Cassandra Clare - Hamuváros (A Végzet Ereklyéi II.)

Menetrend: 
06.10.: Maggie Stiefvater - Kék Liliom
06.11.: Susan Ee - Angelfall
06.12.: Becca Fitzpatrick - Csitt, csitt
06.13.: Cassandra Clare - Csontváros 
06.14.: Cassandra Clare - Hamuváros
06.15.: Cassandra Clare - Üvegváros

Kapcsolódó: Csontváros

Oldalszám: 416
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Kft.
Eredeti cím: City of Ashes
Fordító: Kamper Gergely
ISBN: 9789633997932
Országos megjelenés: 2016.06.06 (új borítós)
Termékkód: 7447


Fülszöveg:
Clary Fray másra sem vágyik, csak hogy végre ismét normális életet élhessen. De vajon mi számít normálisnak, ha valaki démonokat pusztító Árnyvadász, az édesanyja varázslattal előidézett kómában fekszik, és egyszerre vérfarkasok, vámpírok meg tündérek nyüzsögnek körülötte? Clary szívesen töltene több időt legjobb barátjával, Simonnal, csakhogy az Árnyvadászoktól nem szabadulhat - főleg nem jóképű, ámde bosszantó, újonnan megtalált bátyjától, Jace-től. Clary csakis úgy segíthet édesanyján, ha felkutatja a rossz útra tért Árnyvadászt, Valentine-t, aki talán őrült, bizonyosan gonosz - ráadásul az édesapja. Amikor a Végzet Ereklyéi közül a másodikat is ellopják, a félelmetes Inkvizítor Jace-t gyanúsítja. Lehet, hogy a fiú tényleg elárul mindent, amiben hitt, és az apja mellé áll?

Véleményem:
A Csontvárosnál (meg előtte a Pokoli Szerkezetnél) már áradoztam egy vagy sok sort a világról, szóval ezzel kapcsolatban itt most igyekszem egy kicsit visszafogni magam.

Szóval, az első rész után kisebb fajta szélcsend jön, Jace és Clary próbál megbarátkozni a ténnyel, hogy testvérek, Clary próbál rájönni, hogyan hozhatná vissza az édesanyját, és ezek mellé Simon-nal is próbálkoznak egy párkapcsolat féleséggel, csakhogy a lány nem szereti úgy a fiút, ahogy kellene.
Jace pedig igyekszik megbékélni vele, hogy az apja él - és hogy ki is ő valójában.
Ha ez az egész nem lenne elég, akkor újra pörögni kezdenek az események. A Végzet Kardját ellopják, és Jace meglehetősen kellemetlen helyzetben találja magát, amikor is felbukkan az Inkvizítor. Közben persze Valentine is tovább kavar (mert miért ne), és az olvasó csak kapkodja a fejét, hogy most meg megint mi történik.

Amit még nagyon szeretek ezekben a könyvekben, és ez ebben a részben csak jobban érződik, mint az előzőben, hogy az érzelmi része ugyanolyan fontos, mint az akció és a kaland. Egyik a másik nélkül túl kevés egy jó könyvhöz, viszont megtalálni az egyensúlyt is iszonyúan nehéz. Clare-nek viszont remekül sikerült. Mindkét rész izgalmas, remekül megírt, és soha nem éreztem azt, hogy most túl sok a harc, vagy most túl sok a lelkizés. Hatalmas lelki tusák vannak, de közben olyan méretű események zajlanak, hogy nem is tudod, melyik érdekel jobban. Leginkább mindkettő.

Nekem egyébként ez a rész sokkal jobban tetszett, mint az előző. Az Árnyvadász regényekkel kapcsolatban általában eljátszom azt, hogy mindig elhitetem magammal, hogy "á nem, ez már nem lehet jobb", aztán pofára esek. Persze jó értelemben.  Lehet jó értelemben pofára esni?
Ahogy haladunk előre, még több a csavar, mindenki egyre idegesebb, a szereplők is, nemcsak az olvasó.

Aztán: Clare szereti kínozni az olvasókat. Egyszerűen rossz nézni Clary és Jace szenvedését ezen a testvér-témán. Én sokkal jobban szeretem azokat a sztorikat, ahol el van húzva a szerelmi szál, és a szereplők nem jönnek össze azonnal, de ez már nekem is túl kegyetlen. Egy dolog a tiltott szerelem meg a szerelmi háromszög, és egy másik dolog az, amikor a hősszerelmesekről kijelentik, hogy testvérek, és soha az életben nem lehetnek együtt. És az egész még csak nem is hat erőltetettnek, mert egy szépen felépített magyarázat van mögötte.

A másik, amibe ezekkel a könyvekkel kapcsolatban szerelmes vagyok (Jace-en kívül), az a múlt. Már említettem a Csontváros kapcsán is, de még itt is ugyanolyan nagy szerepe van, ha nem nagyobb, és ez is olyan kidolgozott és izgalmas, hogy nem tudok betelni vele. Akármi is történik a jelenben, valahogy kapcsolódik hozzá, hogy mi történt régen a Körrel.

Aminek külön örültem, az az, hogy ebben a részben már nem csak Clary szemszögéből olvashatunk. Még mindig ez van többségben, viszont már bejönnek más szemszögek is, és ez szerintem nagyon is jót tesz a könyvnek. Eleve a szemszögváltások híve vagyok, mert szerintem jobban meg lehet ismerni vele a karaktereket, plusz több helyen lehetünk egyszerre, és így az egész izgalmasabb lesz.

Karakterek:
Clary ebben a részben nagyot nőtt a szememben. Említettem már, hogy nem épp a kedvenc női karakterem. Még most sem az, de azért már jobban szeretem. Már nem olyan esetlen, viszont a jó tulajdonságait megtartotta. Még mindig hoz nagyon értelmetlen döntéseket, de már nem annyit, és hibái mindenkinek vannak. Nagyon tetszik, ahogy kezd rájönni, milyen képessége is van. Ami a legjobban tetszik vele kapcsolatban az pedig az, ahogyan Simon-ról gondolkodik, és hogy tényleg bármit megtenne érte. Egy nagyon szép barátságot mutat be a könyv velük kapcsolatban, ami néhol fájdalmas (a Clare könyvekben mi nem az?), de megvan a maga varázsa.
Jace-t még jobban megszerettem, ha ez lehetséges. Jó, hogy már az ő szemszögéből is olvashatunk, mert így sokkal könnyebb megérteni. Jace egy olyan csupa-szív karakter, akit képtelenség nem imádni. Minden Árnyvadász-tökéletessége ellenére szerintem reális karakter. Az például, hogy nem tudja teljesen gyűlölni Valentine-t, megint csak egy remekül kitalált rész. Elvégre tíz éves koráig vele élt, és lehet, hogy nem volt mintaszülő, de mégiscsak szülő volt. És ne mondja nekem senki, hogy ettől a ténytől egyik pillanatról a másikra el tudna vonatkoztatni.
Simon-nal kapcsolatban igazából számomra semmi sem változott, még mindig kedvelem.
Magnus kicsit többet szerepel, aminek szintén örülök, mert hát az egyik kedvenc karakterem.
Akit még megkedveltem, az Maia. Szimplán csak olyan kis szimpatikus.
Nem fogok mindenkiről írni, mert itt ülhetnék még egy hétig, de akárhányszor csak a karakterekre gondolok, mindig szeretetrohamom van. Ó, és Luke még mindig a kedvenceim között van!


Kedvenc idézet(ek):
"Alec Jace felé bökött a mutatóujjával. – Ha szinte kihaltak – mondta dühtől remegő hangon –, akkor NEM HALTAK KI ELÉGGÉ. 
– Értem – bólintott Jace. – Szólok, hogy cseréljék ki a bejegyzést a démonológiai tankönyvben „szinte kihaltról” arra, hogy „Alec szerint nem haltak ki eléggé. Ő úgy szereti, ha a szörnyek nagyon, nagyon kihalnak.” Akkor elégedett leszel?"

"– Viszont kell, hogy legyen valamid, ami minden Árnyvadásznak van. 

– Undok és bunkó modor? – érdeklődött Simon."

"-[...] Nem kell amiatt aggódnia, hogy elárulod a titkait.
- Igen - mondta Jace. - Halálosan retteg, hogy kikotyogom, hogy mindig is balerina szeretett volna lenni."

Borító: 

Az új borítót imádom, bár ez nekem a régivel van meg, és azzal sincs bajom. Régiben ez jobban tetszik, mint az első, talán a színvilága miatt. Az újból meg igazából az összes nagyon tetszik, szóval... :D Az Árnyvadász könyveknek megvan a saját betűtípusa, és elég azt meglátnom, máris kedvet kapok az olvasáshoz. 

Jobb, mint az első rész, bár már azt is nehéz fokozni. Én nagyon ajánlom az egész sorozatot, meg a Pokoli Szerkezeteket is.