Becca Fitzpatrick - Csitt, csitt

Menetrend: 
06.10.: Maggie Stiefvater - Kék Liliom
06.11.: Susan Ee - Angelfall
06.12.: Becca Fitzpatrick - Csitt, csitt
06.13.: Cassandra Clare - Csontváros 
06.14.: Cassandra Clare - Hamuváros
06.15.: Cassandra Clare - Üvegváros

Oldalszám: 360
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Kft.
Eredeti cím: Hush Hush
Fordító: Farkas Orsolya
ISBN: 9789632452814
Országos megjelenés: 2010.06.15
Termékkód: 454


Fülszöveg:

EGY SZENT ESKÜ

EGY BUKOTT ANGYAL

EGY TILTOTT SZERELEM

A romantika nem szerepelt Nora Grey tervei között. Az iskolában egy sráchoz sem vonzódott különösebben, akármennyire is próbálta erőltetni legjobb barátnője, Vee. Aztán feltűnt Folt. Simulékony mosolyával és tekintetével, amivel mintha a lány veséjébe látna, Folt legjobb belátása ellenére is vonzza Norát.

Azonban néhány rémisztő találkozás után Nora már nem tudja, kiben bízzon. Úgy tűnik, Folt mindenhol ott van, ahol ő is, és többet tud róla, mint a legközelebbi barátai. Nora nem tudja eldönteni, hogy a fiú karjaiba kellene-e omlania vagy inkább menekülni és elrejtőzni előle. És mikor megpróbál válaszokat találni, egy olyan igazságot fedez fel, ami sokkal nyugtalanítóbb, mint amit Folt közelsége okoz. Végül egy ősi csata közepén találja magát, halhatatlanok és bukottak között - és mikor arra kerül a sor, hogy ki mellé álljon, a rossz választás Nora életébe kerül.

Véleményem:
Nagyon fogtok utálni. Előre érzem.
Semmilyennek neveztem az Obszidián, lehordtam az Alkonyatot, most meg ez. No de mire van a véleményem? Talán nem erre, de oda se neki.

Jól van, én akartam szeretni ezt a könyvet. De tényleg. Minden erőmmel azon voltam, hogy na, még egy népszerű YA könyv, amit biztosan imádni fogok... Aztán ez meg itt fogta magát, és lehozott az életről.
Szerintem azért ironikus, hogy ennek az olvasása közben kerültem kórházba. Most mondjátok, hogy nektek nem jutott eszetekbe, hogy emiatt volt. Oké, befejeztem.

Ez pedig a következő mondat, amiért meg fogtok ölni, de csakazért is leírom: A Csitt, csitt a következő Alkonyat.
Most hagyok időt, hogy ezt megemésszétek.

Oké, ennyire nem vészes a helyzet, nem annyira rossz, mint az Alkonyat, de sok hasonlóságot lehet felfedezni.
Van egy lány, aki teljesen átlagos. Egy szülővel él, és ez a szülő papíron aggódós, de egyébként semmi sem tűnik fel neki a gyereke körül. Van egy fiú, akihez a lány vonzódik, de érzi, hogy nem kéne. Sejti, hogy a pasinak van egy titka, rá is jön, mi ez. A pasi veszélyes, de szereti a csajt, és ezért megvédi.
Az egyetlen különbség, hogy Folt (Folt! Ez egy név. Így hívnak egy karaktert) nem csillámpóni (még mindig nem vagyok hajlandó vámpírnak hívni Edwardot), hanem bukott angyal.

Szóval akkor második nekifutás... Szóval. Van nekünk egy Nora, aki fél-árva (kicsit sem klisés), de ezt leszámítva teljesen átlagos (dehogy sablon), amíg biológián össze nem rakják Folt-tal (meglepő fordulat), és hirtelen fenekestül fel nem fordul az élete (hanyatt ne vágjam magam a meglepetéstől). Mindenfélék történnek, de egyedül Nora a szemtanú, mert mikor másnak is meg akarja mutatni az események eredményeit, azok eltűnnek. Ő persze Folt-ra gyanakszik, és érzi, hogy nem kéne vele lennie, de azért vonzódik hozzá, meg még van a képben két másik srác, meg egy olyan minden lében kanál barátnő, hogy több se kell... Aztán a végén jön egy "felettébb izgalmas eseménysor", mindenki boldog lesz, a rosszfiú lelepleződik, és kész, vége, nincs tovább. Illetve van tovább, csak arra még nem vettem rá magam, hogy elolvassam.

Jól van, oké, más is van, de azt nem áll szándékomban leírni, mert utálok spoilerezni. és azért ott még nem tartok, mint az Alkonyatnál, hogy mindenkit el akarok rettenteni az olvasástól.

A baj az, hogy ez az egész nem lenne annyira rossz, de az írónő egyszerűen nem tud nyomatékot adni a szavainak. A mondatoknak nincs súlya, és ha történik is valami drámai, az olvasó nem érzi, mert az egész rosszul van megírva. Látok én ebben fantáziát, látom a reményt, hogy lehetne ebből valami... De nagyon erősen ott van az a feltételes mód, és jelenleg nem látok elég okot, hogy eltűnjön.

És én most itt nem egy gyalázást akartam összehozni, mert tényleg akartam szeretni ezt a könyvet. Szeretném érteni, hogy miért van ennek akkora rajongó tábora, és akárhogy nézem, csak ugyanoda jutok: mert olyan, mint az Alkonyat - kellőképpen üres és lebutított olvasmány. Kövezzetek meg, de így gondolom. Az is imádni fogja, aki amúgy fél évente egyszer vesz könyvet a kezébe, mert nincs benne semmi olyan, ami komolyabb terhelést jelentene az agynak.
Persze vannak kivételek. Nem azt akarom mondani, hogy ez a könyv csak az üresfejű, műveletlen kockáknak való. Ilyet eleve soha nem mondanék semmire. De az tény és való, hogy manapság sokan vannak, akik nem igazán olvasnak, és ez a könyv... nos, ez nagy átlagban véve ilyeneknek való.

Karakterek:
Norat én olyan szinten utáltam, hogy az már fizikai fájdalmat okoz. Ez nem két dimenziós karakter kidolgozás, hanem mínusz kettő! Egy csaj, akinek csak az álompasi számít, és teljesen elveszti az eszét meg a méltóságát, nincs benne semmi plusz, még csak tulajdonságai sincsenek... Könyörgöm, ebből nőjünk már ki YA téren, köszi.
Vee meg a másik. Nem tudom, hogy engem idegesített-e ennyire valaha könyvszereplő. Az addig oké, hogy nagyszájú meg őszinte, de ehhez olyan szintű ostobaság társul, hogy azt még letagadni is szégyen, nemhogy felvállalni. Nem szoktam ilyen lenni, de még komolyan mondom, örültem is, mikor eltört a keze. Van egy bizonyos határ a nagyszájú karakterek esetében, amit nem tanácsolt átlépni. Becca Fitzpatrick erre a vonallal acélbetétes bakancsban taposott rá, ugrált rajta fél órát, és még be is mutatott neki, majd az olvasó elé vágott egy ilyen karaktert, és ördögi vigyorral az arcán várta a reakciókat. Hát ez az én reakcióm.
 Aztán ott van Folt. Nem, nem tudok elvonatkoztatni a nevének nevetséges mivoltától, sajnálom. Muszáj volt ezt lefordítani? A magyar "folt" szó nevetségesen hangzik, mint név, ez van, törődjünk bele. Folt nem feltétlenül az a tipikus sablon karakter, inkább egyszerűen csak üres. Ennek a srácnak komoly gondjai vannak a kidolgozottságát tekintve. A kétdimenziós sértés lenne a kifejezésre nézve. Folt ugyanis magasról tesz a dimenziókra is, és egyszerűen ellébecol ott a lapokon... Szereti Norat, és körülbelül ez az egyetlen, amit el lehet róla mondani. Kicsit sem Edward. Kicsit sem.
Vannak még szereplőink, de még ehhez a háromhoz képest is semmilyenek, szóval én nem szándékozom több időt pocsékolni rájuk.

Kedvenc idézet(ek):
"Tartsd szem előtt, hogy az emberek változnak, de a múlt nem."
Na igen, számomra nagyjából ez volt a könyv egyetlen értelmes megnyilvánulása. 

Borító: 
Nem ájulok el tőle, de nem is rossz. Viszont szerintem abszolút nem adja vissza a könyv lényegét (ha van neki olyan), magyarán nem illik hozzá. De azt be kell vallanom, hogy megakadt rajta a szemem. A cím betűtípusa és a színvilág különösen jól néz ki. 

Rövid összefoglalás: 
A rajongók már valószínűleg elkezdtek nyomozni a lakcímem után, úgyhogy mindjárt megyek is elbújni, de ha valaki komolyan vette, amit mondtam, és még nem olvasta a sorozatot, akkor annak nem ajánlom. Kivéve persze, ha az Alkonyatot szereti, mert akkor valószínűleg ez is tetszeni fog. Szerintem abszolút kihagyható. Annyi jó könyv van, ami kevés figyelmet kap... Tessék azokat olvasni! ;) Már csak a blogon körülszaglászva találhattok jó olvasnivalót. (Nem, nem szoktam mindent lehúzni. Sőt!)

Könyv trailer: