Lauren Oliver - Mielőtt elmegyek

Kiadó: Ciceró

Eredeti mű: Before I Fall

Országos megjelenés: 2010

Oldalszám: 414 oldal 

ISBN: 9789635397228

Fordította: Heinisch Mónika

Fülszöveg:
Samantha Kingstonnak mindene megvan: övé a világ legjobb pasija, a három legtutibb barátnő, valamint egy igazán kitüntetett helyzet a Thomas Jefferson Gimiben – a menza legjobb asztalától kezdve a legideálisabb parkolóhelyig. Február 12. péntek csak egy újabb napnak ígérkezik irigylésre méltó életében. 
De végül kiderül, hogy a legutolsó.
Aztán kap egy második esélyt. Tulajdonképpen összesen hét esélyt kap. Egy elvarázsolt héten keresztül mindennap újraélheti élete utolsó napját, és kibogozhatja a halála köré fonódott rejtélyeket. Közben arra is rájön, mekkora a valódi értéke mindannak, amit elveszíthet.

Véleményem:
Én imádom Lauren Oliver stílusát. Engem a Delírium trilógiájával teljesen megnyert magának, szerintem azok után bármilyen sztorit lenyomhatna a torkomon amennyiben nem hagy fel a fogalmazási stílusával.
És nem csak a fogalmazás a zseniális. (És Moly-on meg ott van a 87%, na tessék, ezért is pörögtem a Obszidián 93%-án :D.) Volt egy olyan félelmem, hogy a könyv felét végig fogom bőgni, de nem tettem.

A történetvezetés fantasztikus. Sam egy napjával kezdjük, megismerjük, rájövünk, hogy ő az a beképzelt, elkényeztetett plázacica a gimis sztorikból. Ekkor még el sem tudtam képzelni, hogy ezt a csajt én valaha kedvelni fogom. Aztán ennek az átlagos napnak a végén a lány autóbalesetet szenved, és meghal.
De itt nem áll meg a sztori, hanem csak ezzel kezdődik! Sam összesen hétszer éli át az utolsó napját, és minden egyes nap más. Van itt sokk, "nem törődöm semmivel" nap, és közben főszereplőnk kezd rájönni, hogy az élete nem volt egészen olyan, mint ahogy ő azt gondolta. Felszínes kapcsolatokból állt. Rájön, mennyi kárt okozott másoknak, hogy mennyire rossz volt a felfogása, mennyi hülyeséget művelt. a barátnővel együtt.
A hetedik napon pedig már tudja, hogy ez az utolsó. Egészen addig úgy gondolja, meg tudja akadályozni, hogy meghaljon, valahogy ki tud keveredni az időburokból. De a végén rájön, hogy nem, és el is fogadja; innentől nem az a cél, hogy éljen, hanem az, hogy mindent jól csináljon élete utolsó napján.
Sam a végén szerethető lesz. Én el nem tudtam volna képzelni, hogy ez lehetséges, de a végére igenis az lett. Egy okos, bölcs, megfontolt karakter.

Na most, már ábrándoztam egy kicsit a fogalmazásról, most hadd ábrándozzak írónőnk bölcsességéről - mert természetesen amiket Sam szájába ad, azok a saját fejéből pattantnak ki. Szerintem a könyv egy pontos képet ad arról, hogy mi a fontos az életben, és mi az, ami egyáltalán nem. Főszereplőnk hét nap leforgása alatt teljesen kifordul magából (jó értelemben), és olyan üzeneteket közvetít, amelyek miatt mindenkinek megéri elolvasni ezt a könyvet.

Nem mondom, hogy sírós. Dráma, de nem arról szól, hogy az embert folyton a sírhatnék kerülgeti. Inkább gondolkodós könyv, de azt viszont olyan magas szinten műveli, hogy szerintem rekordokat döntött. Komolyan, én még ennyit életemben nem gondolkodtam olvasás közben. (Talán a Delírium közben, de még azt sem mondanám. Egyébként majd arról a trilógiáról is fogok írni, de most anyum birtokolja, és nekem meg ahhoz át kéne olvasni :D)

Amit megkönnyeztem, az a legvége volt. Egy tökéletes korona ennek az egésznek a tetejére. Imádtam, és sirattam. Sam utolsó nagy cselekedete, ami bebizonyította, hogy igen, tényleg megváltozott.

Karakterek:
Akad belőlük bőven. Az első napon annyi karakter zúdul a nyakunkba, hogy a nevüket sem bírjuk megjegyezni. Van nekünk a főszereplőnk, három barátnője, a pasija, egy Kent, tanárok, és az iskola további diákjai, szülők és egy kistestvér.
Már említettem, hogy Sam a végére nagyon is szerethető lesz, nekem a szívemhez nőtt. Néhány nap alatt gyökeres változáson megy keresztül, és ahogy e

z megtörténik, rájövünk, hogy igazából soha sem volt menthetetlen a helyzet.
Sam barátnői nekem eleinte egy nagy barátnő-halomnak tűntek, akik csak így vannak... Aztán megismertük őket is, az egyéniségüket, a múltjukat, az egymáshoz fűződő kapcsolatukat.
Rob-ot utáltam, első ránézésre meg tudtam mondani, hogy itt igazából nincs is semmiféle szerelem, a végén pedig már teljesen elásta magát.
Kent volt a személyes kedvencem. Nagyon jó egyénisége volt, egyedi ember, akit senki sem ingathatott meg, és ő volt az egyetlen, aki pontosan ismerte Sam-et.
Izzy-ért megszakad a szívem... Belegondoltam, hogy mi lesz vele Sam halála után, és máris mély depresszióba zuhantam. Ez egyébként az egész családjára igaz. A könyv ezt csak egyszer vagy kétszer említi meg, leginkább csak utalgat rá, és ez is egy olyan dolog, amivel az írónő nagyon jól játszik.
Nagyon érdekes karakter még Juliet. És vele (nem csak vele, de főleg) kapcsolatban nagyon keményen jelen van az iskolai zaklatás jelensége. Nem titok, a lány az öngyilkosságot látja az egyetlen kiútnak, és az ő szála nagyon fontos a nagy egész szempontjából. Iszonyatosan sajnáltam, mert nem ezt a bánásmódot érdemelte, amit évekig kapott.
Következtetés: Lauren Oliver karaktereket is nagyon jól tud kidolgozni :D.

Borító:
Egyszer ránézek és tetszik, egyszer meg nagyon nem. Köztes. A könyv hangulatát szerintem átadja, egyszerű... De lehetne jobb is.

Kedvenc idézet:
"Olyan sok minden lesz szép, ha jobban megnézed." 

Rövid összefoglalás: 
Én ajánlom. Kissé talán elfogult vagyok a szerző miatt, de nekem nagyon tetszett. Nem egy vidám könyv, és nem is olyan hű-de-akció-dús (nem is unalmas), de ad egy új megvilágítást az életnek. Tele van jó karakterekkel, a történet is jó. Persze, ha valaki nem szereti a drámai könyveket, akkor nem feltétlenül fog neki tetszeni. 

Könyv trailer: