2017. január 5., csütörtök

Maggie Stiefvater - Sinner

Oldalszám: 384
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Kft.
Eredeti cím: Sinner
Fordító: Szabó Krisztina
ISBN: 9789633992821
Országos megjelenés: 2015.05.29
Moly.hu: XXX

Fülszöveg: 
meglelt
Cole St. Clair csak és kizárólag azért jött Kaliforniába, hogy visszaszerezze Isabel Culpepert. A lány Cole tönkrement, üres élete elől menekült, amivel csak még inkább tönkretette és kiürítette azt. Cole nem csak akarja Isabelt. Szüksége van rá.
elvesztett
Isabel próbál új életet kezdeni Los Angelesben. De nem igazán megy neki. Épp olyan jó ebben a színjátékban, mint az összes többi színészkedő ember… de mégis, mi értelme folytatni? Mit nyerhet mindezzel?
bűnös
Úgy tűnik, Cole és Isabel múltjának sosem volt jövője. Ugyanolyan könnyedén képesek megmenteni egymást, mint széttépni a másikat. Az egyetlen dolog, ami biztos: nem engedhetik el egymást.


Véleményem:
Ezzel a könyvvel bezárólag elolvastam az összes magyarul is megjelent YA könyvet, amit Maggie Stiefvater írt, és ez azért szomorú, mert szívesen olvasnék még. (Persze lesz is, csak ki tudja, mikor.)
Továbbra is állítom, hogy ő a kedvenc YA szerzőm, és nem azért, mert nem olvastam már jobb könyvet, mint az ő legjobb könyve, hanem azért, mert minden művét imádom.
De azt hiszem, már elég szerelmes levelet írtam neki a blogon, szóval ugorjunk.

Ez a rész már nem Grace és Sam történetével foglalkozik, hiszen azt lezártuk, hanem azt meséli el, hogy mi történt a Forever utolsó sorai után a másik szerelmes párunkkal. Cole és Isabel mindketten Kaliforniában vannak. Cole közölte a világgal, hogy él és visszatér, jelentkezik egy valóságshowba, ahol figyelemmel kísérik új lemeze felvételét. A célja persze az, hogy Isabellel közelebb kerüljenek egymáshoz, és végre ők is megtalálják a szerelmet.

Na most. Ennek a könyvnek igen kevés köze van az első három részhez. Még mindig a Mercy Falls farkasai sorozat része, de már csak egy farkassal foglalkozunk, és az ő szempontjából sem fontos elem, hogy csak félig ember. Nekem azért hiányzott belőle a fantasys rész. Szerintem Maggie ilyen téren rettenetesen kreatív, és nem egyszer fordult már elő, hogy úgy éreztem, pontosan azt írja le, amit olvasni akarok. Ezért most nem voltam odáig a boldogságtól, hogy bár még mindig egy farkasokkal teli világban vagyunk, már nemigen törődünk velük. Cole néha átváltozik, de annak teljesen más a jelentősége.

Ezt egy idő után el tudtam engedni, de azért tényleg hiányoltam.
Viszont van helyette nekünk egy szerelmi történet, amit imádtam. Grace és Sam párosa örökké megmaradó nyomot hagyott bennem, mert egy mintakapcsolat, ami ráadásul a valóságban is megtörténhet, és nem az "álmodik a nyomor" kategóriába esik.
Cole és Isabel kapcsolata pedig az a kapcsolat, amiben több a buktató, mint azt egy normál ember el tudná képzelni, és sokan a helyükbe már rég feladták volna, ők mégis kitartanak és egy pár lesznek. Egyikük sem egyszerű eset, Cole konkrétan drogos volt, Isabel pedig a sorozat elején az a tipikus lány, akit valójában mindenki utál a suliban, mert elkényeztetett és lekezelő, de azért mindig vannak, akik körülrajongják. És a történet végére nem két teljesen másmilyen ember van előttünk. Mindketten azok, akik eddig is voltak, csak sok szempontból fejlődtek.

Tulajdonképpen néha ők is majdnem feladják. Vannak nehéz pillanataik és ilyenkor nem egyszer éreztem azt, hogy itt akár vége is lehet, de aztán mégis visszatáncoltak. Kettejük közül talán még mindig Cole a ragaszkodóbb, de azért amikor érzi, hogy akár tényleg véglegesen elveszítheti Cole-t, akkor Isabel is tud alakítani. Nem mondom, hogy ez a legzseniálisabb szerelmi szál, amit Maggie Stiefvater valaha előadott, de azért én nagyon szerettem. Egyértelműen lejön belőle Cole erőlködésén keresztül, hogy a szerelemért - vagy akár másfajta szeretetért - az ember képes fejlődni. Képesek vagyunk kigyógyulni akár egy erős függőségből is, amennyiben az a cél, hogy együtt lehessünk valakivel, akit ténylegesen szeretünk. És legyőzhetjük a félelmeinket is - Isabel ugyanis fél, hogy Cole visszaesik, és akkor épp hogy kap végre egy kis valódi szeretetet és törődést, már el is felejtheti. Sok az akadály, és ezek mind emberi dolgok, de épp ettől lesz szép.

A cselekmény igazából ezen kívül nem sok mindent csinál. Szépen lassan halad előre, de olyan nagyon izgalmas dolgok a szerelmi szálon kívül nem történnek. Persze ilyen szereplőkkel azért nem olyan egyszerű az élet, és Cole körül is történnek dolgok most, hogy kegyeskedett életjelet adni, de ezeknek a dolgoknak a nagy része csak mellékes.

Ami érdekes volt még, az Cole élete, mint híresség. Gyakran látni olyat filmekben és könyvekben is, hogy egy világsztár magasról tesz rá, hogy ő híres. Cole nem ilyen. Ő élvezi azt, hogy a figyelem középpontjában lehet, még ha nem is mindig arra vágyik, hogy legyenek, akik körülrajongják. Persze kell neki a magánélet, de igenis szereti azt, amikor a színpadon áll, és egy komplett tömeg ugrál tőle pár lépésre. Maggie szerintem nagyon jól írta meg ezt a részt, nekem tetszett.

Az írásmódja a szokásos, és imádom. Cole miatt sokkal több volt a poén, mint a legtöbb könyvében, és ez jót tett neki. Érdekes és vicces egy ilyen ember gondolatait olvasni.

Karakterek:
Cole hatalmas kedvencem lett már a sorozat második részében, és ebben igazából csak még biztosabb lettem. És nem csak a sorozatban kedvenc, hanem úgy egyébként is. Ez a srác volt már minden, amire a legtöbben azt mondják, hogy elrettentő példa, mégis képes volt fejlődni. Leállt a drogokkal, leállt az ivással, elkezdett másokkal is törődni saját magán kívül, mindezt önerőből, bármiféle támogatás nélkül. Cole az az elvont zseni, aki egyszerűen nem tudott mit kezdeni magával, ezért nekiállt romba dönteni a saját életét, majd egyedül talpra állt. Ugyanúgy tud rettenetesen vicces lenni, mint elgondolkodtató, és én nem tudom nem imádni.
Isabel már nem ekkora kedvenc, de azért még szeretem. Megmondom őszintén, én az előző könyvekben egy kicsit jobban kedveltem. Értem, hogy nehéz időszakon ment át, és fél megbízni Cole-ban, de azért néha már sok volt. Mindenesetre az nagyon tetszett az kis INTP lelkemnek, hogy konkrétan lazán meglenne anélkül, hogy emberek közé menjen, és körülbelül mindenkit utál. Jó ilyen karakterek szemszögéből is olvasni.
Akiről egy kicsit többet olvastam volna, az Sofia. Szintén érdekes karakter. Félénk, de nem úgy, ahogy sok sablonos női főszereplő, hanem úgy, hogy senkihez nem mer hozzászólni, és azon is agyonstresszeli magát, hogy a rokonainak megfeleljen. Kíváncsi lennék, hogy hogyan alakul az élete.
Leont és Jeremyt is nagyon megkedveltem. Leon egy merev sofőr, akiből aztán Cole egy meglehetősen laza férfit csinál, aki élvezi az életet. Nem változtatja meg, csak eléri, hogy el tudja engedni magát, és keresse a jó dolgokat. Jeremy egyszerűen csak jófej, és szerintem jót tett Cole-nak, hogy ott volt mellette.

Borító: 
Rettentessen zavar, hogy bár hasonló a stílusa a többiéhez, még sem passzol hozzájuk eléggé. Legalább a gerince lehetne olyan, mint az első háromnak, mert így egyszerűen nem mutat olyan jól a polcon.
Ettől függetlenül azért tetszik, még ha nem is annyira, mint a többi.

Kedvenc idézet(ek): 
"Iszonyatosan feldühít, amikor valaki úgy csinál, mintha a józan paraszti ész valamiféle varázserő lenne. Mert ha ez tényleg így van, akkor én vagyok a legvarázslatosabb teremtmény az egész földkerekségen."

"Hogy mit nem mondanak el a vérfarkaslétről?
Senki sem mondja el, hogy az embernek egy túl szűk, szivárványszínű koponyákkal mintázott leggingsben kell majd kirohannia egy égő épületből, csak hogy ne keveredjen gyújtogatás gyanújába. Azt, hogy amikor a kocsijához rohan, nem emlékszik rá, hogy a slusszkulcsot egy cserepes növény tövébe hajította, ami az általa leégetett épület előtt állt, és hogy vissza kell majd térnie a tett helyszínére, mégpedig olyan észrevétlenül, ahogyan arra egy háromnegyed részben már felnőtt, nagyon is csillogó leggingst viselő férfi képes. De mindezt még az előtt, hogy valaki megtalálja a személyes tárgyait, és esetleg „bizonyíték” címszó alatt elzárja.
Senki sem mondja el, hogy amikor kecsesen és méltóságteljesen letérdel, hogy visszaszerezze a kocsikulcsot, a fényes leggings szétszakad: bokától egészen isten ajándékáig.
Egy konkrét kérdés hallatán azt azért valószínűleg megemlítenék, hogy tilos nyilvánosan meztelenkedni.
De azt nem, hogy mennyire fárasztó a zsaruk elől menekülni, amikor valaki rövid idő leforgása alatt két fajhoz is tartozott, odarohant a kocsijához, aztán vissza a tett helyszínére."

"Az én véleményem a következő: a végzet egy lusta disznó, és én a továbbiakban nem foglalkozom vele."

Rövid összefoglalás: 
Nagyon örülök, hogy Cole és Isabel is kaptak egy jó lezárást. Az az igazság, hogy szerintem az is simán elolvashatja, aki amúgy a sorozatot nem ismeri, mert nem igazán van visszautalgatás. Nem mondom, hogy a legjobb, amit Maggie valaha kiadott a kezéből, de nekem még így is tetszik, és aki szereti a stílusát, annak szintén fog. Főleg olyanoknak ajánlom, akik erős karaktereket keresnek.


2 megjegyzés:

  1. Kedvenc shipem a sorozatból *-* Cole meg egyszerűen... Imádom na. Örülök, hogy te is szereted Maggie-t, szerintem is zseniális, valahogy minden évben sor kerül a Mercy Falls farkasaira. (Bár az idei valamiért kivétel.) Már nem is számolom, hányszor olvastam, de az a fantasztikus benne, hogy akárhanyadikra van a kezemben, mindig új tartalommal bővül számomra. És igen, ilyen szerintem az igazi, zseniális, fergeteges és minden pozitív jelzős író. :) <3 I-má-dom.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kéne még pár ilyen YA szerző :D

      Törlés