megragadt ilyen szinten. Az alap elképzelésben látok fantáziát, a kivitelezés azonban semmilyen, ráadásul néhol az aviánok kimondottan nevetségesnek tűnnek. De most tényleg. Egy rakat tollas ember. Hogy nem tűnik fel soha senkinek? És hogy nem tűnt fel az írónak, hogy amikor ezt gyönyörűséges csodának akarja beállítani, akkor saját magát teszi nevetségessé? Az egész háborúsdi lehetne jó, ha nem lehetne két mondatban összefoglalni az egészet.

Ebben a könyvben épp ezekből kifolyólag gyakorlatilag semminek sincs súlya. Lehet érezni, hogy a kedves szerző mikor akart érzelmeket előcsalni az olvasóból, de mivel a cselekmény egy nulla, a karakterek semmilyenek, és úgy összességében, minden kevés, egyszer sem jár sikerrel. Amikor meghal egy-egy szereplő, nem tudtam átérezni a helyzetet, mert nem volt mit átérezni. Az esti híradóba több drámaiság szorult.

Viszont az írásmódért jár egy piros pont, mert ott tényleg vannak jóságok. A leírások jók, van némi humor, a nyelvezete nem unalmas, nem igénytelen. De itt ki is fújt.
Tulajdonképpen az zavar, ami az ilyen típusú könyvekből sugárzik - azaz az "ezeknek jó lesz ez is" elv, mely szerint a YA olvasók úgyis hülyék, tehát bármi szemetet oda lehet nekik dobni. Már egyszer leírtam részletesen, hogy szerintem mit lehetne és kéne kezdeni ezekkel a könyvekkel, de Melissa Grey megint egy olyan szerző, aki ezzel nem ért egyet. Vagy csak szimplán nem való írónak, és nem gondolt semmit.
Elhiszem, hogy az ilyen könyveket el lehet adni, de könyörgöm, ne. Ne akarjunk rásózni minden szemetet a fiatalokra, hanem mutassuk meg, hogy van ennél ezerszer jobb is.

Karakterek: 
Most ezek után mit mondjak? A szereplők mind kétdimenziósak, semmi extra nincs bennünk. Kicsit olyanok, mintha más könyvek - vagy akár filmek - jellegzetes karakterei megtetszettek volna a kedves szerzőnek, ezért átemelte ás odaadta volna egy-két tetszőleges tulajdonságukat néhány üres bábúnak.
Ekhó az elején szimpatikusnak tűnt, csak aztán nem lett vele semmi. Mindenesetre azért jár neki egy jó pont, hogy az össze humor, ami a könyvben van, az miatta van.
Caiusnak van kettő darab tulajdonsága. Gratulálok hozzá, nehéz lehetett összevadászni.
Dorianről és Jáspisról semmit nem tudok elmondani, csak amit már fentebb is említettem.
És Borostyán megint csak kevés. Ha Tanith-ról egy picit többet tudunk meg, akkor az már sokat dobott volna a helyzeten, de ő meg csak azért van, hogy legyen egy gonosz is.
Igazából ilyen téren aztán abszolút nincs mit mondani. Egy félresikerült, semmilyen könyv, semmilyen szereplőkkel. Van benne lehetőség, csak nagyon mélyen.

Borító: 
Én azóta sem tudtam összerakni, hogy ez mégis miért illik a könyvhöz, de ezt leszámítva nem néz ki rosszul. Brit tudósok folyamatban kutatják, hogy ezt miért és hogyan párosították össze, addig is kénytelen vagyok egyszerűen beletörődni, hogy ez van.

Kedvenc idézet(ek): 
"– Szóval, ez tulajdonképpen egy kincses térkép – állapította meg Ekhó. – Könyörgöm, mondd, hogy hamarosan kalandos küldetésre indulok, amihez törpök, tündék és emberek szövetsége szükséges!"

"– Mire véljem ezt a megtiszteltetést? – kérdezte Ekhó. Szorosan megmarkolta a tőrt. – Először a Félszemű Vitéz, most pedig te. Talán engem próbál becserkészni Amerika legújabb Sárkány leszek! fordulójának teljes stábja?"


Rövid összefoglalás: 
Nem igazán tudom ajánlani. Nem az a kategória, amit olyan gyakran szidok, hanem egyszerűen csak rettenetesen semmilyen. Gondolkodtam rajta egy ideig, hogy kinek ajánljam, de semmi nem jutott eszembe. Kihagyható.