Leigh Bardugo - Árnyék és csont

Oldalszám: 376
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Kft.
Eredeti cím: Shadow and Bone
Fordító: Varga Csaba Béla
ISBN: 9789633734506
Országos megjelenés: 2014.06.27
Moly.hu: XXX

Fülszöveg:
Alina ​Starkova sosem várt túl sokat az élettől. A határháborúk során elveszítette a szüleit. Árvaként csupán egyvalakire számíthatott. Egy másik kis földönfutóra, Malra, a legjobb barátjára. Ám mostanra már rá sem számíthatott. Mindkettőjüket besorozták hazájuk, Ravka anyácska hadseregébe. A két fiatalnak életveszélyes küldetésre kell indulnia az Árnyzónába. Ezen az iszonyatos helyen a földöntúli sötétség az úr, ahol valósággal hemzsegnek az emberevő szörnyetegek. Amikor támadás éri a katonai konvojukat, mindannyiuk élete veszélybe kerül. Ám Alina ekkor olyan titokzatos erőnek adja tanújelét, amiről mindaddig még ő sem tudott. A csodálatos megmenekülés kiszakítja a hétköznapok világából.. . Meg sem áll a fővárosig, az uralkodó udvaráig, ahol az árva lány is a Grisa testvériség tagja lesz. Vezetőjük, a titokzatos Kom úr úgy véli, Alina az, akire oly régóta vár Ravka sokat szenvedett népe. A legfőbb varázsló szerint az Alinában rejtőző erő képes lesz elpusztítani az Árnyzónát. A cári udvar fényűző forgatagában sokan Kom úr új kegyeltjének tartják a lányt, aki csak nehezen tud beilleszkedni Mal nélkül. Miközben hazája egyre nagyobb veszélybe kerül, feltárul előtte egy hajmeresztő összeesküvés. Dönteni kell. Szembeszáll a birodalom leghatalmasabb nagyuraival? Egyedül a múltja mentheti meg… hogy Alina megmenthesse a jövőt.

Véleményem:
Már szokásommá vált, hogy leírom a közös történetünket az adott könyvvel, mielőtt ténylegesen használható információkat nyögnék ki, szóval...
Az Árnyék és csont régóta érdekelt. Sosem tűnt olyan hű-de-népszerű könyvnek, de azért láttam, hogy sokan szeretik, és amikor kijött a második része, igen sokan lelkesedtek fel. Úgyhogy amikor megláttam a suli könyvtárában, nem is volt kérdés, hogy hazaviszem (annak ellenére, hogy egy másik könyvtárból épp kemény 10 órával ezelőtt vittem haza nyolc könyvet, de részletkérdés).

Történetünk egy mágiával teli világban játszódik. Főhősünk, Alina, egyszerű katona, ám amikor társaival át kell kelnie a rettenetes Árnyzónán, kis híján halál fiai-lányai lesznek, és előtörnek belőle mágikus képességei. Ezek pedig olyan képességek, amikkel felszámolhatja az Árnyzónát, ha megfelelően kiképzik, és megmentheti országát.
Persze ez közel sem ilyen egyszerű, mindig van valami, ami nem hagyja, hogy a változatosság kedvéért egyszer az életben minden simán menjen. Komoly politikai játszmák zajlanak a háttérben, és Alinának az érzelmeit is tisztába kéne tenni.

Először is: jár egy nagy piros pont a világért. Meg egy hasonló méretű fekete az írásmódért.
Érdekes, és rettenetesen kreatív. Nem az a tipikus "ott áramlik a mágia ezerrel", hanem egészen egyedi és nagyon jól körülírt. Minden mágiával kapcsolatos jelenetet remekül el tudtam képzelni, az Árnyzónás rész az elején különösen tetszett. Borzasztó volt maga a helyzet, de tetszett.
A mágia lehetne részletesebben leírt, de összességében elégedett vagyok vele. A birodalom és a politikája szintén tetszett. Nem tudhatja az ember, hogy kiben bízhat, mert azt sem tudjuk, hogy kivel mi történt eddig és most épp milyen indítékai lehetnek. Alinával együtt jövünk rá bizonyos dolgokra, a többi pedig pont úgy titok előttünk, ahogyan előtte is. Van itt árulás, vagy ármánykodás, van itt elég sok minden.

A hangulata szintén nagyon tetszett, igazából gyorsan tudtam vele haladni, nem nagyon engedte magát letenni, és még utána is velem maradt.
De sajnos itt nagyjából ki is fújt. És én sokkal, de sokkal többet vártam.

A cselekmény jó, meg néhány helyen kellőképpen mozgalmas is, máshol viszont unalmas és sablonos. Van egy olyan alapszituációnk, amit már száz meg száz történetben láthattunk, és sokszor ezen kívül nem is mutat mást, ami kár, mert szerintem tudna, ha nagyon akarna. Van egy fantasztikus világa és érdekes elemei, szóval hiszek benne, hogy más területeken is vannak még jóságok, csak nem jöttek elő. Remélhetőleg a második rész jobb lett ilyen szempontból.

Aztán: emberi kapcsolatok. Most nyilván nem fogom lelőni a poént, hogy ki az áruló és ki nem, mert az azért nem kis spoiler. És ezen a területen ez az egyetlen érdekes elem.
Alina és Éjúr kapcsolata rettenetesen gyors és minden logikát és következetességet nélkülöz. Félek tőle → nem vagyok oda érte → jaj de szerelmesek lettünk. Valahogy így néz ki, és ez nem szépen, nyomon követhetően történik, hanem csettintésre.

Alina és Mal kapcsolata már egy fokkal jobb, de még mindig nem az igazi. Az elején a könyv még szépen felvezeti, hogy együtt nőttek fel, és barátok, de Alina már régen többet érez, csak nem akarja elmondani, mert fél. Ez azért is tetszett, mert ilyet inkább csak fordított helyzetekben szoktunk látni a YA könyvekben.
Csak aztán valahogy ez a szál is... ellustult. A vége felé gyakorlatilag semmilyen magyarázatot nem kaptunk, csak azt láttuk, hogy mi van, de azt nem, hogy miért. Pedig a legtöbb esetben a miértek és a hogyanok gyakorlatilag ezerszer fontosabbak, mint maga a történés.
Aztán.
Alina és Zsenya. Egyetlen egy szó: nem. Alina már körülbelül a második közös pillanatuknál a barátnőjeként emlegeti Zsenyát. De nem. Összekényszerültek - oké. Megkedvelték egymást - oké. De a barátságok nem pillanatok alatt születnek, hanem ehhez annál sokkal több kell. Alina és Zsenya ennek ellenére rögtön megosztanak egy csomó dolgot egymással, és minden ami kell.
Nem. Nem játszunk ilyet. Mert a fiatal olvasó lazán elhiszi, hogy hát akkor egy barátság összesen ennyi, és nem fog ennél többet áldozni a kapcsolataira.

De minderre még azt mondtam, hogy oké. Legyen. Még így sem nevezném közepes könyvnek, hanem maradhatott a jó kategóriában. Ami viszont rettenetesen felidegesített, és így az élmény felét egyszerűen elvette és még ugyanazzal a lendülettel kihajította az ablakon, az az írásmód. És a szóismétlés. Valósággal. Mindig minden valósággal történik. Engem ez olyan szinten zavart, hogy az már valósággal katasztrofális. Valósággal félre kellett néznem néha, hogy más szavakkal is összetalálkozzak. Annyiszor van benne ez az egy nyomorult szó, hogy az valósággal megszámlálhatatlan.
Tulajdonképpen fogalmam sincs, hogy ez most a fordító nagy hibája, vagy eleve volt valami gebasz a könyvvel, és így kellett fordítani, mert hát hűnek kell maradni az eredeti szöveghez. Igazából a könyv felétől már nem is érdekelt, csak azt vártam, hogy mikor futhatok bele végre egy olyan bekezdésbe, amiben egyszer sincs valósággal. Rettenetesen haza tudja vágni az élményt az ilyen.
És még ha ez lenne az egyetlen gond, de nem az. A fantasys részek jól elképzelhetőek, de egyébként a leírások nagy része nagyon amatőrre sikeredett. A párbeszédek, a harcjelenetek, a minden. És van az a szint, ami alatt ez már nagyon zavaró és befolyásolja a könyvről alkotott képet.

Minden hibája ellenére, én el fogom olvasni a következő részt. Sok dolog nem tetszett, de sok dolog meg tetszett, és ez elég ahhoz, hogy adjak neki még egy esélyt.

Karakterek:
Alina... Hát. Nem lapos, és nem az a tipikus sablon, ami jó. Viszont nem nagyon tudtam megkedvelni. Sok megmozdulásával abszolút nem értettem egyet, és a lelki világát sem igazán tudtam megérteni. Szerintem rajta keresztül sokkal jobban be lehetett volna mutatni, hogy milyen az, amikor az ember a legjobb barátjába szeret bele, de a kedves szerző nem élt ezzel a lehetőséggel. Jól indult, rosszul folytatódott. Alina hajlamos ellentmondani saját magának, méghozzá nagyon sokszor, a karakterfejlődése meg egy nem létező dolog.
Malról túl keveset tudunk. Bár ez azért is van, mert ebben a részben nem szerepel valami sokat, de azért ez így is kevés. Nincs mit mondanom róla, mert nem ismertem meg.
Zsenyát inkább hagyjuk. Mindenki jobban jár.
Aki viszont nagyon jól sikerült, az Éjúr. Érdekes karakter, sok titokkal, de ezeknek egy részét sikerül kiderítenünk. Kidolgozott, különleges, és elég sokszor sikerült meglepnie (bár nem egy olyan lépése volt, amit meg nem volt nehéz előre látni, de részletkérdés). Őszintén szólva sokkal jobban érdekelt, mint Alina.

Borító:
Na, a borítót imádom. Illik a könyvhöz, és szerintem nagyon jól néz ki. A címet talán egy kicsit jobban ki lehetett volna emelni, mert nekem nagyon egybeolvad a képpel, de ez már tényleg csak egy apróság.

Kedvenc idézet(ek):
"– Ti ketten egyébként miről szoktatok beszélgetni? – kérdeztem kíváncsian.
(…)
Nagyot sóhajtott.
– Csak a szokásos dolgokról. Az életről, a szerelemről, a vasérc olvadásfokáról."

"– Na gyerünk már! – kiáltotta. – Jobb lábat a bal után. Tudod, hogy kell menetelni.
– Na most jól beleköptél a levesembe!
– Tényleg?
– De még mennyire. Épp arra készültem, hogy elájuljak, a karaván meg összetaposson, és a testemet elborítsák az iszonyatos sebhelyek.
– Ez aztán a lenyűgöző haditerv!
– Szerintem is. Ha ugyanis erősen megcsonkítanak, akkor nem leszek képes átmenni a Zónán.
Mal megértően bólintott.
– Értem én. Szívesen belöklek egy szekér alá, ha ezzel segíthetek."

Rövid összefoglalás:
Aki valami különlegesebb fantasyra vágyik, annak tudom ajánlani. Nem mondom, hogy nincsenek jobbak, de egynek jó. Viszont ha valaki falnak megy a szóismétléstől, akkor szerintem nyugodtan kímélje meg magát. Én próbáltam nem figyelembe venni, de így is szenvedtem vele.

Könyv trailer: