Giger kirohanása az olvasásról

Elég sokan ismernek már annyira, hogy tudják, nekem mindig mindenről van véleményem, és általában késztetést érzek rá, hogy ezt le is írjam (az már más kérdés, hogy nem mindig kéne), ráadásul ha felidegesítem magam valamin ami gyakori, akkor muszáj azonnal kiadnom magamból mindent. Tudom jól, hogy sokan nagyon nem fognak velem egyetérteni, de ahány ember, annyi vélemény, ez van. Én mindenkit szívesen meghallgatok, maximum én mást gondolok, mint ő, és ennyi.
Nagyon sok dologgal futottam már össze könyves téren, és van nem egy álláspont, ami kiveri nálam a biztosítékot, és ezt szeretném most elmondani, miért. Nem csak azok részéről vannak felháborító kijelentések, akik nem olvasnak annyit, hanem sajnos sokszor a könyvmolyok részéről is.

1. "Aki közösségben olvas az antiszociális"
Igen, persze. És ha egy tíz fős társaságból egy olvas, a maradék kilenc meg a telefonjába van befeledkezve, akkor azért az olvasó egyén az antiszoc, mert ő van kisebbségben, vagy hogy is van ez? Akárhova megyek, mindig látok olyan embereket, akiknek mintha hozzáragasztották volna a szemét a telefonjához, mert közösségi oldalak, játékok, meg miegymás. igazából teljesen mindegy is, mert: a társaság többi tagjával van elfoglalva? Nem. Hallja egyáltalán, amit mások mondanak? Nem. Akkor ez mennyivel is másabb, mint olvasni? Ha meg egy társaság jól megvan együtt, akkor csak egymásra figyelnek, tehát senkinek sem jut eszébe se könyvet, se telefont kapni a kezébe. Ha meg nincsenek meg jól, akkor minek a színjáték? Olvasás vagy telefon - ebből a szempontból nincs semmi különbség, és az utóbbi ezerszer gyakoribb, talán épp ezért arra nem szól be senki. Ezen nem ártana túllendülni.

2. "Aki nem olvas, az mind hülye és műveletlen"
Nem egy könyvmolytól hallottam már, és nem egy ilyen ábra kering a neten, ami ezt ábrázolja. Hadd ábrándítsam ki ezeket az embereket: attól, hogy valaki nem olvas el minimum 100 könyvet egy évben, még nem lesz se hülye, se műveletlen. Csak lehet, hogy háromgyerekes családapa, aki 6+2-ben, három műszakban jár dolgozni egy gyárba, és ha esetleg van egy kis szabadideje, akkor megpróbálja a családjával tölteni, nem pedig olvasással. Vagy esetleg olvas, csak nem nyilvánosan, és nem olyan gyorsan, hanem mondjuk esténként szépen elolvas 10 oldalt egy számára kedves könyvből. Ez ugyanolyan gyűlölködés, mint amit az előző pontban leírtam. Nem látsz a másik fejébe, nem tudod, mennyi ideje van, és hogy mitől érzi jól magát.

3. A "nem mindegy, milyen könyvet olvasol"-szindróma
Egy szó: de. Az olvasás fejleszti a helyesírást, a szókincset, a fantáziát és a kreativitást, de ezen kívűl élményt ad. Egyedül azzal van problémám, amikor egy könyv megpróbálja befolyásolni az olvasói gondolkodását (khm Twilight), és ezt ráadásul fiatalokkal teszi. Mert egy felnőtt ember (sőt, nem is feltétlenül kell felnőttnek leni, csak kellően érettnek) el tudja dönteni, mit gondol, és maximum nem ért egyet a könyvben leírtakkal.
De ezt leszámítva tényleg mindegy. Szerintem hülye felfogás az, hogy csak szépirodalmat kéne olvasni, mert a, nem csak az lehet jó, amit régen írtak, b, nem az az első, hogy mindenki ki legyen művelve Jókai Mór (most csak mondtam egy nevet, lehetett volna Shakespeare is) összes létező könyvéből, hanem az, hogy jól érezze magát, és az élmény miatt olvasson. Nem azt mondom, hogy most legyen mindenki a szépirodalom ellen, soha nem mondanék ilyet, csak szerintem el kéne végre fogadni, hogy az új könyv is lehet ugyanakkora, sőt, akár még nagyobb érték, mint egy régi. Mert tudom, nem attól lesz valami szépirodalmi alkotás, hogy régi, de azért lássuk be, gyakori ez a felállás. Ez egyébként nem csak a könyveknél problémás, hanem sok más művészeti ágban is - annak az alkotásait értékelik, akik már meghaltak.


4. "A szépirodalmat olvasók sznobok"
Ez ugyanakkora hülyeség, mint az előző, és egyre gyakrabban futok össze vele.
És nem. Nem így van. Csak mondjuk esetleg ne adj' isten ő azt élvezi olvasni (nézzenek oda, ilyen is van! Nem kell nagyon ledöbbenni.), és ezért pont nincs jogod beszólni. Mint ahogy valaki a régi időkről szóló filmeket, vagy a sci-fit, vagy a mittudménmit szereti, más meg a vígjátékot, ugyanúgy olvasó emberből sincs két egyforma, kit ez fog meg, kit az. Én is elolvasom a szépirodalmi alkotásokat is, ha megtetszenek, meg azt is, amit valami alig ismert író idén adott ki. Szóval, mindenki azt olvas, amit akar, és ettől nem lesz kevesebb, vagy több. Pont, új bekezdés.



5. Az a bizonyos "a könyv jobb, mint a film" jelenség
Ebben a témában szerintem Szirmai Gergely mindent elmondott, amit csak kell, szóval szépen ide is biggyesztem a videóját. Van olyan, hogy a film nem adja vissza azt, amit a könyv, de attól még lehet jó film, és olyan is van, hogy esetleg a film kidolgoz egy érdekes üzenetet, ami a könyvben viszont nincs, de nem ártana neki. Sőt, lehet, hogy egyformán jó, csak sok az eltérés - például A Gyűrűk Ura esetében. Nagyon sokat változtattak az eredeti történeten, mégis imádom a filmeket is, és hatalmas alkotásnak tartom őket. Jobban élveztem-e olvasni? Egy kicsit. Jobb lesz ettől a könyv? Nem lehet összehasonlítani. Ez olyan, mintha egy mesterszakács munkáját akarnád összehasonlítani egy festőjével.

6. Általánosítás
"Minden YA (Young Adult) könyv egyforma". Biztos vagyok benne, hogy ezt mind hallottuk már. De ennyi erővel minden romantikus könyv egyforma, vagy minden krimi egyforma - a YA lényege, hogy egyrészt a fiatalabb korosztály a célközönség, és az ő problémáikat dolgozza fel, másrészt képes kicsit lazábbra venni a formát, de közben megtartani az értékeit. És igen, vannak kegyetlenül rossz YA könyvek, de vannak kegyetlenül rossz sci-fi könyvek is. És vannak YA klisék, de vannak fantasy klisék is. Minden műfajban vannak igazi kincsek és gyengébb darabok is, és mellesleg mindenkinek más a jó. Az Obszidián meg a Csitt, csitt-et is hányan imádják, én meg hogy utálom. Kinek mi, és ez a lényeg.

7. Menekülni a valóság elől
Röviden és tömören: a legnagyobb baromság, amit a könyvektől várni lehet. Mert az, hogy olvasol, a valóságod része, az, hogy elmerülsz egy-egy világban, hozzád, az életedhez tartozik. A valóságtól nem szabad menekülni sehogy sem. Rossz a valóságod? Változtass. Elhihetitek nekem, az én valóságom sem egyszerű, és régen csak rosszabb volt. De szembenéztem a problémáimmal, igyekszem megoldani őket, és nem pedig menekülök. Egyrészt nem szabad gyávának lenni, másrészt csak a saját életedet teszed tönkre még jobban. Az olvasást nem szabad ilyenekkel összekötni, talán ez háborít fel a legjobban, mert nem egy kiadó előszeretettel hirdeti, hogy ez milyen király dolog. Sajnálom, de szerintem nem az. Most jön az, hogy soha egy kiadó sem fog hozzám szólni, én meg ülhetek a kéziratomon amennyit akarok.



Szóval, szerintem mindenki döntse el, mi a jó neki, és senki se szóljon le senkit. Sem azért, mert olvas, sem azért mert nem, sem azért, mert ilyet olvas, sem azért, mert olyat. És én pártolom, hogy mindenki mondja ki a véleményét - viszont senki sem bántson senkit érte. Sem a véleményéért, sem a szokásaiért, sem azért, amiben örömét leli.
Kirohanás vége. :D