Susan Ee - Angelfall (Angyalok bukása)

Menetrend: 

06.10.: Maggie Stiefvater - Kék Liliom

06.11.: Susan Ee - Angelfall
06.12.: Becca Fitzpatrick - Csitt, csitt
06.13.: Cassandra Clare - Csontváros 
06.14.: Cassandra Clare - Hamuváros
06.15.: Cassandra Clare - Üvegváros


Oldalszám: 344
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Kft.
Eredeti cím: Angelfall
Fordító: AncsaT
ISBN: 9789633733820
Országos megjelenés: 2013.12.11.
Termékkód: 6322


Fülszöveg:

Hat hete már, hogy az apokalipszis angyalai alászálltak, és elpusztították a modern világot. Nappal az utcai bandáké a hatalom, de az éjszakákat a rettegés és a babona uralja. Mikor az angyalsereg harcosai tovaszállva magukkal ragadnak egy gyámoltalan kislányt, annak tizenhét éves nővére, Penryn bármit megtenne, hogy visszaszerezze a húgát.

Bármit. Ha kell, akár arra is hajlandó, hogy alkut kössön egy ellenséges angyallal.

Rafi félelmetes harcos, de most legyőzötten, szárnyaitól megfosztva, haldokolva hever a földön. Korszakokon átívelő háborúkban vívott győztes csatákat, most pedig egy éhezéstől legyengült tinilány kell, hogy megmentse az életét.

Miközben átvágnak a sötétségbe és káoszba merült Észak-Kalifornián, csak egymásra támaszkodhatnak a túlélés érdekében. Kénytelenek együtt megtenni az utat, hogy eljussanak San Franciscóba, az angyalok erődítményébe, ahol a lány mindent kockára tesz, hogy megmentse a húgát, az angyal pedig kénytelen legnagyobb ellenségeinek könyörületességére bízni magát, hogy újra ép és egész lehessen.

Véleményem:
Az első, amin megakadt a szemem, az a borítón virító mondat volt: "Éhezők viadala, add át a helyed!". Mivel én hatalmas Éhezők viadala rajongó vagyok, nem voltak többé kétségeim, hogy ezt a könyvet el kell olvasnom. Már csak kíváncsiságból is.

Miközben olvastam, több dolgot is meg kellett állapítanom. Egy: olyan napot válassz az olvasásra, amikor nem igen van más dolgot, mert a könyv megköveteli, hogy egy nap alatt olvassa ki az ember. Kettő: kell hozzá egy gyomor. Fan fact: nekem olyan nincs. Három: nesztek nektek angyalok.

A könyv egy poszt-apokaliptikus világban játszódik, amit nem mások, mint az angyalok pusztítottak el. Penryn ebben a világban igyekszik életben tartani bolond édesanyját és mozgássérült kishúgát, meg persze saját magát. A cselekmény rögtön az elején felpörög, ugyanis a kis család néhány harcoló angyallal találja szembe magát. Penryn húgát elviszik, az anyja eltűnik, ő pedig kettesben marad egy szárnyaitól megfosztott, félig halott angyallal. Szép kilátások.
De Penryn azonnal feltalálja magát, és megkezdődik a kalandja Rafi-val, a szárnya vesztett angyallal az oldalán.

Na most, félreértés ne essék, Rafi és Penryn nem szeretnek egymásba az első négy oldalon. Rafi angyal, aki a földek esküdt ellensége, és Penryn csak fel akarja használni, hogy megtalálja a húgát. Rafi pedig segít neki, mivel a lánynál vannak a szárnyai, meg aztán vissza akarja varratni őket, és sokkal könnyebb lesz elérni a céljait, ha ketten vágnak neki. Szóval, nincs itt kérem semmi romantika, ez egy kőkemény harc a túlélésért.
Engem letaglózott a két főszereplő kapcsolata. Lassan alakult ki, és fantasztikus élmény volt végignézni. Semmi külsőség, semmi szerelem első látásra, itt csakis a legmélyebben lapuló tulajdonságok számítanak. És igazából ez a szál még csak nincs is középpontban - de ettől lesz csak igazán szép.

Közben folyik a harc. Illetve nem nyíltan, és ez is egy lényeges pont. Penryn szemszögéből nézve valóban úgy tűnhet, hogy ennyit az emberiségről, de ahogy halad előre a cselekmény, kiderül, hogy az emberek még egyáltalán nem adták fel. Csak próbálják összeszedni minden megmaradt erejüket, és biztatni azokat, akik még élnek.
Ebből nem sokat látunk ugyan, de amit látunk, az pont elég ahhoz, hogy az embert elkezdje érdekelni a következő rész. Nagyon remélem, hogy a második könyvben ebből lesz is valami komoly. Illetve komolyabb.

Aztán, az írónő kegyetlenül őszintén közli, hogy szerinte mit tennének az emberek úgy nagy általánosságban egy ilyen helyzetben. És nem mondom, hogy nincs igaza. Valahol szörnyű az a világ, amit lefest, de valljuk be, ezek vagyunk mi. Mindenkinek a saját családja, a saját élete lenne az első, és ezért senkit sem lehet megvetni. Susan Ee megmutatja, hogy ez nagy tömegben hogy néz ki. Elkeserítő, de valósághű.
Az, hogy az angyalok mégis mi a fenéért rohanták le a Földet, még a könyv végén is homályos, és remélem, hogy erről majd kapunk részletesebb leírást, mert ez nekem egyelőre csak egy hatalmas nagy kérdőjel a történet kellős közepén.

Mint már az elején is említettem, ehhez kell egy gyomor. Amikor olvastam... nos, én aznap felhagytam az evéssel. Komolyan mondom. Nem az, hogy annyira példátlanul kegyetlen lenne... Egyszerűen csak annyi véres, vérmes dolog van benne, hogy az az én érzékeny lelkemnek egy egészen kicsit nagyon sok(k) volt. Főleg a vége felé... Jó, tegyük hozzá, hogy én egy Holokauszt film miatt hónapokig nem aludtam, de akkor is :D
De legalább valósághű. Nem burkolja rózsaszín felhőbe az apokalipszist, mint ahogy azt sok YA könyv teszi (én nem ítélem el őket érte, teszem hozzá), hanem kőkeményen az olvasó arcába vágja, hogy igen, a Föld leigázása így nézhet ki. Nagyjából.

Amivel nem voltam teljesen kibékülve, az a vége. Egyszerűen annyira hirtelen lett vége... Értem én, hogy folytatás, meg minden, de akkor is. Tessék egy tisztességes lezárást adni annak a könyvnek.

Karakterek: 
Kedves, drága Penryn, imádlak! Néha kedvem lett volna odarohanni és megölelni, csak hogy tudja, hogy remekül csinálja, és még egy kis kitartás, és minden rendben lesz. Erős, bátor, határozott, és bármit megtenne azokért, akiket szeret. Szerintem megfelelően reális karakter, emellett hihetetlenül kitartó és céltudatos. Ő az, akire azt mondom, hogy igen, ilyen legyen egy YA hősnő, mert egy ilyen lányra fel tudnék nézni. Kétségtelen, hogy ő a könyv fénypontja, nélküle sokkal kevesebb lenne a nagy egész.
Rafit kedveltem, de az ő szála egyszerűen annyira lezáratlan, hogy az már fáj. Mindenesetre tetszett, hogy nem csak egy üresfejű szuper-pasi, akinek egyetlen célja megcsókolni a főszereplő csajt, hanem igenis céljai vannak. Amit a vége felé csinált... Nos, azért csak tisztelni tudom. Úgy általában tetszett a viselkedése, én nagyon megkedveltem.
Persze két erős főszereplő kellett is, mert nagyjából csak körülöttük forog a történet.
A mellékszereplőket szerettem, az angyalokból én úgy érzem, egy kicsit túl keveset láttam. Penryn anyja érdekes volt, én sajnáltam, mert egyértelműen kiderült, hogy amikor magánál volt, akkor pontosan tudta, mennyire borzasztóan tud viselkedni. Azért tegyük hozzá, néhány megmozdulása kissé megijesztett...

Kedvenc idézet(ek):
"– Sosem viccelnék a harcos félisteni mivoltommal. 
– Te. Jó. Ég. – Lehalkítom a hangom, elfelejtettem suttogni. – Te nem vagy más, csupán egy beképzelt madár. Oké, van rajtad némi izom. Ennyit elismerek. De tudod, a madár az csak egy, az evolúció során kissé megváltozott gyík. Hát ez vagy te."

"– Jól vagy? – Hülye kérdés, mert nem sok mindent tudnék tenni érte, ha nem lenne jól, de mégis kibukik belőlem. 
Felhorkan. 
– Attól eltekintve, hogy valaki egy sziklát vágott hozzám, igen, életben maradok. 
– Sajnálom. – Tényleg borzasztóan érzem magam miatta, de mit kell ezen ennyit vergődni. 
– Legközelebb, ha valami bajod van velem, nagyra értékelném, ha előbb megpróbálnád szóban elrendezni, és nem rögtön kövekkel kezdenél hajigálni."

Borító: 

Ez az én borítóm. Szimbólum, visszaadja a könyv hangulatát... Nekem ennél nem kell több. Nagyon tetszik. 

Rövid összefoglalás: 

Nagyon ajánlom. Ugyan néha kissé vérmes, és a hangulata sem felhőtlen, ez egy elég kemény könyv, ez van. Viszont a világ szépen összerakott, az emberekről sokat elmond, a szereplők fantasztikusak. Ha angyalokra vágytok, akkor hajrá. Nem mondom, hogy ezek a legrendesebb angyalok... de hát mit van mit tenni. :D