Kerstin Gier - Az álmok második könyve (Silber 2.)

Oldalszám: 344
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Kft.
Eredeti cím: Silber – Das zweite Buch der Träume
Fordító: Szakál Gertrúd
ISBN: 9789633997536
Országos megjelenés: 2016.10.21
Moly.hu: XXX

Fülszöveg:
A Silber-trilógia sziporkázó második kötete Kerstin Gier bestseller-szerző tollából

És ebben a pillanatban, a hirtelen támadt csendben meghallottam azt az ismerős, vészterhes matatást mindössze néhány méterre tőlem. Bár senkit sem láttam, és egy bölcs hang a fejemben figyelmeztetett, hogy ez csak álom, mégsem tudtam megakadályozni, hogy lassan elhatalmasodjon rajtam a páni félelem.
Anélkül, hogy pontosan tudtam volna, mit teszek, és ki elől menekülök, ismét futásnak eredtem.


Véleményem: 
Ennek a nőnek nem lehet nem szeretni az írásmódját. Igazából szerintem a semmiről is képes lenne olyan szórakoztatóan írni, hogy ne akarjam letenni. És ráadásként nem a semmiről ír. (Fantasztikus felfedezés.)

A trilógia második részében folytatódnak főhősünk kalandjai az újonnan felfedezett álom-világban. Liv már egészen gyakorlott álmodó, de most sem megy minden simán. A legrosszabb az egészben, hogy az álmok világa felettébb rejtélyes, és nem tudjuk, pontosan mitől és/vagy kitől kell tartani, csak azt tudjuk, hogy valami nincs rendben. És persze család és szerelem szinten is van egy kis dráma, nehogy szereplőinknek legalább ébren nyugta legyen.
Hát, azért nem mindig irigyeltem őket.

Na de. (Ezekről az értelmetlen, random odadobált szavakról leszokhatnék.)
Engem a fantasy-szál továbbra is teljesen elvarázsol, imádom az egészet. Én magam rengeteget álmodom, bár a legtöbbször nem emlékszem rá, hogy mit, de az részletkérdés, és sokszor fantáziáltam már róla, hogy tulajdonképpen mi lenne ha... Nagyon sok dolog van az emberi aggyal kapcsolatban, amit a mai napig senki sem tudott megfejteni, és ilyenkor az emberben akaratlanul is felmerül a kérdés, hogy vajon mi minden van, amiről nem tudunk? Kerstin Gier ezt a kíváncsiságot használta ki, és szerintem fantasztikusat alkotott. Nagyon sokan mindig is hajlottunk rá, hogy többet képzeljünk bele az álmokba, mint amennyi valóban van bennük, és tessék. Ezek a könyvek egy nagyon kreatív és szerethető világot tárnak a szemünk elé.

Tehát van egy nagyon jó világunk. Mi van még?
Egy jó cselekmény. Megmondom őszintén, nekem sokkal jobban tetszett, mint az első rész. Közelebb éreztem magam a szereplőkhöz, az eseményeket sokkal jobban át tudtam élni. És nem csak álmok szintjén tetszettek jobban az események, hanem azokon kívül is.
Liv családjában nem minden alakul tökéletesen, és az írónő mindezt olyan stílusban adja elő, hogy én végignevettem az egészet. Florence hisztizése, a Mr. Snuggles körülötti herce-hurca - olyan események, amik fele ennyire sem lennének érdekesek, vagy izgalmasak, ha nem poénokkal adnák elő.

Van azért családi dráma is, és az a jó, hogy Kerstin Gier tudja, hol a határ. Remekül egyensúlyoz a paródia-szerű túlzások és a komolyabb témák értelmes kifejtése között. Nem csinál viccet abból, amiből nem kéne, és nem dramatizál túl semmit. Mindent pontosan annyira vesz komolyan, amennyire egy humoros ifjúsági könyvben kell.

Külön kiemelném Liv, és Mia, a húga kapcsolatát. Egyrészt nélkülük a poénok egy jelentős része kimaradna, másrészt nagyon jó nézni, ahogyan kitartanak egymás mellett, és folyamatosan segítik a másikat. Ez már az első részben is tetszett, most pedig még jobb lett.

És még valami: Liv és Henry.
Na igen.
Sokan (és akkor az még finom és nőies jelző) kiakadtak a viselkedésén, és már el is kezdték Liv-et mással összehozni.
És ez a része engem igazából mondhatni teljesen hidegen hagy.
Ami viszont nagyon tetszett ezzel kapcsolatban, az az, - és ez most egy kisebb spoiler, de szerintem annyira azért nem vészes - ahogy a könyv a szakítást kezeli. Liv nem lesz önkéntes mártír. Nem fagy le hónapokra, nem akar véget vetni az életének, nem adja elő a Hattyú halálát. Finom célzás.
Persze, meglehetősen rosszul érzi magát, és ez természetes. De a könyv nem adja elő, hogy kész, vége, ennyi volt, az életnek innentől nincs értelme. Ésszerűen kezeli a szerelmet és a kapcsolatokat, és ilyen YA könyvekre már nagyon szükség volt. Mert igen, a szerelem tényleg nagyon tud fájni, tényleg tud borzalmas időszakokkal tarkítani az ember életét. De attól még természetes dolog, és hiába fáj, nem fogsz belehalni.
Megmondom őszintén, én ezek után azért drukkolok, hogy ne is jöjjenek össze többet.

Egy icipici hiány azért maradt bennem, mégpedig szülő fronton. Az írónő Időtlen szerelem trilógiájának egyik erőssége a családi rész, az, hogy a főhősnek megvan a maga kapcsolata az édesanyjával, nem pedig csak úgy van, mert ilyennek is kell lennie. Itt viszont ez hiányzik. Értem én, hogy ez egy másfajta kapcsolat, nem is olyan szoros, de akkor is. Gyakorlatilag semmit nem olvashatunk róla, és kár érte, mert a kedves szerző már megmutatta, hogy tud ő ennél jobbat.
Illetve ott a vége felé egy kicsit összecsapottnak éreztem a dolgokat, de ez már tényleg csak apróság. Nem feltűnően rohanós, csak azért lehetett volna ezt egy kicsit szebben is.

Egyébként egy jó hangulatú, élvezhető könyv. Többet hozott, mint az első rész, és remélem, hogy a harmadik is minimum ilyen lesz. Igazából nem tudom eldönteni, hogy az írőnő másik YA trilógiáját szeretem jobban, vagy ezt. Elég sok minden múlik a harmadik részen, mert ezt a helyzetet még nagyon el lehet rontani. De én bízom benne.


Karakterek: 
Liv-vel összesen annyi bajom van, hogy majdnem teljesen ugyanolyan, mint Gwendolyn az Időtlen szerelemből. Ez akkor egyáltalán nem zavaró, ha azt a trilógiát nem olvasta az ember, így viszont azért szemet szúr. Nem teljesen ugyanaz a karakter, de nagyon hasonlít. Pedig nem hiszem, hogy Kerstin Gier nem tudott volna valami újat. Nagyon jó karakter, humoros, szerethető, néha kicsit szerencsétlen, de nem idegesítően - csak már bemutatta egyszer, más névvel. Bár erről olvasás közben általában meg tudtam feledkezni.
Miát nagyon megszerettem, legalább annyira hozzám nőtt, mint Liv. Szintén szórakoztató, és imádom a Sherlock Holmes-mániáját.
Henry annyira nem nőtt hozzám, de igazából bajom sincs vele. Én majdnem minden lépését meg tudtam érteni, még ha nem is minddel értek egyet. Nem rossz karakter, csak eléggé zárkózott, és ezt Liv még nem nagyon tudja befogadni. Mindenesetre azért kíváncsi vagyok rá, hogy vele mi lesz a továbbiakban.
Grayson pedig még mindig a személyes kedv

encem. Szerethető, rendes, figyelmes - hát, valami ilyenről álmodtam kiskoromban, amikor azt mondtam, hogy nekem kell egy idősebb testvér. Nagyon megszerettem az első részben is, most pedig még jobban a szívemhez nőtt.


Borító: 
Nagyon tetszik. Szép a mintája, tökéletesen illik a tartalomhoz. Tetszik, hogy sok kis szimbólum jelenik meg rajta, amik mind-mind kapcsolódnak a történethez. A színével az elején nem nagyon voltam kibékülve, de aztán hozzászoktam. Valahogy nagyon elütött az előzőtől, ami ugyebár fekete. De igazából a stílusához sokkal jobban illik ez, mint valami sötét szín.

Kedvenc idézet(ek):
"Ha a változás szele közeleg, egyesek falakat építenek, mások szélmalmokat."

"Mrs. Spencer elégedetten beleszürcsölt a teájába. Egészen biztosan félrenyelt volna, ha tudja, hogy a háromkirályok napja Mr. Snuggles utolsó napja lesz, és épp most hívta meg magához Mr. Snuggles gyilkosait. Ez utóbbiaknak pedig a leghalványabb fogalmuk sem volt arról, hogy ki az a Mr. Snuggles. Mit sem sejtve nyúltunk a fahéjas gofriért."

"– Ha valamire büszke vagyok, akkor az az inszubordinációra való hajlamom – jelentette ki Mia, amikor elindultunk hazafelé. Én ezzel szemben úgy éreztem magam, mint egy két lábon járó kollaterális kár."

"Augusztus végén három hónapos világ körüli útra indult a Queen Elizabeth fedélzetén, és amikor november végén kipihenten, lebarnulva, ajándékokkal megrakva hazatért, azzal kellett szembesülnie, hogy kedvenc fia egy amerikai nőt hozott a házba, a két lányával, a dadusukkal és a kutyájukkal együtt. Érthető, hogy úgy érte a dolog, mint derült égből villámcsapás, és meglepetésében szóhoz sem tudott jutni. De sajnos nem sokáig, mert aztán beszélni kezdett, és azóta sem hagyta abba."

Rövid összefoglalás: 
Ha valaki szeretne jókat nevetni olvasás közben, akkor meleg szívvel ajánlom az egész trilógiát. Van min izgulni benne, de azért se nem komor, se nem sötét. A humora már megér egy misét, a fantasy rajongók pedig valószínűleg gyorsan megszeretik a világát.