Könyvmoly(képző), a vesztedbe rohansz (de főleg én)

Nem voltam teljesen tétlen ezekben a csendesnek tűnő hónapokban, vitatkoztam ezerrel. Mert hát olvasni nyilván olvastam, a megjelenéseket figyeltem, blogokat olvastam, és hát nem egy Facebook csoportban is benne vagyok, azokban meg azért mind tudjuk, milyen könnyen alakulnak ki konfliktusok.
De menjünk vissza a kályhához, és szögezzük le; Magyarországon nincs vitakultúra.
...jó, ne ennyire a kályhához, de attól még igaz az állítás, és tartsuk észben.

A helyzet az, hogy jelenleg két véglet van azokban a könyves körökben, amikben mozgok. Az ember vagy imádja a Könyvmolyképző kiadót, vagy falnak megy tőle. Most egy hihetetlenül meglepő újdonságot fogok mondani: én az utóbbi csoportot erősítem. (Látványos szívhez kapások helye)
Finomkodhatnék, de felesleges, aki belém szeretne kötni, az úgyis belém fog. Bocsánat, de ezt itt szögezzük le (így századjára is): ez az én véleményem, nem akarok bántani vele senkit, legfeljebb egy viselkedésformát kritizálok, és nem kell velem egyetérteni sem.

Olvasóként határozottan besokalltam attól, ahogyan a könyveket mostanában kiadják. Mármint, a fizikai részére gondolok. Magára a könyvre. Átlátszó papír (vagy a fele ilyen, fele olyan, csak tudnám, ilyenkor mire gondolnak. Úgyse veszi észre senki?), helyesírási és fordítási hibák hadserege/könyv, és az elgépelésekről már ne is beszéljünk. És tudom, tudom. Más kiadóknál is vannak ilyen bakik, megesik. De nem ilyen mennyiségben és nem ennyire feltűnően. Példának okáért, sosem olvastam A fiúknak, akiket valaha szerettem sorozatot, de még nekem is feltűnt, hogy a borítón és a legelső oldalon nem sikerült ugyanúgy leírni a Jean nevet. A lángpajzs600-ról, Sárkány hercegről és társaikról már ne is beszéljünk.
És ezekről hiába panaszkodnak az olvasók, nem történik semmi, legfeljebb kapunk még pár emlékezetes hibát a nyakunkba.
Itt jegyezném meg, hogy például a Talentum diákkönyvtár kiadások is a fent emlegetett papírra vannak nyomtatva (a macska meg fel van mászva a fára), de egy darab hiba nincs bennük, és mondjuk nem 3500-4000-5000 forintokba kerülnek, hanem plafonon 800-ba.

Na most, a könyvkiadás, könyveladás. Ez nem egy isteni feladat, amit a KMK nagy kegyesen teljesít, és neked ezért, mint vásárló, térdre kell borulni. Az eladó felelősséggel tartozik a vevőnek, ugyanúgy, mint bármilyen más termék esetén. Ha rossz telefont adnak neked, és te reklamálsz emiatt, akkor nem az történik, hogy az eladó hallgat, a hűséges vásárlók meg megköveznek, amiért észre mertél venni egy hibát a rendszerben. És ennek itt sem így kellene működni.
És nyilván a vevő nem tehet meg bármit, és neki is meg kell adni a tiszteletet, de az, hogy panaszt tesz, ha nem azt a minőséget kapta, amiért fizetett, esetleg ezt nyilvánosan, az szíve joga, sőt. Más kiadónál nem csinálnak belőle ekkora ügyet, pláne nem a többi vásárló.

Aztán - címek. Én rossz vagyok címekben, a címfordítás sem a legnagyobb erősségem, de azért annyit még én is össze tudok rakni, hogy a Somebody to Love sehogy sem lesz Bohém Rapszódia.
Tény, hogy a Virradat tornyát és az Olimposzi vért megváltoztatták a rajongók felhördülésére, és nyilván én is látom, hogy ez egy pozitív dolog, de ez kettő a sok közül.

És térjünk vissza egy kicsit erre a "Bohém Rapszódiára".
Nem hiszem, hogy mindenki hallott róla, de a lényeg az, hogy van egy Freddie Mercury életrajz, ami a Somebody to Love címet viseli. Ez a könyv nemrég megjelent nálunk is, közvetlenül azután, hogy a Bohemian Rhapsody film kijött. És magyarul megkapta a Bohém Rapszódia címet.
Na most, a könyv nem alapja a filmnek, totál függetlenek egymástól. Nem kell nagy zseninek lenni ahhoz, hogy az ember ki tudja találni, hogy ez a "fordítás" egy marketing fogás. Szerintem ez már egy kicsit sok, de még nem is ez akasztotta ki a mérőmet, hanem az, hogy akárhány helyen jeleztem, hogy ez azért sántít, valaki mindig közölte velem, hogy ez nem marketing fogás. Hanem ez, kérem alássan, azért van, mert úgy gondolták, ez a cím jobban illik Freddie Mercury életéhez.
Pardon?
Ha valamihez illik, akkor az már inkább maga a Queen. Freddie Mercury életéhez lényegesen jobban illik a Somebody to Love, én legalábbis ezen a véleményen vagyok, az életrajz íróival együtt. Ne bírájuk már felül a szerzőket, ha egy mód van rá, mert ennyi erővel minden egyes könyvet átnevezhetünk. Vagy akkor már ne fogjuk rá, hogy de az nem a marketing miatt volt ám.

A "kedvenceim" pedig a karácsonyi időszakok. Nem az idei karácsony volt az első, amikor beígértek egy rakat könyvet, aztán jött mellé még egy akció is, és ebből gyakorlatilag egyenesen következett a katasztrófa. Idén nem is rendeltem semmit a karácsonyi időszakban, pedig volt, akinek onnan terveztem könyvet venni, mert hát tavaly szívtam ezzel eleget. És milyen jól tettem, hogy ilyen előrelátó voltam.
A csoportokban ugyanis nem egy dühös poszttal összefutottam, hogy nem jönnek meg a könyvek, odébb tolták a megjelenést, minősíthetetlen a kiadás, stb. Egyébként legjobban megint a Sarah J. Maas fanok szívták meg - elmaradt az egyik könyv megjelenése, mondván válzotik a borító, és még egyszer átnézik a lektorok. A borító meg is lett, és igen, tudom, az olvasók szavazták meg, de lektori munkának megint senki nem látta nyomát se. És nem egy illető még a fandomnak esett neki, amiért ezt a megoldást kifogásolták. Na most itt megint visszatértünk oda, amikor az ember reklamál a működésképtelen telefon miatt, és a többi vásárló megkövezi érte.

Ez az egész helyzet úgy rossz, ahogy van, és még csak azt sem mondom, hogy ez teljesen a kiadó hibája, mert ez sem lenne igaz. Egyszerűen csak olvasóként besokalltam, és nyilván nem én fogom megváltani a világot, de egy cég, azért ha sok negatív visszajelzést kap, talán oda is figyel rájuk.

És nem az övék a könyvkiadás Magyarországon, mert azért sok kiadó van itt. De nem egy bestsellert ők adnak ki, YA téren pedig valóban övék az uralom a piacon, így hát mindenképpen belefutok a kellemetlen dolgaikba. És igen, a kellemesekbe is, ha már itt tartunk, de most nem erről van szó.
Meg hát, ha az ember ezekben a körökben  szeretne egy könyvesblogot üzemeltetni (Giger beszélni magyar), akkor aztán végképp vannak közös pontok.
Legyünk őszinték és vetkőzzük le álszentségünket; az a könyvesblog lesz a népszerű és kedvelt, amelyik odáig van a KMK-ért, és ezt mutatja is. Ritka az, amikor nem így történik. Ez nyilván megint több emberen múlik, és az fog terjedni, amire van igény, de azért más is van a világon. Annyi jó és értelmes megszólalást látok például Moly-on, és ezek valahogy mindig elvesznek a süllyesztőben. A könyvekről beszélni kell, őszintén és pártatlanul, mindenféle előítélet és elkötelezettség nélkül, különben az olvasói élmény fele elveszik. Szeressük magunkat annyira, hogy ettől nem fosztjuk meg a könyvmoly lelkünket.
És fogadjuk el végre azt is, hogy szabad egy termék minőségét kritizálni, és egy adott könyvet kell szeretni, nem egy adott kiadót. Sőt, úgy is lehet szeretni valamit, hogy meglátjuk a hibát.

Tulajdonképpen én ennyivel szerettem volna kiegészíteni a régebbi hasonló témájú bejegyzésemet, és innentől ki is vonnám magam a konfliktusokból. Én itt leszek, olvasni fogok, írni fogok arról, amit olvastam, mégpedig őszintén, akit pedig ez érdekel, azt tárt karokkal és sok-sok illatgyertyával várom.