Lauren Kate - Fallen - Kitaszítva

Oldalszám: 368
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Kft.
Eredeti cím: Fallen
Fordító: Farkas Veronika
ISBN: 9789632454009
Országos megjelenés: 2011.06.02
Moly.hu: XXX


Fülszöveg:
Van valami fájdalmasan ismerős Daniel Grigoriban. 
A rejtélyes és zárkózott fiú azonnal felkelti Luce Price érdeklődését, amint a lány meglátja a Sword & Cross bentlakásos iskolában. Ő az egyetlen jó dolog az intézményben, ahol tilos mobiltelefont használni, a többi diák nehéz eset, és minden mozdulatukat biztonsági kamerák figyelik. 
Csakhogy Daniel nem akarja, hogy bármi köze legyen Luce-höz és mindent megtesz, hogy ezt nyilvánvalóvá tegye a lány számára. De Luce nem képes lemondani róla. Úgy vonzza a fiú, mint az éjjeli pillangókat a tűz fénye, és muszáj kiderítenie, amit Daniel olyan elszántan szeretne titokban tartani… 


Véleményem:
Oké. Kezdjük egy recepttel.
Ez pedig a Young Adult műfajt visszahúzó, borzasztóan semmilyen, mégis megmagyarázhatatlanul népszerű könyv receptje.
Egy darab csaj, akinek a szemszögéből nagyjából az egész íródik, és akinek nem hogy egyénisége nincs, de emellett borzasztóan idegesítő és buta.
Egy darab fiú, aki egy igazi adonisz, titokzatos, és ebben ki is merül a tulajdonságainak listája.
Egy legjobb barátnő, akitől minden második olvasó idegrohamot kap. Oldalanként kétszer. Jobb esetben.
Egy darab suli, ahol megvan az amerikai tinifilmekből már mindenki által jól ismert elit csajok klikkje, akik rosszabb esetben túl sem lépnek ezen, jobb esetben egy hangyányival több infónk lesz róluk a könyv végére.
Egy vagy két szülő, akik megfelelő mértékben nincsenek sehol se a lányuk életében, mert így legalább senkinek sem tűnik fel, ha a tizenpár éves gyerek hetekig egy titokzatos pasi ágya alatt fekve kémkedik élete szerelme után.
A csaj legyen halálosan szerelmes a pasiba az első másodperctől fogva, akkor is, ha csak látta a sarkon eltűnni korán reggel a mosdóba menet, a pasiról derüljön ki, hogy UFO, vámpír és/vagy bukott angyal, legyen még egy teljesen jelentéktelen gonosz, aki csak azért létezik, hogy ilyen is legyen. A pasi minimum egyszer jelenjen meg félmeztelenül, és legyen ő is halálosan szerelmes a csajba első ránézésre. A csaj persze mondja el magáról ezerszer, hogy szürke, jellegtelen és csúnya, de azért nyilván döglenek utána a pasik, és a nem létező agyát hagyja a nemlétező büszkeségével együtt valahol ott, ahol a szülei tartják a nem létező szülői ösztöneiket.

Na, ebben a könyvben ez mind megvan.
Én már azt sem tudom, hogy mit vártam. Sokan beszéltek róla sok helyen, megláttam a könyvtárban, és még a fülszöveget sem olvastam el (öreg hiba), gondoltam, kiveszem, mit veszíthetek.
Négy óra huszonegy perc negyvenöt másodpercet és az összes létező életkedvemet. Azt veszíthettem vele.
Elkapott a déja vu. Pontosan ugyanazt éreztem olvasás közben, mint amit az Obszidiánnál, vagy a Csitt, csittnél. Az Alkonyat annyiban volt más, hogy ott több dolgon háborodtam fel. Ennyi.

Szóval. Ebben a könyvben főszereplőnk, Luce, bekerül egy intézetbe, mivel köze van egy bizonyos fiú máglyahalálához. Megjegyzem, a könyv nagyjából egyetlen pozitívuma az, hogy a helyzsín viszonylag érdekes, legalább az nem a megszokott sablon.
Szóval megérkezik ide, azonnal szerez barátokat, és persze ellenségeket, és nyilván Daniellel is azonnal összefut, mert hát különben minek lenne ott egyáltalán.
A könyv nagyjából két harmada három nap eseményeit mutatja be, ami még nem is lenne baj, amennyiben ebben a három napban történne is valami említésre méltó. De azon kívül, hogy megismerjük a helyszínt és a szereplőket, semmi sem történik. Márpedig itt kezdődtek az igazi gondok, mert ha legalább lefoglalnak valamivel - nem kell zseniálisnak lennie, elég egy kis izgalom - akkor nem kezdek el már olvasás közben azon agyalni, hogy mégis miért jó az nekem, ha ezt elolvasom, mi értelme az életemnek, és különben is, mikor kezdtük el az ilyenek alkotóit írónak nevezni.
Tudom én, hogy kegyetlen tudok lenni, de ebből most már olyan szinten elegem van, hogy az nem igaz. Valaki fejtse már ki nekem, hogy miért elég egy ilyen valamit megírni ahhoz, hogy valaki világhírű író legyen. Mert oké, elfogadom, ha valakik szeretik ezeket a könyveket. Talán ha néhány évvel korábban találkozom velük, nekem is megtetszenek, nem tudom, és ez már soha nem is derül ki. De az, hogy ilyenekből lesznek bestellerek, az azért már egy egészen picikét túl sok. És nem azért idegesít, mert sikereket érnek el - érjenek, nem érdekel. Hanem azért, mert más zseniális könyvek meg nem.
(És mondhatjátok, hogy ki vagyok én, hogy eldöntöm, mi a zseniális, és mi nem, de nem én döntöm el, hanem ebbe már több helyen futottam bele.)
Meg mert az ilyenek alapján ítélik meg az egész YA műfajt, ami azért már egy ideje túlnőtt ezen a szinten.

Oké, lapozzunk.
Luce összeszed egy idegesítő legjobb barátnőt, és vele kutat a titokzatos Daniel után. Közben még egy srác rákattan, de Luce persze nem belé szerelmes. Sebaj, azért még erőlködik.
Aztán felgyullad még egy srác (leginkább csak azért, hogy Daniel hozzáérjen főszereplőnkhöz, és hogy történjen is valami), majd a végén kapunk egy felettébb izgalmas eseménysort, hogy ne panaszkodjunk már. Megsúgom, nem jött be, én így is panaszkodom.

Azért volt, ami tetszett. Egyetlen egy szereplő, például. És már említettem a helyszínt. Igaz, sok minden paródiaszerűen el lett túlozva benne, de még így is elég jó. Maga az intézet lehetett volna kidolgozottabb, de például a környék érdekes. A temetőről tudtam konkrét képet alkotni, és a tornaterem is tetszett. Abszurd, de legalább kidolgozott és érdekes.

De sajnos szinte minden más teljesen semmitmondó és sablonos. A karakterek, az emberi kapcsolatok, a cselekmény, a minden. A fantasy szál messze nem elég kidolgozott. Egyetlen egy részlete jött be. Mert itt végre nem csak random vonzódnak egymáshoz a főszereplők, hanem kapunk egy már majdnem épkézlábnak titulálható magyarázatot is hozzá, ami ráadásul megér egy misét.
Az már más kérdés, hogy nem értem, miért kellhet valakinek egy ilyen buta lány, és hogy egy lány hogy süllyedhet odáig, hogy minden elvét és méltóságát elhajítja, csak mert ő vonzódik egy fiúhoz.

Egyébként ez idegesít a legjobban. Az ilyen könyvekben ugyanis jellemző, hogy a főszereplő lány elveszíti az összes valaha létezett tartását, csak mert nagyon szerelmes. De más könyvekben legalább egy pici büszkesége maradt, és volt egy határ, ahol azt monda, eddig és ne tovább.
Legalábbis néha ez is előfordul.
Itt viszont Luce egyszer sem mondja, hogy aha, itt a határ, szia. Egy ici-pici méltóság legyen már benne, könyörgöm. Ha nagyon őszinte akarnék lenni, és egy kis túlzást is belevinnék a szavaimba, akkor azt mondanám, hogy a könyv férfisoviniszta. Kívülállóként nekem teljesen az jön ki, hogy az író alacsonyabb rangúnak tekinti Luce-t. A lány ugyanis semmi mást nem csinál, csak Daniel után koslat, és akárhányszor a pasi megjelenik, a méltóságát besöpri a szőnyeg alá.
A könyveknek általában (jobb esetben) mindig van valami üzenete. Ha itt ez az üzenet, akkor vannak gondok.

A fogalmazás pedig unalmas. Nincs benne semmi különös. Ilyenkor tudom sajnálni a fordítókat. Bár ki tudja, talán ezt legalább nem olyan nehéz lefordítani.
A nyelvezet egyszerű, Lauren Kate egyelőre ez alapján nem néz ki őstehetségnek, de ki tudja. Talán csak jól titkolja, hogy az.

Már nem tudok erről mit mondani. Egy korosztálynak talán jó, de szerintem az érzelmi töltet teljesen hiányzik belőle, és túlságosan is sablonos és lapos ahhoz, hogy egy sokat olvasott embernek élvezhető legyen.
Mondjuk, hogy valahol az Alkonyat és a Csitt, csitt között van félúton. Ez alapján szerintem mindenki el tudja dönteni, hogy kell-e ez neki, avagy sem.

Karakterek:
Luce unalmas, idegesítő, buta, és azon kívül, hogy árnyékokat lát és oda meg vissza van Danielért, semmi sem derül ki róla. Két dimenziós, számomra tipikusan az a női főszereplő, akitől simán agyvérzést tudok kapni random pillanatokban. Nincs róla mit mondani, remélhetőleg nem lesz vele dolgom többé.
Penn nekem olyan, mint a Csitt, csitt-ben Vee. Az idegesítő legjobb barát, akinek az az egyetlen tulajdonsága, hogy minden lében kanál, és azt viszont olyan szinten műveli, hogy ilyet nem hogy a való életben nem viselnék el, még könyvben is kikészülök tőle. Valószínűleg érzéketlen vagyok, de én nem igazán sajnáltam azt, ami a végén történt.
Daniel. Innen üzenem az írónőnek, hogy az, hogy valaki titokzatos, nem mentesíti az alól, hogy tulajdonságai legyenek. Felőlem lehet adonisz, lehet űbercuki, lehet mindenki életének a szerelme, ezek nem számítanak igazi, emberi tulajdonságoknak. És ha az a magyarázat, hogy azért nincsenek emberi tulajdonságai, mert angyal, akkor meg angyali tulajdonságai legyenek. Nekem édes mindegy, csak legyen valamilyen.
Cam egy fokkal jobb volt ilyen téren, de hát velem meg lesz, ami lesz.
Az egyetlen szereplő, akit sikerült úgy istenigazából megkedvelnem, az Arriane. Szívem szerint vele kapcsolatban már abba kötnék bele, hogy túl keveset szerepel, de nem teszem, mert inkább a jót nézem, ami nevezetesen az, hogy szerepel egyáltalán. Megmondom őszintén, amikor megjelent, azt hittem, ő lesz a legjobb barátnő, és még örültem is, hogy végre valami újítás. De aztán jött Penn és belerondított.

Borító:
A következő jó pontját ezért kapja. Giger nem bírja az olyan borítókat, amin élő-lélegző ember van, de ez igazából tetszik. Van egy hangulata, szép a kép, és magára a helyszínre emlékeztet, ami eleve tetszett.
A Könyvmolyképző kiadó nagyon ott van borítók ügyében. Szeressük a Könyvmolyképző kiadót.

Kedvenc idézet(ek):
"– A kettes számú szabály: soha ne hallgass rám! – kacagott Arriane a fejét rázva. – Nekem papírom van róla, hogy elmebeteg vagyok!"

"A bizalom még a legjobb esetben is óvatlanság. A legrosszabb esetben öngyilkosság."

A plusz poén.

Rövid összefoglalás:
Nem igazán tudom ajánlani. Mint már mondtam, valahol az Alkonyat és a Csitt, csitt között van, ez alapján mindenki döntse el, hogy szerinte neki tetszeni fog-e. Ha az előbbi kettő tetszett, akkor ez is fog. Esetleg fiatalabb korosztálynak tudom elképzelni, vagy olyanoknak, akik még nem olvastak olyan sokat, mert akkor lehet, hogy élvezhető. De ha csak az angyal téma miatt merül fel, akkor meleg szívvel ajánlom Az Angelfall-t helyette.



Könyv trailer: