2018. július 9., hétfő

Kai Meyer - A betű mágusa

Oldalszám: 416
Kiadó: Maxim
Eredeti cím: Die Seiten der Welt
Fordító:  Hajdúné Vörös Eszter
ISBN: 9789632617534
Országos megjelenés: 2017
Moly.hu: XXX

Fülszöveg:
Minden könyvnek van egy titkos oldala.

Furia Faerfax a könyvek világában él. Családja vidéki birtoka egy végtelenségbe nyúló könyvtár fölött emelkedik. A lány egy nap különleges könyvre bukkan: a lapokra írt sorok segítségével képes levelezni Severinnel, aki 1804-ből válaszol neki. Miközben a barátság lassan vonzalommá formálódik, Furia nem is sejti, milyen halálos veszedelem fenyegeti a családját. A tragédia hamar bekövetkezik, édesapját elveszti, öccsét pedig elrabolják. Így Furia olyan erőkkel kerül szembe, amelyek hatalmát még csak nem is sejti. Hogy segítséget kapjon, Libropolisba, az eltűnt könyvesboltok városába megy. Itt találkozik a vadóc lánnyal, Cattel, és Finniannel, a felkelővel. Együtt vonulnak harcba a könyvmágia urai és az összes könyvet fenyegető betűhalál ellen.

Véleményem:
Miután befejeztem az olvasást és becsuktam a könyvet, az első reakcióm az volt, hogy fennhangon közöltem az üres terasszal, hogy "hát, fene tudja". Az igazság az, hogy a második, a harmadik, és a negyedik reakcióm is kimerült ebben.

Nem egyszerű ügy ez a könyv. Egy olyan világban játszódik, ahol vannak könyvmágusok, akik gyakorlatilag a könyvekből nyerik erejüket. Főszereplőnk, Furia családjával együtt egy múltbeli konfliktus miatt bujkálásra kényszerül, egy eldugott birtokon élnek apjával és öccsével, és igyekeznek megsemmisíteni az üres könyveket, ezzel megakadályozva a betűhalált, azaz minden írott dolog pusztulását. Azonban Furia apját megölik, öccsét foglyul ejtik, ő maga pedig menekülésre kényszerül, úgy, hogy eleinte semmit nem tud a saját helyzetéről. 

Rettenetesen rápörögtem erre a könyvre, és valószínűleg itt van a kutya elásva. Egy barátnőmmel voltunk épp könyvesboltban (szokásos), amikor először megláttam, és már a címbe és a borítóba beleszerettem. És a fülszöveget csak ezután olvastam el. 
Szóval ez szerelem volt első látásra, aztán csalódás lett belőle olvasás közben. 
És nem azért, mert rossz. Távol áll tőle. Egyszerűen csak sokkal többet vártam tőle, mint amit végül kaptam. 
Na de, mint mondtam, nem rossz, és kezdjük a pozitív dolgokkal, mielőtt végleg mindenkinek elmegy a kedve tőle. 

A világ. Még inkább sokkal szerethetőbb, mint ahogy az ember gondolná, pedig biztos, hogy minden könyvmolynak megindul a fantáziája már csak a fülszöveg olvasása közben. Valljuk be, ez egyfajta könyvmoly pornó, már nem a vetkőzős értelemben. Végtelen (szó szerint) könyvtárak, élő könyvek, mágia, ami a könyvekből táplálkozik, új meselények egész hada, utazás könyveken keresztül, könyvekből szökött karakterek - szerintem nem is kell tovább sorolnom. Tehát ebben a részében egyáltalán nem csalódtam, sőt. Többet kaptam, mint gondoltam, és igazából könyvmolyként már ezért megérte elolvasni. 

Maga a sztori és a történetvezetés is rendben van, de itt már azért akadnak problémáim. Illetve ezek amolyan összetett problémák. 
A történet meglehetősen pörgős, folyamatosan történik valami, egyik helyszínről sodródunk a másikra, és ahogy Furia szépen sorban rájön a dolgokra, egyre jobban kibontakozik előttünk a világ és egyre többet tudunk meg a történelméről. Vele együtt érnek minket a pofára esések, vele együtt éljük meg a csavarokat, és vele együtt kezdjük sejteni a megoldást. Vagy egy kicsit előbb, de az részletkérdés.
Viszont. Pont emiatt a sebesség miatt, semmire sem jut elég idő. Megesik, hogy az ember még fel sem fogta, mi történt, máris ugrunk a következő akciójelenetre. Szóval néha működik a dolog, néha viszont nemigen, és az utóbbi eset elég frusztráló tud lenni.

