2016. szeptember 29., csütörtök

Kerstin Gier - Silber - Az álmok első könyve

Oldalszám: 328
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Kft.
Eredeti cím: Silber - Das erste Buch der Träume
Fordító: Szakál Gertrúd
ISBN: 9789632456744
Országos megjelenés: 2015.11.27
Moly.hu: XXX


Fülszöveg:
Ez ​vajon tényleg lehetséges?
Liv Silber álmai az utóbbi időben meglehetősen félelmetessé váltak. Az egyik végképp nem hagyja nyugodni. Ebben az álomban egy temetőben járt éjjel, és szemtanúja volt, amint négy fiú komor hangulatú, mágikus rituálét hajt végre. Ezek a fiúk azonban nagyon is valós kapcsolatban állnak Livvel, hiszen Grayson és három barátja tényleg léteznek. Liv nemrég iratkozott be abba az iskolába, ahová ők is járnak. Tulajdonképpen egészen kedvesek. De ami igazán ijesztő – még az éjszakai temetőknél is sokkal ijesztőbb –, az az, hogy a fiúk olyan dolgokat tudnak Livről, amiket nappal soha nem ejtett ki a száján – álmában viszont igen.
Hogy miképpen, az tökéletes rejtély Liv számára, de egy jó kis rejtélynek Liv még soha nem tudott ellenállni…


Véleményem:
Kerstin Gier. Nem. Egyszerűen képtelen vagyok elsőre leírni a nevét, pedig még csak nem is túl bonyolult. De akkor is. Nem tehetek róla, nem áll kézre.

Na szóval. Elnézéseteket kérem a nagy kihagyásért, ennyi időre legutóbb akkor hagytalak magatokra benneteket, amikor nyaraltam. Tényleg bocs. Meglehetősen beteg voltam (vagyok, csak most már valamennyire összeszedtem magam), azt inkább nem részletezném, hogy milyen aranyos kis vírust szedtem össze. Fúj de utálom az ilyet. Kegyetlen.

A lényeg, hogy most már itt vagyok, még ha nem is teljes erőbedobással. A suli sajnos rengeteget elvesz, a két tanítási nyelvű gimi nem sétagalopp, de a blogolást a világért sem hagynám abba, inkább nem alszom. Alvásra amúgy se nagyon van szükségem. Ha kapok 4-5 órát, azzal én már bőven elvagyok. Na jó, a kávé azért igen erősen szükséges.

De térjünk a lényegre: Silber.
Történetünk elején megismerjük főhősnőnket, Liv Silbert, aki gyakorlatilag egész eddigi életét költözködéssel töltötte. Most is éppen új helyen köt ki, csakhogy ezúttal történik még valami: édesanyja bemutat neki és a húgának egy férfit, mint az új választottját. Ennek az embernek ráadásul van egy fia és egy lánya, és a szerelmes párocska igen hamar kijelenti, hogy együtt kívánnak lakni.
Tehát lehet szokni az új helyet, az új sulit, és még egy új családot is.
Ez eddig elég sablon, semmi extra, viszont itt bejön a fantasy szál is. Livnek ugyanis mindig is élénk álmai voltak, és most ez tovább fokozódik. És mi van, ha az álom nem is álom valójában?

Kerstin Gier (megint nem sikerült elsőre) nagyon is sajátos stílusban ír, és ez nekem már az Időtlen szerelem trilógiában is megtetszett. A könyveiben nincs ott a legtöbb YA könyvre (most majdnem azt írtam, hogy "bookra". Vannak gondok) jellemző eltúlzott drámaiság, és ez nekem nagyon, de nagyon tetszik. Megvannak a tomboló érzelmek, de közben végig tudjuk, és a szereplők is tudják, hogy ez túlzás, és hogy leginkább a kamaszokra jellemző. De azt is tudják, hogy a kamaszok aránytalanul erőteljes érzelmei teljesen normálisak, ez ebben a korban mindenkivel így van, nem kell félni vagy túldramatizálni ebből adódóan nagyjából mindent. Mert egyébként nagyon sok YA szerző elköveti azt a hibát, hogy világvégét csinál, teszem azt, egy szakításból, és egyszer sem említi meg, hogy amúgy nem jön el a világvége, csak úgy érzed. Ezzel kapcsolatban egyébként majd szeretnék írni egy hosszabb bejegyzést a YA könyvekről, mert ebben a témában bőven van miről beszélni, de most ugorjunk.

Szóval, mindennek megvan a maga súlya, viszont pontosan akkora, amekkorának lenni kell, és nem megy a felesleges dráma. És akkor még ott van az író humora, amit egyszerűen imádok, és ezzel szerintem nem vagyok egyedül. A legkomorabb pillanatban is képes megnevettetni az olvasót. Én személy szerint sokkal jobban élvezek egy könyvet, ha a hangvétele nem végig búskomor.

Aztán a világ. Nehezen indult be a könyv, főleg a fantasy része, de megérte várni rá. Ha csak belegondolok, hogy álmomban kisétálok a saját kis világomból, és bemehetek mások álmaiba - ráadásul ez az egész valóságosnak hat, de mégsem, mert mesebeli dolgok is történhetnek, akkor már biztos vagyok benne, hogy ez az én könyvem. Az álom egyébként is egy érdekes természetű jelenség, és ha elkezdünk róla fantáziálni, akkor annak lehet borzalmas, de fantasztikus eredménye is. Itt a második történt. Lehetett volna unalmas, lehetett volna semmilyen, de nem lett. Tulajdonképpen egy komplett világot kaptunk a valóság mellé, ami létezik, de nem kézzel fogható.
És ami külön tetszett: végig meghagyja a lehetőséget, hogy ez az egész talán mégsem igaz. Liv nagyjából a könyv végéig képtelen stabilan állítani, hogy ez a valóság, és a kérdőjel még a legvégén sem halványul el teljesen.

És ott vannak az emberi kapcsolatok. Nagyon szeretem, ha egy YA könyv ezzel is komolyabban foglalkozik, és kimondottan nem vagyok oda érte, ha figyelmen kívül hagyja, eseteg csak és kizárólag a szerelmi szálra szűkül ilyen téren.
Ez a könyv valahol a kettő között van. Foglalkozik az emberi kapcsolatokkal, viszont sokszor inkább egy kicsit komolytalanul, mondhatni paródia szerűen. Tetszett Liv, és a húga, Mia kapcsolata, ők azok a testvérek, akik nem igazán marják egymást (na ilyet az életben még nem tapasztaltam, de olvasni jó volt), és érezni a szeretetet minden egyes párbeszédükben. Egyébként olyanokat látunk, mint Liv és a nem túl kedves mostohatestvér viccesen rossz kapcsolata, az idegesítő önjelölt barátnő, stb. Szóval semmi komolya, ez inkább a vicc helye. Az Időtlen szerelem trilógia után ez mondjuk furcsa volt, mert ott kaptunk egy kidolgozott szülő-gyerek kapcsolatot is, amit tudok díjazni. De hát ez még csak az első rész volt, bármi lehet még ebből.

Feltűnt, hogy Kerstin Gier (ééés nem sikerült) nem a pörgős cselekményekről híres. Nem ez az első könyve, amit olvasok, és eddig mindegyik hasonlóan épült fel: az első kilenc tized rész olyan, mint egy bevezetés, és az utolsó pár oldalon kicsit felpörgeti az eseményeket, majd vége is van. Ezen szerintem azért nem ártana változtatni, mert az addig oké, hogy nem untam el magam teljesen, de akkor is hiányoltam a... hát, mindent, ami nem a bevezetés és a befejezés. Mert hogy ezeken kívül olyan, mintha minden más hiányozna.
Jó, ha az ember olyan jól tud írni, hogy egy könyv felvezetése se legyen unalmas, de az már kevésbé, ha ezt egy egész regényen keresztül próbálja bizonyítani.
Magyarul ne legyen a teljes könyv egy darab nagyon hosszú bevezetés. 

De végső soron élveztem, tetszett a világ is, szóval ezen az egy kis szerkezeti problémán kívül nem sok okom van panaszkodni.
Talán az Időtlen szerelem trilógia egy kicsit jobban tetszik, de hát ez van.

Karakterek: 
Liv nem idegesítő, nem nyafogós, nem buta, és nem olyan egyszerű, mint a raklap, szóval innentől már csak felfelé vezet az út. Szórakoztató egy lány, igen erős egyéniséggel, nem lehet vele akármit megtorlás nélkül megtenni, és ez tetszik. Kíváncsi vagyok, hogyan alakul a karaktere a következő részekben.
Miát és Lottie-t nagyon kedveltem, főleg az utóbbit. Az édesanya már kevésbé nőtt a szívemhez, de még nem is nagyon volt alkalmam jobban megismerni, szóval nem ítélkezem.
A négy fiú a könyv nagyjából háromnegyedéig egy nagy pacának tűnt. Hasonlítottak is külsőre, mindenhova együtt mentek... Eleinte csak Graysont tudtam elkülöníteni, majd Henryt is, Jasper és Arthur körül pedig még a végén is voltak gondok. Szerintem egyszerűen nem kaptak elég időt, és ezt is a kicsit elrontott szerkezeti felépítés számlájára írtam.
Egyébként sok karakter nem kapott elég időt.
Henryt és Graysont viszont sikerült megkedvelnem. Nagyon is. És bár Liv miatt nyilván Henryhez kerülünk közelebb, nekem Grayson volt a kedvenc, és remélem, hogy azért nem hanyagoljuk el a későbbiekben sem.

Borító: 
Bejövős borító. Az összes rész borítója nagyon tetszik, nem is tudom eldönteni, melyik a legjobb. Mindenesetre ennek a színvilága közelebb áll hozzám, mint a többi. Szívesen nézegetem még most is, és tipikusan az a borító, amit mindig megcsodáltam, mielőtt kinyitottam a könyvet. Egyébként az Időtlen szerelem trilógia borítóiért is hasonlóan oda vagyok meg vissza, úgyhogy még egy jó pont A Kerstin Gier (nem, nem sikerült elsőre) könyveknek. Oké, ez csak a külső, de akkor is. Tetszik és kész.

Kedvenc idézet(ek):
"– Olivia? – kérdezte. – Legalább tíz Oliviát ismerek. A barátnőm macskáját is Oliviának hívják. 
– Te viszont az első Persephone vagy, akivel találkoztam. – Mivel ez egy olyan név, amit még egy macskának sem adna az ember."

"Az úriember sajnos egy kihalófélben lévő faj, ahogy a nagymamám szokta mondani."

"Két óra alatt hozzátevőleg négyszáz fotót készített rólam ("Hogy én ezt a napot megértem!"), Lottie sírt ("Az én csodaszép tündérgyermekem!"), Florence elégedetten bólogatott ("Vera Wang mindig jó választás!"), és Mia csodálkozva tapsolt ("Te leszel a legszebb birka a bálban")."



Rövid összefoglalás: 
Ajánlom. Ha az Időtlen szerelem tetszett, ez is fog, ha nem olvastad azt sem, akkor pedig valamelyiken keresztül kóstolj bele a Kerstin Gier könyvekbe. Nem véletlenül nyernek meg annyi embert maguknak. A világa hihetetlenül kreatív és eléggé kidolgozott is, a humor pedig már önmagában is megéri az időt.

Könyv trailer:
(Egy büdös szót nem értek németül, de a trailer iszonyat jól néz ki. Na jó, be tudok mutatkozni. Meg el tudom mondani, hogy hol lakok, és tudok számolni ezerig. Szépen lassan, de el tudok.)






1 megjegyzés:

  1. Hello,

    Nagyon bíron Kerstin Gier stílusát: izgalmas, fordulatos és egyáltalán nem lapos. És ez nem csak ennél a könyvnél, hanem az Időtlen szerelem sorozatnál is így van. Mindenkinek csak ajánlani tudom!
    A borítója a másik, ami megkapó. Őszinte leszek, Az álmok első könyvét csak azért vettem a kezembe, mert a borítóját már messze kiszúrtam.
    ÉS van folytatása, gyerekek! Annak ellenére, hogy a folytatásokkal óvatos vagy -mert nem mindig hozza az első kötet izgalmát- erre nagyon várok. :)

    Szertettel:
    Brukú

    VálaszTörlés