Richelle Mead - Vámpírakadémia

Oldalszám: 240
Kiadó: Agave Könyvek
Eredeti cím: Vampire Academy
Fordító: Farkas Veronika
ISBN: 9789639868618
Országos megjelenés: 2009
Moly.hu: XXX


Fülszöveg:
A világsikerű sorozat első kötetében Lissa Dragomirt és Rose Hathawayt két év bujkálás után elfogják és visszazsuppolják a Montana erdőségeinek mélyén megbúvó Szent Vlagyimir Akadémia vaskapui mögé. A vámpíriskola a mora uralkodói családok és dampyr testőreik számára szolgál oktatóhelyül. Az akadémia falain belül a két lánynak különböző viszálykodással, rosszindulatú pletykákkal, tiltott szerelemmel és fenyegetésekkel kell megbirkóznia. De mindketten tudják, hogy a legnagyobb veszély a kapukon kívülről leselkedik rájuk.

Véleményem:
Először is, hadd meséljem el az ezzel a könyvvel kapcsolatos egyik élményemet, ami már eleve emlékezetessé teszi azt, hogy egyáltalán a kezembe vettem.
Az utóbbi időben finoman szólva is Jerome Valeska megszállottja lettem (Gotham c. DC sorozat, Cameron Monagham által zseniálisan előadva). Finoman szólva.


Na most, mivel legjobb barátnőm egyik reggel finoman a tudatomra adta, hogy kezdek az idegeire menni, elhatároztam, hogy egy napig teljesen távol maradok a témától, és elnyomom a fangirlt. Na most, a célnak tökéletesen megfelelt a Vámpírakadémiából készült film megnézése, mert hát azért gondoltam, az le fog kötni.

Csak hogy szemléltethessem a... Nem, semmi szemléltetés.
Csak be akartam szúrni ezt a képet. 

Életemben nem gyakran fordult még elő, hogy ne néztem volna meg előre a színészek listáját, de most nem néztem meg.
Képzelhetitek azt a fejet, amikor Cameron Monagham szembe jött velem, mint Mason Ashford.
Mondanom sem kell, hogy a tervem valahol ezen a ponton ment füstbe, de azóta is azt hajtogatom, hogy ilyen véletlen a világon nincs. :D

Mindenesetre nem csak emiatt hagyott bennem mély nyomokat a könyv, de ez is közrejátszott.
Ismeritek azt az érzést, amikor nagyon, de nagyon megtetszik egy könyv, de néha legszívesebben földhöz vágnátok?
Nos, nálam gyakran megesik, bár én defektes vagyok nyaktól felfelé, de úgy gondolom, annyira azért nem egyedi eset.

Na de nem akarok rögtön a közepébe csapni.
A könyv elején máris egy nagyobb fajta kavarodással kezdünk, és megtudjuk, hogy főszereplőnk, Rose, és legjobb barátnője, Lissa vámpírok, és megléptek a számukra fenntartott iskolából. Kiruccanásuk azonban már rögtön az első pár oldalon véget ér, ugyanis rájuk találnak, és vissza is viszik őket a Szent Vlagyimir Akadémiára. Itt elkezdjük megismerni a vámpírokat, akikről megint egy teljesen új képet láthatunk, és összetalálkozunk mindazzal, ami miatt Rose és Lissa menekülni akartak.

Nagyjából minden, amit ezen kívül mondhatnék, az spoiler. Szépen lassan jövünk rá, hogy a két lány miért is lépett meg, és hogy ez az egész rendszer hogy működik.
Mert hát lényeges, hogy nem csak így odadobják a vámpírokat, hogy amúgy ilyenek is vannak ám, hanem most van három alfajuk: morák, akik amolyan nemesek, és szükségük van vérre, nehezen tűrik a napfényt, de egyébként egészen emberiek, és varázserejük, vagyis uralják az elemeket, a dampyrok, akik a morák testőrei, az emberek és a morák egykori keverékei, és a strigák, akik erkölcstelen és erőszakos lények, mindenféle emberséget nélkülözve élik életüket.
Azt szögezzük le, hogy ez az egész már messze ezerszer jobb felállás, mint a "vámpír csillog a napon"-féle.

Igazából én ritkán szimpatizálok azzal, ha egy vámpírhoz hasonló lényt teljesen átalakítanak, de ezen próbálok túllendülni. A vérfarkasok esetében már sikerült a Mercy Falls farkasai kapcsán, hát gondoltam, itt is megemberelem magam, és a kreativitást fogom nézni, nem pedig azt, hogy a vámpír-mítoszon már megint áttrappolt valaki tűsarkú cipellőkben.
És ezen túllendülve azt kell hogy mondjam, hogy a világ tényleg érdekes és jó. Nem azt mondom, hogy nem volt hiányérzetem néha, de feltehetőleg ez javul a későbbiekben. Azért még van egy pár könyv a sorozatban, remélhetőleg az író minden szempontból kihasználta a nagy terjedelem adta lehetőségeket és szépen felépítette a világát.

Szóval ez a része rendben van, nem mondanám, hogy sok benne az extra, de azért szerettem.

Aztán ott van maga a helyszín. Na az már jobban a szívemhez nőtt.
Először is, imádtam azt a felállást, hogy nappal alszanak, éjjel járnak suliba, és ez mindenkinek teljesen természetes. Sikerült egy teljes képet alkotnom az épületről, mert nem csak rohangálunk a helyiségek között úgy, hogy a kilenc tizedének csak a megnevezését közlik, hanem minden kinéz valahogy és van benne valami különleges, amiről meg lehet jegyezni. Én már csak ilyen vagyok, egy helyszín teljesen a szívemhez tud nőni.

A cselekmény úgy ahogy oké. Bár itt néha azért felhúztam magam.
Én általában nehezen jövök rá a csavarra, szóval ilyen szempontból igazán előnyős olvasó-példány vagyok, de itt még én is nagyjából mindent észrevettem, jóval azelőtt, hogy a szereplők egyáltalán gondoltak volna rá. Rengeteg dologról messziről ordít, hogyan hogyan és mint lesz, de itt vagy mindenki vak, vagy én lettem hirtelen zseni, márpedig az utóbbira kisebb az esély.
Aztán: sokszor futottam bele teljesen logikátlan lépésekbe. Például Rose nem egyszer megemlíti, hogy Lissa utálja, ha belemászik a fejébe, majd rendszeresen megcsinálja, és az első alkalom után Lissa már igazából úgy reagál, mikor megtudja, mintha Rose azt jelentette volna be, hogy tegnap kétszer is kikötődött a cipőfűzője.

A kötelékük egyébként tetszett, viszont néha egy kicsit el lett dramatizálva, amit sajnálok, mert egyébként nagyon jól sikerült. Mert végre legjobb barátnőket látunk, akik nem esnek egymásnak, nem csak álbarátnők, hanem tényleg valódi barátok.
A végén pedig érződik, hogy izgalmas akart lenni, de aztán valahogy mégsem lett az. Az odáig vezető események viszont szintén jóra sikeredtek, és a vége nem annyira lapos, hogy elrontson mindent.
Rose és Dmitrij kapcsolata nagyon-nagyon tetszett (ez a gyengém. Az egyik), de rettenetesen kevés időt kapott.

Az írásmóddal nem volt bajom, viszont a fordítással már igen. Oké, ez nem az író hibája, de attól még szörnyen zavaró.
Például tudom, hogy a "fuss" és a "fussál" alak is helyes, de azért ritkábban használjuk könyvekben a másodikat, márpedig itt minden olyan igének, aminek van hosszabb felszólító alakja, az van jelen. Ez részben személyes, de engem akkor is iszonyatosan irritált.
Ezen kívül elég sok hibát és elgépelést találtam, amitől a falat tudom kaparni.

Összességében tetszett a könyv, bizonyos részleteibe egyenesen beleszerettem, de sokszor haragudtam is rá. Az biztos, hogy folytatni fogom a sorozatot, mert bőven megér annyit, sőt. Szerintem még majd élvezem is.

Karakterek:
Most jön az, hogy Mason Ashford még az egyik kedvenc szereplőm is. De azért a film egy Jerome Velaska után éles váltás volt. 
Rose olyan karakter, akit egyszer nagyon is kedvelek, egyszer meg fejbe akarom vágni valamivel. Egyrészt a karakterfejlődése eléggé el lett rontva, mert nem egy szépen követhető folyamat, hanem egyik pillanatról a másikra vált át, másrészt gyakran mond ellent saját magának.
Akkor például egyenesen imádtam, mikor rájött, hogy mégse kéne hazudnia, és szépen be is vallotta, hogy mit tett, de amikor kíváncsiságból belemászott Lissa fejébe, holott tudta, hogy az mennyire utálja, akkor nagyon szívesen vágtam volna hozzá a könyvet. És nem érdekel, hogy ez egy lehetetlen művelet. 
Remélhetőleg a későbbiekben Richelle Mead eldönti, hogy mit is akar vele kezdeni, és akkor minden jó lesz.

Lissa sokszor idegesített, én túlzottan nyafogósnak találtam, viszont nem utáltam, sőt. A végére kimondottan kedveltem, annak ellenére, hogy éles helyzetben inkább elkerülném. De aranyos volt a kapcsolata Christian-nel, tiszta szívemből drukkoltam nekik. Mert hát a fiút is nagyon bírtam, az egyik kedvencem a könyvből.
Dmitrij-ről csak annyit tudok mondani, hogy igazi könyves álom-pasi, ÉS van egyénisége is. Köszönöm. Csak hát szörnyen keveset szerepel, remélhetőleg a következő könyvekben többet futok össze vele. Felelősségteljes, ami nagyon tetszik, kedves, és egyáltalán nem hülye.
És igen, én bírom Mason-t, viccet félre téve. Rendes srác, viszont szerintem nemigen illik Rose-hoz. Én szeretem a szerelmi háromszögeket, de imádkozom érte, hogy ebből ne legyen az.
Egyébként még egy nagy előny, hogy azért vannak szereplők szép számmal.
Értelmes megállapítás. Köszönjük Giger.
Viccet félre téve, ez igenis pozitívum az ilyen könyvek terén. Mert gyakran megesik a YA alkotásokban, hogy a helyszínünk egy iskola, de vannak a főszereplők, meg van a tömeg, és ennyi. Itt viszont van a kettő között egy szép kis mellékszereplő réteg.

Borító:
Röviden és tömören: valami förtelmes. Nem adja vissza a könyv hangulatát, ez a lányka itten nem tudom, ki akar lenni, de hogy nem Rose, az egyszer biztos, és már csak úgy önmagában is... csúnya, na. Ezt nem tudom finomabban mondani. Ránézek, és elmegy az életkedvem.

Kedvenc idézet(ek):

Bocsi, d ezt megláttam és muszáj volt. 

"Dmitrij előttem sétált ki. Miközben alaposan megnéztem magamnak, felmerült bennem, hogy nem hagyhatom veszni a lehetőséget. A hátára ugrottam, pontosan abban a pózban, ahogy tanított. A meglepetés ereje is az én oldalamon állt. Minden tökéletes volt, fogalma sem lehetett arról, hogy jövök. 
Mielőtt hozzáérhettem volna, Dmitrij elképesztő sebességgel megfordult. Egyetlen fürge mozdulattal elkapott, mintha nem is lenne súlyom, és a földre tepert, hogy moccanni sem bírtam. 
Felnyögtem. 
– Nem csináltam semmit rosszul! 
Dmitrij farkasszemet nézett velem, miközben megfogta a csuklómat, de nem nézett ki olyan szigorúnak, mint edzés alatt. Olyan volt, mintha viccesnek találná a dolgot. 
– A csatakiáltásod meglehetősen árulkodó volt. Legközelebb próbálj meg csendben maradni! 
– Számított volna bármit, ha csendben maradok.? 
Dmitrij elgondolkozott. 
– Nem. Valószínűleg nem."

"– Tudod, mit szeretek benned, Mase? Hogy pontosan úgy gondolkozol, ahogy én.
– Ez bóknak is ijesztő."

Rövid összefoglalás:
Igazából ajánlom. Vannak hibái, és ugyan nem letten olyan hatalmas rajongó (csak egyes részletek rajongója, ha ez lehetséges. De azoknak nagyon), de azért sikerült berántania. Minden idegrohamom ellenére egy finoman szólva is kellemes élmény volt elolvasni, és igyekszem minél hamarabb megkaparintani a második részt is.
Nem mondom azt, hogy mindenkinek tetszeni fog, mert nem fog. Aki zavar, hogy megint teljesen új vámpír-világot kaptunk, és nem tud ezen túllendülni, az például szerintem meglesz nélküle.


Film trailer:
Egyébként suttogva hozzátenném, hogy bár rengetegen szidják a filmet, szerintem nem volt rossz. Sokszor nem hű a könyvhöz, de még mindig sokkal inkább, mint mondjuk egy Beavatott. Persze nem egy profi mű, de egynek elmegy, én élveztem. (Nem, nem azért, mert Cameron Monagham, mielőtt valaki félre találna érteni.)
Dominic Sherwood például itt sem színész, nem csak a Shadowhunters-ben, de nem volt rossz, mint Christian. És Zoey Deutch nekem kimondottan Rose.