Cassandra Clare - Az angyal (Pokoli Szerkezetek I.)

Figyelem! 

A bejegyzés rengeteg fangirl kirohanást tartalmaz, szóval előre készüljetek fel rá!

Oldalszám: 442
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Kft.
Eredeti cím: Clockwork Angel
Fordító: Kamper Gergely
ISBN: 9789632454177
Országos megjelenés: 2012.03.31
Termékkód: 661

Fülszöveg:

A mágia veszélyes – de a szerelem még veszélyesebb

Amikor a tizenhat éves Tessa Gray Viktória királynő uralkodása idején megérkezik Angliába, valami rettenetes vár rá a londoni Alvilágban, ahol vámpírok, boszorkánymesterek és más természetfeletti lények járják az utcákat a gázlámpák alatt. Teslának nincsenek barátai, és egyetlen pillanatra sem érezheti magát biztonságban, ezért menedéket kér az Árnyvadászoktól, akiknek egyetlen célja, hogy megszabadítsák a világot a démonoktól. Ahogy egyre mélyebben merül a világukba, a lány azt veszi észre, hogy egyszerre varázsolja el két legjobb barát, és nem sokára rá kell döbbennie, hogy a szerelem a legveszélyesebb varázslat mind közül.

Véleményem: 

Az első reakcióm: Közöltem az öcséimmel, hogy én Árnyvadász vagyok, úgyhogy most hagyjanak békén, kis mit sem sejtő mondénok. Mikor nagyon furán néztek, akkor hozzátettem, hogy nephilim vagyok, ha az úgy jobban tetszik.

Oké, én még kis tudatlan vagyok, és eddig nem volt szerencsém a Végzet Ereklyéi sorozathoz (szülinapomra megkapom, bár nem tudom, hogy fogok élni addig), de abban már most biztos vagyok, hogy ebbe a világba úgy beleszerettem, hogy többé senki ki nem rángat belőle. Konkrétan meg tudom-e magyarázni? Ha nagyon akarok mondani valamit, akkor belekezdek, hogy azért, mert misztikus, részletes, és gyönyörűen felépített, és a többi - ami amúgy mind igaz -, de ha teljesen őszinte akarok lenni, akkor nemes egyszerűséggel közlöm, hogy nem tudom miért, egyszerűen csak imádom, és kész. Árnyvadász rúnákkal a kezemen mászkálok, és már a falamon is van egy. 

De hogy konkrétabb okot is adjak, ne csak örömködjek (és akkor még Will-ről egy szót sem ejtettem eddig. Eddig), hadd beszéljek egy kicsit a történetről. 

Spoiler mentesen:

Tessa megérkezik Londonba a bátyához, de egyáltalán nem az fogadja, amire számított. A Sötét nővérek kezére kerül, akik felfedik előtte képességét, miszerint más emberek testébe (és agyába) tud bújni. Az alakváltás pedig még abban a világban is csoda, ahova a lány ezzel együtt keveredik. 

Végül az Árnyvadászok londoni Intézetében élő kis csapata kimenti innen, és együttes erővel kezdenek kutatni a bátyja után. Persze mindeközben más gondjaik is akadnak; mechanikus lényekbe botlanak, összetűzésbe kerülnek az alvilágiakkal, később pedig még ezt a kellemetlen helyzetet is képesek fokozni körülöttük. Mind emögött maga a Magiszter áll, aki a megtévesztés mestere. Van itt árulás, élet-halál harc, és egy csipetnyi szerelem, Árnyvadászokkal, vámpírokkal, boszorkánymesterekkel, és nagyjából mindennel, amit csak az ember el tud képzelni. A cselekmény megállás nélkül pörög, és csak nagyon ritkán hagy levegőhöz jutni, akkor sem sokhoz. Nincs olyan, hogy le akarod tenni, nincs olyan, hogy valami kiakaszt, nincs olyan, hogy nem nyeri el a tetszésedet. Muszáj olvasnod, mert ha csak egy pillanatra is leteszed, azonnal hiányzik. Sőt, fizikai fájdalmaid vannak a hiányától.

Szóval, az elejétől a végéig imádtam. Fordulatos, a kort, amiben játszódik, remekül mutatja be, még ha van is egy-kettő ferdítés a valósághoz képest (most ehhez a kijelentéshez ne vegyük hozzá az árnyvilágot). Mindenről pontos képet kapunk, mégsem unjuk magunkat halálra a leíró részeken. Néhány beszélgetés pedig... Nos, nagyon sokszor nevettem fel hangosan a kedves Will Herondale megjegyzésein. Szóval, mondhatni ez a könyv már közel van a tökéletességhez. Összesen annyi negatívumom volt, hogy nem egyszer botlottam szóismétlésbe, de ez nagy valószínűséggel csak a magyar fordítás hibája. 

Spoilerekkel együtt:

Azt, amit már fent említettem nem mondom el még egyszer, viszont van nem egy dolog, amit gondoltam kiadok magamból, viszont annak, aki még nem olvasta, ronthat az élményen, hogy megtudja, szóval ezt a részt csak saját felelősségre. 

Először is: Nate árulása tény, hogy nem ért teljesen váratlanul, mégis szíven ütött. Látszott rajta, hogy nem a legbátrabb és gerincesebb mondén a Földön, de ezt azért mégsem gondoltam volna. 

Az, hogy ki a Magiszter, nem volt tiszta, de abban biztos voltam, hogy nem de Quincy az - és hogy örültem magamnak, mikor kiderült, hogy igazam volt! 

Shopie miatt a szívem szakadt meg, mert nagyon megszerettem, és mikor kiderült, mit érez Jem iránt... Nos, elég fájdalmas volt. 

Jem pedig. No ő a másik. A harmadik részt csak most fogom beszerezni, szóval nem tudom, mi lesz a betegségével, és ez eléggé idegesít, mert nagyon, de nagyon szeretem, és természetesen nem kívánom a halálát. Pont hogy azért drukkolok, hogy kezdjünk már vele valamit, mert ez így senkinek se jó. 

Oké, képtelen vagyok minden gondolatomat leírni, mert itt ülnék egy hétig. A lényeg az, hogy mindent szeretek ebben a könyvben. 

Karakterek: 

Tessa szerethető hősnő. Elméletileg ugyanis ő a főszereplő, de mégsem minden körülötte forog, és ez nagyon jó így. Nem szeretem, mikor egy könyvben egy hős kivételével nagyjából mindenki a háttérbe szorul. Itt ezt nem érezni, és a lány alapból remek karakter, szóval csak szeretni tudtam (mit nem tudtam ebben a könyvben szeretni? Költői kérdés volt). Nem nyafog, nem saját magával van elfoglalva. Sokkal inkább a környezete érdekli, és ott segít, ahol tud, de nincs folyton láb alatt. 

Talán nem lepek meg senkit, ha azt mondom, hogy még ezek ellenére sem ő volt a kedvencem. A kedvencem nem más, mint Will. Én mindent imádok benne. Vicces, okos, és minden látszólagos bunkósága ellenére látszik rajta, hogy érző szíve van. Konkrétan beleszerettem. Szóval, kedvellek én Tessa, meg minden, de ha esetleg lenne alkalmam könyvszereplőkhöz hozzámenni, akkor egyetlen szó nélkül elintézném, hogy eltűnj a közelből :D  

Jem szintén olyan, akit muszáj imádni. Szintén humoros, bár nem ez a fő jellemvonása, okos, és végtelenül kedves és figyelmes. Imádom a barátságukat Willel, szerintem a könyv egyik legjobb pontja.

Charlotte-ot szintén szerettem, ahogy a férjét is, nagyjából mindenkit az Intézetben, még Jessaminet is. 

Karakterekből is bőven akad, szóval mást egyelőre nem is hoznék fel - elvégre van még két rész, és mindegyikről szándékozok írni. 

Borító: 

A három közül nem ez tetszik legjobban, ezzel együtt gyönyörű. Azonnal megakad rajta az ember szeme, és akárhányszor a kezembe veszem, az első dolgom beleveszni a borítóba. Szóval, igazán jól sikerült darab. 

Kedvenc idézetem: 

Kivételesen három is van, mert nem tudtam választani :D 

"– Tudod – mondta Gabriel –, egy időben azt hittem, barátok lehetünk, Will. 
– Egy időben azt hittem, vadászgörény vagyok – felelte Will –, de aztán kiderült, hogy ez csak az ópium miatt volt. Tudtad, hogy ilyen hatása van? Mert én nem."

"– Ami a pokol hőmérsékletét illeti, Miss Gray – mondta –, hadd adjak egy baráti tanácsot! A jóképű ifjúnak, aki éppen egy rettenetes jövőtől igyekszik önt megmenteni, mindig igaza van. Még akkor is, ha piros sündisznók potyognak az égből."

"Will közelebb húzódott, és megérintette a nő karját. Merev volt és hideg. – Hát nem reagál a közeledésemre – állapította meg vidámabban, mint amilyennek érezte magát –, szóval csakis halott lehet. 

– Vagy egy jó ízlésű, okos nő."

Rövid összefoglalás:

Te ott, aki éppen ezt olvasod, de a könyvet esetleg még nem vetted a kezedbe, most fel akarsz állni - nem, hallgass ide, nem érdekel, hogy más terveid voltak - és meg akarod szerezni valahonnan. Vagy megvenni, vagy letölteni, vagy kölcsönkérni, akármi, de el akarod olvasni. Én tudom. És te is így gondolod, csak eddig ezzel nem voltál tisztában. De attól még mindig is így gondoltad. 

Könyv trailer: