Anna Banks - Poszeidón (Szirénia öröksége I.)

Kiadó: Maxim Könyvkiadó Kft.
Fordította: Komáromy Rudolf
Eredeti cím: Of Poseidon
Oldalszám: 328
ISBN: 9789632615196 
Országos megjelenés: 2014


Fülszöveg:
Emma barátnőjével, Cloe-val nyaral a tengerparton, amikor egy aprócska baleset során megismerkedik a jóképű Galénnal. Ez a találkozás valóban a véletlen műve? Emmának nincs lehetősége ezt kideríteni, mert egy tragédia beárnyékolja ottlétüket. A lány, miután hazatér, nehezen képes feldolgozni a traumát. Ekkor váratlanul ismét fölbukkan az ibolyakék szemű idegen. 
Galén, a szirén herceg a szárazföldön kutat egy lány után, akiről azt hallotta, hogy talán ő az utolsó élő szirén, aki egyesítheti a tenger mélyén élő két uralkodóházat. Bár erőteljes kötődésük azonnal érezhető, Galén még sincs teljesen meggyőződve róla, hogy Emma az, akit keres. Végül a sok bizonyíték meggyőzi, hogy csakis Emma és különleges képessége mentheti meg a herceg országát. Galénnak szüksége van a lány segítségére – bármilyen kockázattal jár is. Vajon képes lesz Emma beváltani a hozzá fűzött reményeket? És vajon összefonódhat két ennyire különböző világ?

Véleményem:
Azért vettem ki a könyvtárból, mert elég sokszor hallottam róla, úgyhogy gondoltam, egy olvasást mindenképpen megér. A fülszöveg alapján azonban egyáltalán nem arra számítottam, amit kaptam.
Elmondom, nagyjából mit vártam: egy sablonos főszereplő párost és rengeteg depizést.
Hát ez az a kettő, ami pont nem volt benne.

Már az első pár fejezetben egy igen brutális cápatámadással indítunk, de engem még ez sem győzött meg. Azt hittem, Emma innentől folyton tiszta depressziós lesz, Galén meg majd kezd valamit... Nem is tudom, mit vártam tőle. A lényeg az, hogy itt következett a második pofára esésem.

Emma elég emberien viseli barátnője elvesztését. Sír, gyászol, de nem gondolja, hogy megállt az élet. Teljesen hétköznapiak a reakciója, és ez tetszik. Semmit sem dramatizál túl, vagy intéz el egy vállrándítással, mindenre úgy reagál, ahogy más is tenné.
Az élete folytatódik, de aztán megjelenik Galén, aki nem száll le róla. Emma ezt igazából nem is feltétlenül bánja, csak épp kellőképpen idegesítik egymást.

Ebben a könyvben van E/3 szemszög jelen időben, ami szerintem azért elég ritka, és nekem eleinte furcsa is volt, de aztán tetszett. Galén szemszöge mindig ilyen, Emmáé viszont E/1, és talán ezért is van az, hogy Emmát közelebb érezheti magához az olvasó.
Viszont nagyon jó ott az a Galén szemszög is, mert nélküle elég ködös lenne a szirén-rész. Így mindenre kapunk magyarázatot, kivéve persze azokat, amikre a szereplőink sem tudnak.

Annak ellenére, hogy milyen vérmes jelenettel indítunk, a könyvben szinte végig jelen van a humor. És nem csak kis mértékben. Emma belső monológjainak nagy részét végignevettem, nagyon tetszett az a stílus, amit Anna Banks használ. Nagyos sokszor viszonylag komolyabb témákban is bedob valami poént, csak úgy, mert miért ne, és ez rengeteget dob a könyv hangulatán.

A világa is érdekes, bár, megmondom őszintén, nekem egy kicsit kidolgozatlannak hat. Nincsenek benne lyukak és kérdőjelek, nem ez a baj, hanem egyszerűen csak kevés. Szívesen olvastam volna még a szirénekről, mikor a könyv végére értem, emiatt elég erős hiányérzetem volt.
Aztán amibe még belekötnék, az az, hogy eszeveszettül rohan a történet. Szerintem erre a könyvre simán ráfért volna még egy nyolcvan oldal, és akkor nem érezném azt, hogy túl sietős. Egy dolog az, mikor nem írunk feleslegesen, és egy másik dolog az, amikor túl sokszor gondoljuk azt, hogy bizonyos dolgokat leírni felesleges. Nem árt egy történetnek több időt adni, hogy kiteljesedjen.

A végén én eléggé meglepődtem. Sejtettem, hogy ezzel még lesz valami, de erre nem gondoltam. Megjegyzem, igazi könyv-falhoz-csapós befejezés.

Karakterek: 
Ez azon ritka könyvek egyike, ahol a női főszereplőt jobban megszerettem, mint a kiszemeltjét. És ez nem Galén szégyene, hanem Emma dicsősége. Nagyon megszerettem ezt a lányt. Megvan a büszkesége, de nem betegesen ragaszkodik hozzá, makacs, de azt azért ő is észreveszi, hogy hol a határ, és mi az, amit már nem kéne. Én eléggé közel éreztem magamhoz, és egyszerűen imádtam a Galénnal folytatott párbeszédeit és a belső monológjait. Külön tetszett a Titanic iránti megszállottsága, mert engem is eléggé érdekel a téma, szóval ezzel tökéletesen tudtam azonosulni.
Galént is eléggé kedveltem. Tetszett, ahogyan a szirénekkel foglalkozott, a hazaszeretetében nem lehet megingatni, és hiába tudtam végig, hogy a gondolatai javarészt csak Emma körül forognak, a kapcsolatukat nem éreztem túlzásnak vagy nyálasnak. Az E/3 jelen időt pedig élveztem, bár nem volt könnyű hozzászokni, mert mint már említettem, ritkán lehet ilyesmibe futni, főleg mostanában a rengeteg E/1 között.
A mellékszereplőket megint csak szerettem. Raírna az elején nem volt szimpatikus, de aztán már igen. Tórafot sem kedveltem meg azonnal, viszont most azt hiszem, ő lett a kedvenc szereplőm. De ők igazából ketten a legjobbak.
Rachel pedig szuper, rajta is remekül szórakoztam, az összes titokzatos dolgával együtt.
Grom volt az, akit még most sem kedvelek, viszont neki eleve rossz a helyzete, és nem feltétlenül tehet róla, hogy kikészül tőle, de akkor is. Egyszerűen csak nem vagyok oda érte.

Kedvenc idézet(ek):
"– Úgy látom, mintha Emma azzal a gondolattal játszana, hogy vízbe fojtja az én törékeny hercegnőmet – ráncolja a homlokát Tóraf. 
– Engem miért nem hívsz soha hercegednek? – tettet sértődöttséget Galén. 
– Pofa be, hercegem! Nesze neked, most jobb?"

"– Ami azt illeti, időszerű, hogy megjegyezzem: a királyi családhoz tartozom – mutat egy villa alakú kis tetoválásra a hasán… 
…próbálom kiokoskodni, ugyan miként igazolhatja a rangját egy evőeszköz."

"– Szevasz, ebihal! – bokszol jó nagyot üdvözlésül barátja karjába Galén. – Látom, meglelted az egyik fürdőnadrágomat. Örömmel látom, hogy a nyomkövető készséged a baleset óta is zavartalanul működik. 
– Baleset, persze – mered Raínára Tóraf. – Legközelebb majd nyitva tartom a szememet, ha megcsókolom a nővéredet. Akkor nem fogom véletlenül újra sziklába verni az orromat. Én béna."

Borító: 

Szép meg minden, főleg a cím, meg aztán az összes rész közül szerintem ez a legjobb, de nekem nem egészen illik a könyvhöz. De lehet, hogy velem van a baj. Ahogy ránézek, valahogy abszolút nem az a hangulat jön rám, amit olvasás közben éreztem, de egyébként meg tetszik. 

Rövid összefoglalás: 

Nagyon jó karakterek, remek stílus és humor, kicsit összecsapott cselekmény és szerethető, de nem túl részletes világ. Vagy csak nekem nem elég részletes. De minden hibája ellenére nekem nagyon tetszett, ajánlom mindenkinek, aki szirénekre vágyik, meg azoknak is, akik nem.