Kapcsolódó:
Legend
Prodigy
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Kft.
Eredeti cím: "Legend Trilogy #3: Champion"
Fordító: AncsaT
ISBN: 9789633739525
Országos megjelenés: 2014.12.12
Termékkód: 6754
Fülszöveg:
A fiú egy LEGENDA.
A lány SZÜLETETT TEHETSÉG.
Ki lesz a BAJNOK?
June és Day annyi mindent feláldozott a Köztársaságért, és egymásért, de az ország végre a megújulás küszöbén áll. June visszanyerte a Köztársaság megbecsülését, a kormányzat legfelsőbb köreiben dolgozik mint Princepsjelölt, Day pedig a hadseregben emelkedett magas posztra.
Arra azonban egyikük sem számított, hogy a körülmények alakulása ismét összehozza őket. Épp amikor már küszöbön áll a békeszerződés aláírása, egy járvány kitörése okoz pánikot a Kolóniákban, és ismét háború fenyegeti a Köztársaságot. A fertőzést egy minden eddiginél halálosabb vírus okozza, az ország sorsa pedig June kezében van.De hogy megmentse milliók életét, meg kell kérje azt, akit mindennél jobban szeret, hogy áldozza fel mindenét.Szívszorító dráma, akció és feszültség. Marie Lu nagy sikerű trilógiájának elképesztő befejezése.Véleményem:
Mit mondhatnék? Több, mint egy hétig kellett pihentetnem a témát, mire egyáltalán fel tudtam dolgozni, hogy vége van. Tudjátok, vannak azok a könyvek, amik iránt konkrétan szeretetet érzel, és tudod, hogy örökké veled fognak maradni. Talán azt sem tudod megmagyarázni, miért kötődsz hozzájuk, egyszerűen csak kötődsz és kész.A Legend trilógia pontosan ilyen. Szeretem a történetet, szeretem a világát, szeretem a szereplőt. Marie Lu az olvasók szívének összetörésének specialistája, de komolyan. A könyv tele van érzelmekkel, főleg ez az utolsó rész, az idegeink pattanásik feszülnek, és az utolsó néhány fejezet közben kedvem lett volna sírni. Folyamatosan.
A történet az előző könyv vége után hónapokkal veszi fel a fonalat. Day küzd a betegségével, eközben körözött bűnöző helyett már a Köztársaság ünnepelt hőse. June az új Első mellett van, mint prinepsjelölt, tulajdonképpen utolsó találkozásuk óta nem beszéltek egymással. Aztán June felkeresi Dayt, az Első kérésére, és innentől kezdődnek is a trilógiából már jól ismert lelki tusák. Megkérhetjük-e egy szerettünket, hogy áldozza fel azt, ami a legfontosabb neki, annak érdekében, hogy megmentsenek egy egész nemzetet? Mi etikus, és meddig számít, hogy az-e egyáltalán? Marie Lu olyan kérdésekkel kínoz minket a főszereplőn keresztül, amikre egyszerűen nem tudunk válaszolni. Csak szurkolunk, hogy Day és June döntései jók legyenek.A világ egyre részletesebb, és ezt imádtam. Mélyen belemászunk a politikába, és hiába disztópia, kivételesen nem az megy, hogy le kell győzni az elnyomó hatalmat, hanem segíteni kell neki felépíteni egy biztos társadalmat. Nem belül van az ellenség, hanem kívül - a Köztársaság egyre rosszabbul áll a Kolóniák ellen folytatott háborúban, megoldhatatlan szituációk oldódnak meg egy egész könyvön keresztül, de még ez sem elég.
A könyv olvastatja magát, nem szabad letenni, még annyira sem, mint az előző részeket. Tipikus éjszakázós olvasmány. Egy ügy megoldódik, jön helyette ezer másik, és ha az aktuális nem lenne esetleg valakinek elég izgalmas (amit kétlek), akkor ott lóg a levegőben Day betegsége (szólok: ennek a végkimenetele csak az utolsó néhány oldalon derül ki.) A vége pedig... Nos, nem falhoz-csapós, inkább sírós, és mégis jó. Én meg voltam vele elégedve. Day egyszerűen nem tudott szabadulni azoktól, amiket a Köztársaság tett vele - és erre is lett megoldás. A poént nem lövöm le.
Karakterek:Day az örökös kedvenc karaktereim listáján szerepel, méghozzá elég előkelő helyen. A többi rész kapcsán azt kifejtettem - továbbra sem változott semmi.
Junet is kedevelem, noha nem tudom annyira szeretni, mint Dayt. Ez nem az ő hibája, hanem inkább csak Day érdeme.
Anden érdekes karakter, megvívja magában a saját csatáit, és én kedveltem, meg egy kicsit sajnáltam is a June iránt táplált, viszonzatlan érzései miatt.
Eden elkezdett felnőni, és elég sok megvan benne, ami testvérében is, tehát nem lehetett nem kedvelni. Pascao nekem egy kicsit olyan volt, mintha Kaede-t próbálná helyettesíteni, ami hát... Lehetetlen. Jameson ezredest utáltam, de ez így is volt rendjén, Thomas története megint csak egy a sok közül, amitől az embernek összeszorul a szíve, Tess szála nekem egy kicsit elvarratlan. Illetve, nem is az, hanem inkább keveset kaptunk belőle. Én még olvastam volna róla.
Összességében azt tudom mondani, hogy a könyvnek még mindig a karakterei az egyik legfőbb erőssége.
Borító:
Az összes borító nagyon tetszik, igazából nem is tudnám megmondani, hogy melyik a legjobb. A színvilága a másodiknak tetszik a legjobban, de ez meg valahogy... Nem tudom, egyszerűen csak imádom. Eleve jobban szeretem azokat a borítókat, amiken valamilyen szimbólum van, és ezek meg még jól kinéző szimbólumok is. Szóval öröm volt nézegetni, és egyike azon sok könyveknek, amit néha csak azért veszek le a polcról, mert hát tetszik a borítója :D.
Kedvenc idézetem:
"– Mit is szokott anya mondani rólunk? – kérdi. Megpróbálja elterelni a figyelmemet a fájdalomról.
Mosolyt erőltetek az arcomra.
– Mindig azt mondta, hogy akinek három fia van, annak mintha egy apró tornádó volna a házában, ami ráadásul még vissza is beszél."
"– Ez micsoda? – kérdi súgva, és felemeli az egyik evőeszközt.
– Vajkés. Day gyanakodva nézegeti, végighúzza az ujját a lekerekített, tompa élen.
– Ez itt – dörmögi – nem kés.
A mellette ülő Serge is észreveszi a bizonytalanságát.
– Jól sejtem, hogy ahonnan jön, ott nem használnak ennyiféle kést és villát? – jegyzi meg hűvösen.
Day megmerevedik, de a szeme sem rebben. Felkapja a legnagyobb szeletelőkést, szándékosan megbolygatva a precízen eligazgatott terítéket, és nemtörődöm mozdulattal, a többiek felé int vele. Serge és Mariana is hátrahőköl, és távolabb húzódnak az asztaltól.
– Ahonnan én jövök, ott sokkal fontosabb a hatékonyság – feleli. – Egy ilyen késsel, mint ez, egyaránt fel lehet szúrni a falatot, elkenni a vajat, vagy elvágni valakinek a torkát."
Rövid összefoglalás:
Ha ez első két részt olvastad, úgysem hagyod ki ezt sem, szóval felesleges ajánlgatni. De ha nem ismered a trilógiát, akkor meleg szívvel ajánlom, szerintem az egyik legjobb disztópia. Meg úgy általában véve is, egy jó történet, remek karakterekkel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése