Rick Riordan - A villámtolvaj

Oldalszám: 376
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Kft.
Eredeti cím: Percy Jackson and the Olympians - The Lightning Thife
Fordító: Bozai Ágota
ISBN: 9789633731154
Országos megjelenés: 2013.09.02
Moly.hu: XXX

Fülszöveg:
A tizenkét éves Percy Jacksont eltanácsolják az iskolából. Megint. 
Bármennyire igyekszik, úgy tűnik, képtelen távol tartani magától a bajt. De tényleg szó nélkül végig kell néznie, ahogy egy kötekedő kölyök molesztálja a legjobb barátját? Tényleg nem szabad megvédenie magát az algebratanárnővel szemben, amikor az szörnyeteggé változik és meg akarja ölni? 
Természetesen senki nem hisz Percynek a szörny-incidenssel kapcsolatban; abban sem biztos, hogy magának hisz. Egészen addig, míg a Minótaurusz be nem kergeti a nyári táborba. 
Hirtelen mitikus lények járkálnak ki-be a lakokba és Percy görög mitológia könyve megelevenedik. Rájön, hogy az olimposzi istenek a huszonegyedik században is élnek. Sőt, ami ennél is rosszabb, felbosszantotta őket: Zeusz villámát ellopták, és Percy az első számú gyanúsított. 
Percynek mindössze tíz napja van arra, hogy megtalálja és visszaadja a Zeusztól ellopott holmit, és békét teremtsen a háborúságban álló Olimposzon.


Véleményem:
Két véglet van, amikor egy nagyon népszerű és közkedvelt könyvet veszek a kezembe: vagy én is megimádom, vagy felidegesítem rajta magam, hogy ez mégis miért ilyen híres, mikor ilyet egy átlagos csimpánz is össze tudna dobni.
Itt most az előbbi történt, és azt hiszem - nem, nem csak hiszem, egészen biztos vagyok benne -, megint avattam egy kedvencet.

Történetünk elején megismerkedünk Percy Jackson-nal, akit hat év alatt hat iskolába járt, ugyanis mindig mindenhonnan kirúgják. Percy hiperaktív, diszlexiás, ráadásul furcsa dolgok történnek körülötte, amiket egyszerűen nem lehet megmagyarázni.
Az igazi gondok ott kezdődnek, amikor egy kevésbé kedves tanárnője szörnyeteggé változik, és megpróbálja megölni.
Kisebb-nagyobb kavarodás és egy igen kellemetlen és nehézkes utazás után Percy megérkezik a Félvér Táborba, ugyanis kiderül, hogy ő egy félvér, azaz az egyik szülője egy az olimposzi istenek közül.
Itt tovább bonyolódik a helyzet, főhősünknek meg kell barátkozni az új helyzettel, ráadásul az istenek között sincs minden a legnagyobb rendben, és még őt is belekeverik az ügyeikbe.

Kezdem azzal a már közhellyé vált kijelentéssel, hogy azért is tetszik ez a könyv, mert érdekel a görög mitológia. Ez egyébként egy olyan téma, ami majdnem mindenkit érdekel, szóval Rick Riordan jól beletalált.
És itt nem azt a világot kapjuk, amit történelemórán megtanul az ember. Persze nagy vonalakban megvan az is, elvégre mégiscsak a görög istenekről beszélünk, nem valami légből kapott dologról, de az egész teljesen modernizált és valóságos. Az istenek nem csak valami fogalmak, hanem néha ott állnak és beszélgetnek a szereplőnkkel. Az alvilágot őrző, mindenki által ismert háromfejű kutya úgy is viselkedik, mint egy kutya. Minden létezik, ami csak a görög mitológiában megjelenik, de minden modern, ugyanakkor ettől nem válik valami új dologgá. Nekem ez a világ nagyon-nagyon tetszett. A Félvér táborba teljesen beleszerettem, majdnem annyira szeretnék eljutni oda, mint a Roxfortba.

De - és itt jön az a rész, ahol mindenki fogja a fejét, hogy már megint mibe tudok belekötni - voltak apró problémáim is. Például én egy kicsit kidolgozottabb világra, több karakterre és változatosabb cselekményre számítottam. Nyilván az a cél, hogy a 12 év körüliek is remekül értsék a könyvet, de például a Harry Pottert is értik, és az részletesebb. Ez egyébként a későbbiekben változik, azóta ugyanis folytattam a sorozatot, de ez a része egy egészen picit csalódás volt.
Most ezt nem úgy kell érteni, hogy unalmas és kidolgozatlan, mert abszolút nem az. Nekem nagyon is tetszett, csak azt mondom, hogy egy kicsit még lehetett volna ezt hova fejleszteni.

Sokan hasonlítgatták már a Harry Potterhez, ezért hoztam fel én is.
Na most. Ez pont akkora hülyeség, mint a Harry Pottert a Gyűrűk Urához hasonlítani. Mert igen, vannak párhuzamok - mindkettő fantasy, mindkettőnek egy még majdhogynem gyerek a főszereplője, aki aztán hőssé válik, és mindkettő jó az összes létező korosztálynak. De ez pont az az összehasonlítási elv, ami szerint minden YA könyv is egyforma, attól meg a falat kaparom. Maradjunk annyiban, hogy mindkét könyv nagyon jó, ennyi. Nem kell ezt túlbonyolítani - vagy épp túlságosan leegyszerűsíteni.

Amit szerintem mindenképpen meg kell említeni, az a stílus. Meg nem tudnám számolni, hogy hányszor nevettem fel hangosan olvasás közben. A nyelvezet meglehetősen fiatalos, ugyanakkor nem lebutított. Változatos és a legtöbb helyen szépen megírt, de még így is tud vicces lenni. Ha másért nem, hát ezért mindenképpen megéri elolvasni.

Egyébként (esküszöm, ez lesz az utolsó Harry Potter párhuzam, de muszáj) hasonló témát boncolgat, mint J.K.Rowling. Mégpedig azt, hogy bárkiből lehet hős, de ez 99%-ban rajta múlik, és senki máson.
Na most, ez alapján nekem eshetnétek, hogy én dumálok róla, hogy nem kell hasonlítgatni a kettőt - majd megteszem. Valóban. De csak azt mondom, hogy ez az elmélet valóban hasonló, de csak nagyon alapjaiban, azon túl már más irányba megy el.
A Percy Jacksonban sokkal "emberközelibb" az egész. Valószínűleg az E/1 is sokat dob a helyzeten, de azért a stílus is kell hozzá. Végigolvastam az első részt egy olyan gyerek szemszögéből, mint Percy, és elhittem, hogy bárkivel bármi megtörténhet.


Karakterek:
Itt jön a következő jó pont.
Percy az egyik legjobb főhős valaha. Ezt itt és most kijelentem, és nem is áll szándékomban visszavonni vagy letagadni.
Percy ugyanis nem tökéletes, sőt. Sokszor már-már nevetségesen béna, szinte semmit nem ért meg,h hajlamos szükséghelyzetekben is bután viselkedni, de a helyén van a szíve. Bármit megtesz azokért, akiket szeret, és bár csinál butaságokat, de nem rossz ember. És könyörgöm, melyik 12 éves gyerek nem csinál butaságokat? Nagyon sokszor egyértelműen látszik a viselkedésén és az érzelmein, hogy még nagyon-nagyon fiatal. Sok könyvvel ellentétben nem lesz azonnal tökéletes hős, sőt. Nehezen rázódik bele a szerepbe, és talán soha nem is fog sikerülni neki 100%-ig, de pont ettől lesz emberi és mindenki számára szerethető és megérhető.
Annabeth az első megjelenésétől kezdve szimpatikus volt. Okos és találékony, de még azért rajta is látszik, hogy gyerek. Külön tetszik, hogy építész akar lenni, és mindent meg is tesz azért, hogy teljesüljön a vágya. Aranyosak a párbeszédei Percyvel, nagyon szeretem őket.
Grover eleinte annyira nem volt szimpatikus, kicsit túlságosan is butának tűnt, de aztán rájöttem, hogy egy nagyon jószívű ember - akarom mondani szatír - és nem olyan buta, inkább csak naiv egy kicsit. Jó, nem olyan okos, mint másik két főszereplőnk, de ez teszi jó karakterré - megmutatja, hogy még így is lehetsz hős.
A táborlakókból én kicsit többet szerettem volna, Luke-ot kedveltem (múlt idő), az istenek kellőképpen istenek, ugyanakkor tulajdonságaikban emberek is, Kheirónt pedig nagyon kedvelem.

Borító:
Az egész sorozatnak nagyon tetszenek a borítói, főleg a betűtípus. Jó, hogy a képen lévő rajznak sosincs arca, mert így teljes mértékben a fantáziánkra van bízva. A betűtípus pedig nagyon-nagyon tetszik, az tűnt fel először.

Kedvenc idézet(ek):
"– Te, Grover… az a fonalnyiszálás… Azt jelenti, hogy valaki meg fog halni? 
Komoran, nagyon-nagyon szomorúan nézett rám, mintha máris azon járna az esze, vajon mi lehet a kedvenc virágom, mert akkor olyat szed a síromra."

"Gabe megvakarta dupla tokáját. 
– Hát, ha sietsz azzal a szósszal… És ha a kölyök bocsánatot kér, amiért félbeszakította a pókerjátszmámat, talán lehet róla szó. 
Esetleg ha úgy tökön rúglak, gondoltam, hogy egy hétig szopránt énekelsz."

"Bizonyos értelemben jó tudni, hogy léteznek görög istenek, mert van kit szidni, ha a dolgok rosszul mennek. 
Például, ha az ember elsétál egy olyan busztól, amelyet nem sokkal korábban szörnyű fúriák támadtak meg és villám csapott szét, és mindennek a tetejébe esik, mintha dézsából öntenék, az az emberek többségét meglehetősen rosszul érinti. Ám ha félvér vagy, az ilyesmikből tudod meg, hogy valami isteni erő baromian igyekszik tönkre vágni a napod."





Rövid összefoglalás:
Nagyon ajánlom. Kicsiknek, kamaszoknak, felnőtteknek, mindenkinek. Tipikusan az a könyv, aminél nem lehet megérteni, miért van ennek annyi rajongója, amíg nem olvasod el. Van egy olyan világa, amiben bárki szívesen élne, a szereplői szerethetőek, ráadásul vicces is.