De ez még önmagában nem jelentene problémát, a nagyobb bajom a kidolgozatlan karakterekkel van.
Erre hagyok időt feldolgozni.
Megmondom őszintén, ilyen téren rettentően válogatós tudok lenni, ugyanis ha a főbb szereplők nem kidolgozottak, akkor az minimum ötven százalékkal dobja vissza az esélyét annak, hogy tetszeni fog a könyv. Nagyon sokszor a karaktereken áll vagy bukik minden, és még ha akad is más, ami el tudja vinni a hátán a sztorit, akkor sem lesz az igazi.
Hiába mozgalmas a cselekmény, nem lesz igazán izgalmas, ha nincs kiért izgulni. És engem itt is ez a részlet lombozott le.
Furia nem rossz. De ennél pozitívabban nem tudok nyilatkozni róla, akárhogy akarok. Talpraesett és tud nagyon határozott lenni, de ennyi. Szereti a könyveket, igen, de most tegye fel a kezét, aki ezen meglepődött. Valahogy én már a címből és a fülszöveg első pár mondatából rá bírtam jönni erre.
De ezt leszámítva én nem találtam benne semmit. Néha tudtam vele azonosulni, de megszeretni nem sikerült, ez van. Hiányzik belőle valami, ami valószínűleg nem azért nincs meg, mert az írótól nem telne ki, hanem mert rövid hozzá a könyv.
Cat és Finnian vészesen mellékszereplők, ami összesen abból a szempontból baj, hogy a szerző egy idő után elkezdi másként kezelni őket. Szemszöget kapnak, megnő a szerepük, ami tök jó lenne, ha nem próbálná két mondatban összefoglalni az egész lelkivilágukat. Kicsit el van sietve az egész (a macska meg fel van mászva a fára), így viszont nincs hatása a szereplők kapcsolatainak sem, pedig alapjáraton érezni, hogy írónk erre is nagy hangsúlyt akart fektetni. Hiszen Furia eddig szinte semmi társasággal nőtt fel, vele egykorúakkal sosem találkozott, most meg hirtelen igen - Kai Meyer pedig vészesen könnyelműen kezeli a helyzetet. Catet Furia már két fejezet után a barátjának nevezi, és nekünk ezt el is kéne hinni, hogy így van.

De azért ilyen téren sincs minden veszve. A Faerfax család személyzetét kedveltem, Pip aranyos és szerethető karakter, Severin karaktere sokkal kidolgozottabb lett, mint ahogy számítottam rá, Isis érdekes, és ezekből egy idő után az jön le, hogy írónk csak a kamasz karakterekkel nem tud mit kezdeni. Pech, hogy azok a főszereplők.

Mindenesetre, nincs minden veszve. Alapjáraton a problémák kimerülnek ennyiben - a karakterek nem elég kidolgozottak, és ehhez nem a lehető legjobb választás a rohanó és izgalmasnak tervezett cselekmény. (Nem is a legrosszabb, tegyük hozzá, de ez most részletkérdés.)
És ami a legfontosabb ezzel kapcsolatban: én hiszek benne, hogy ezek csak amolyan "trilógia-első-része-bakik", amik később megszűnnek, vagy legalábbis javul a helyzet. Van egy jónak ígérkező sztori, remek megfogalmazás és egy zseniális és imádni való világ, már csak a karakterekkel kell kezdeni valamit meg egy kicsit letisztázni a történetvezetést, és szép kis trilógiát fogunk kapni. Sajnos azonban sanszos, hogy kénytelen leszek kivárni a fordításokat, mert németből finoman szólva is gyatra vagyok. Megesik.

Borító: 
Jeleztem már, hogy ebbe az első látásra beleszerettem - na ez a szerelem azóta is tart. Egyszerűen csak gyönyörű, a színvilág, a minták és a gerince is nagyon tetszik, a könyvjelzőért meg külön jár a piros pont. Ráadásul élőben még jobb, mint képen, szépen csillog rajta az aranyminta.

Kedvenc idézet(ek): 
"Minden könyv olyan hely, ahová az ember újra és újra visszatérhet."

"(…) kedvelni egymást annyit tesz, mint felfedezni, hogy ugyanazt a nyelvet beszéljük. Egymást szeretni azt jelenti, hogy ugyanazon a nyelven verselünk."

"Mert szeretem. Mert olyan nagyon hisz abban, amit csinál. De ezért kell NEKEM is hinnem benne, igaz? Talán elég, ha az ember csak a másikért tesz valamit."

Röviden összefoglalva: 
Lehetett volna jobb, de rosszabb is. A csalódás a magas elvárásaimból gyökerezik, nem abból, hogy kritikán aluli lenne, vagy valami ilyesmi. A világ fantasztikus, és már csak emiatt is ajánlom minden könyvmolynak, tényleg megéri egyszer elolvasni. Szerintem ami hibája van, az később elszublimál, csak türelmesnek kell lenni. 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése